WordCitizen's Virtual Home -- Room 02.

Lazán terepjárójára támaszkodva magas, sovány rasta beszélgetett két jókedvű rendőrrel Kingston, a jamaicai főváros Norman Manley Nemzetközi Repülőterének parkolójában. A kocsi motorházának tetejét Juda oroszlánjának nagy gonddal megfestett képe díszítette, a kocsi oldalát Bob Marley portréja. Beszélgetés közben, látszólag oda sem figyelve, a rasta egy jókora, tölcsérealakú spliffet csavart, meggyújtotta és odakínálta a rendőröknek. Azok nevetve visszautasították, aztán öklüket összeérintve a rastáéval elbúcsúztak, beszálltak az autójukba, dudáltak párat és elporzottak.

A rasta vallás a huszadik század elején született, az akkor még brit gyarmat Karib tengeri szigeten, Jamaicán. A Biblia radikális újraértelmezésén alapuló rastafarianizmus Bob Marley, Peter Tosh és más reggae sztárok sikerei révén gyorsan terjedt. Nemcsak a Karib tenger valamennyi szigetén és Délamerikában találunk népes rastafarianus közösségeket, hanem mindenütt a világon, s még Borneo őserdeinek dayakjai is Bob Marley képével díszített pólókban táncolnak a koponyafák alatt. A keresztények borral áldoznak. A rasták szakramentuma az általuk ganjának nevezett, szerintük mágikus, gyógyító hatású marijuana füstje. A turbulens 1970-es évek óta a jamaicai kormány megtanulta tolerálni a lakosság egyre nagyobb hányadát kitevő rasták ganja használatát. A tolerancia a bűnözés visszaeséséhez és a társadalmi feszültségek enyhüléséhez vezetett. A jamaicai zene pedig, a reggae újabb és újabb mutációi révén folytatja világsikerét, nagyban hozzájárulva az ország gazdasági felemelkedéséhez. Jamaica kultúrális nagyhatalommá vált, s az egykor kizárólag bauxitbányászatból és cukornádtermelésből élő szigetország fő iparága ma már a túrizmus. A világ minden részéből érkező túristák egy része az ország gyönyörű természeti adottságait élvezni jön, de nagyon sokat közülük Jamaica kultúrája, zenéje, képző- és iparművészete, táncai, irodalma, hagyományai és a jamaicai emberek jó humora, vendégszeretete, kedvessége, érdekessége, a jamaicai életstílus tartalmas lazasága csábít ide.

A párás trópusi hőség puhán beburkolt. Éreztem a tenger illatát, amitől mindíg ujjászületek. Megérkezett a bérelt autó. "Welcome to sweet Jamaica, sir", mondta a kocsikölcsönző társaság alkalmazottja és vakítóan fehér fogakat villantó mosoly kíséretében átadta a kocsikulcsot. "Enjoy your stay". Az ülésen gondosan becsomagolt pikniket találtam: kókuszkenyeret, calaloo-levest és kókusztejet műanyagpoharakban, a legjobb ízű mango-t, amit valaha ettem és lapos üvegben fehér rumot, a 80 fokos fajtát, amit a Karib tenger szigetein One Eye Jack-nek hívnak, feltalálója, a félszemű kalóz után. A kocsikölcsönző ajándéka. Első utam a tengerhez vezetett, a türkizkék vizhez és a pálmafákkal övezett, fehér homokhoz. Lemostam magamról Babylont. Aztán elszívtam egy Churchill Morning szivart, egy rég halott barát emlékére. A trópusokon minden este hatkor megy le a nap. Már sötét volt, amikor elindultam szállást keresni.

Kingston/Spanish Town Jamaica fővárosa és legjelentősebb kikötője. Becslések szerint 700 000 lakója van, a pontos számot senki sem ismeri. Folyamatosan érkeznek a vidékiek, és legális, valamint illegális bevándorlók más Karib tengeri szigetekről, Ázsiából, Európából, ugyanakkor sokan költöznek innen Angliába, Németországba, az USA-ba, s ki tudja még hova. Kevés adat mondható pontosnak Jamaicában, de az biztos, hogy Kingston a reggae fővárosa. Amíg a recepciós kisasszony a szobakulcsomat kereste, én egy rumpunch társaságában, rattán fotelben hátradőlve a rádiót hallgattam a panzió kellemesen hűvös előcsarnokában. Mystic Eyes: Forward with Jah Orthodox; Sons of Negus: Don't Sell Daddy No Whiskey; Lee Perry: City Too Hot - roots reggae számok, amelyeken felnőttem. A reggae az egyetlen zene, amit a nap minden szakában szívesen hallgatok. Szeretek a reggae hangjaira ébredni, azt hallgatni napközben és a reggae nyugodt lüktetésével elaludni éjjel. Megnyugtat, kitisztítja a fejem, energiát ad.

A kisasszony nem találta a szobakulcsot. Bájos jamaicai akcentussal bocsánatot kért és felajánlott egy másik szobát, amelynek tengerre néző erkélye is van. Ez egy drágább szoba, mint amit eredetileg ki akartam venni, mondta, de a különbség 70 százalékát elengedi a management, mivel az ő hibájukból veszett el a nekem tetsző szoba kulcsa. Így csak 30 százalékkal kell többet fizetnem a jóval szebb és komfortosabb szobáért, a tengerre néző erkéllyel. "Sorry", mondtam, "akkor inkább máshol próbálkozom". "Cooya!", tört ki a nevetés a recepcionista kisasszonyból és a kezembe nyomta a kulcsot. "Dem city folk plah ruff (a városiak gorombán játszanak)", visította, összegörnyedve a nevetéstől, "cause dem nevah learn tah plah at all (mert egyáltalán nem tudnak játszani)". Felmentem a szobába és hallottam, hogy a kisasszony fel-feltörő nevetéssel beszél rólam valakinek. Kimentem a tágas erkélyre. Odalent az óceán hullámai ostromolták a sziklákat a holdfényben.

"Evening (Estét)", mondta egy hang a szomszéd erkélyről. Tucker Iowából jött, az Egyesült Államokból. Hatalmas termetű, szőke, szemüveges fiatalember, rózsaszínű és legalább két mázsa. Megtudtam tőle, hogy ketten vagyunk csak vendégek a panzióban. Hurrikán szezonban kevés a túrista. Tuckert is az elveszett kulcs trükkel akarta a recepciós kisasszony átvágni. Amikor nem sikerült - mert Iowában sem hülyék az emberek, - kicsúfolta és kinevette. Tucker egyenesen a családi farmról érkezett és azt sérelmezte a legjobban, hogy a recepciós kisasszony városinak nevezte. "We grow potato on seventy thousand acres. My family’s been growin’ potato for hundreds of years. (Hetvenezer hektáron termelünk burgonyát. Az egész családom burgonyát termel évszázadok óta)", mondta keserű büszkeséggel. Megkérdeztem tőle, hogy mik a tervei az estére. "Think I’ll be just sittin’ here, on the balcony and drink beer (Azt hiszem csak ülök itt az erkélyen és sört iszok)", válaszolta. Megtudtam tőle, hogy a recepciós kisasszonyt Ciddy-nek hívják és amikor az első reggel tréfából átölelte és ráütött a hátsójára, Ciddy kihívott a konyhából egy hat láb magas rastát, kezében bozótvágó késsel.

Tucker nem szereti Jamaicát. Az a baj, hogy két hétre előre kifizette a szobáját és ha idő előtt elmegy, odaveszik a pénz. Így még nyolc napot ki kell birnia itt. "I’ll be just sittin’ on the balcony, drinkin’ beer for eight more days. I could do it back in Iowa too. Thailand is a much better place. You sit inna restaurant and comes the waitress, gets under the table and starts to unzip your fly right away. Maybe the waitress is a waiter, you know what I mean. Who cares? Thailand is better. Jamaica no good. (Ülök az erkélyen és sört iszom még nyolc napig. Ezt Iowában is megcsinálhatnám. Thaiföld sokkal jobb. Beülsz egy étterembe, jön a pincérnő, bemászik az asztal alá és már gombolja is a sliccedet. Persze lehet, hogy a pincérnő valójában pincér, érted, mire gondolok. Kit érdekel? Thaiföld jobb. Jamaica nem jó", mondja. Megkérdeztem, hogy volt e már a tengerparton. Egyszer lement, de tele volt rastákkal. Kriketteztek. Amikor meglátták, abbahagyták a játékot. Aztán elindultak felé. Megfordult és elindult vissza a lépcsőn. Egy darabig követték, aztán megálltak és nevetve visszafordultak.

Tuckernek csak hasonló tapasztalatai voltak Jamaicában. Unalmában elment megnézni a földrengés által kétszer is elpusztított régi jamaicai főváros, Port Royal romjait. A romok között is rasták sétáltak, beszélgettek csoportokba verődve és amikor meglátták Tuckert, elnémultak és elindultak felé. Szerencsére a taxis, egy német, hála Istennek, megvárta. Igaz, hogy csalt a taxióra, de legalább megmenekült. Ahogy elhajtottak a romoktól, hallotta, hogy a rasták kórusban kinevetik. Tucker nem szereti a rastákat, a reggae zenét. Megkérdeztem, hogy miért jött Jamaicába. A jövő hónapban nősül, mondta, és még egyszer utoljára ki akarta tombolni magát. Egy barátjával, Kevinnel érkezett, de Kevinnél speedet találtak érkezéskor és visszaküldték Detroitba. Mindenki azt mondta, hogy ez egy barátságos hely, panaszolta Tucker és újra azt kívánta, hogy bár Bangkokba utazott volna. "Man, those girls down there can pick up change with them vaginas! (Ember! Azok ott felszedik az aprópénzt a vaginájukkal!)", mondta. Elbúcsúztam Tuckertől és bementem a szobámba. Bekapcsoltam a rádiót, a reggae hangjai mellett lezuhanyoztam, átöltöztem, aztán elindultam, hogy egy brooklyn-i baráttal találkozzam a városban.

'Cyant stop progress, buh cyant stop Jamaica neidah (Nem tudod megállítani a fejlődést, de Jamaicát sem tudod megállítani)", mondja Bongomon Bhingi. "Dem winds cyan blow, dem rains fall tough, buh dis 'ere bongo lickle island is still anchored bhingi 'ere in dha sun, sevendeen degrees an' fordy'dree minutes froh dah Equador. (Fújhatnak a szelek, zuhoghatnak az esők, de ez a kis sziget még mindíg itt horgonyoz a napon, tizenhét fokra és negyvenhárom percre az Egyenlítőtől.)"

Bongomon Bhingit Brooklynban, egy jamaicai lemezeket áruló lemezboltban ismertem meg. Jah T & Augustus Pablo: Lick the Pipe Peter című felvételét kerestem, és Bongomon Bhingi segített megtalálni a régi, gyakran kézzel cimkézett bakelitek százai között. Megtudtam, hogy a lemezeket Jamaicából, Hollandiából és Angliából importálja. "Jah mon bhingi, yo musta come down to Jamaica. Ya mon. Yo musta see where Jah music come froh!" ("Ember, le kell menned Jamaicába. Látnod kell, honnan jön Isten zenéje!"), mondta Bongomon Bhingi, valahányszor találkoztunk. Most itt ülünk egy rasta bárban, Trenchtownban, ahol Bob Marley felnőtt.

Trenchtown Bob Marley gyermekkorában lepusztult gettó volt, rozsdás bádogtetővel fedett kulipintyók, amelyeket évről évre elpusztítottak a hurrikánok. Nem volt folyóvíz, csatornázás, az elektromosságot lopták, mint mindent. Az ifjúság lopott rádióikon az amerikai rövidhullámú rock rádióállomásokat hallgatta. A rövidhullámú adás az ionoszféráról visszaverődve, annak lüktetését átvéve érkezett Jamaicába. Az ionoszféra 73 ütem/perc ritmusban lüktet, és ez a nyugodt emberi szív dobogásának ritmusa is. És ugyancsak 73 ütem/perc az egykori rabszolgák által Afrikából áthozott, mágikus bhingi dobképletek ritmusa. A jamaicai fiatalok a 73 ütem/perc ritmusban lüktető amerikai rockot másolva tanultak zenélni, ez lett a bhingi ritmusképletek mellett a születő, új zenei műfaj, egy születő, új vallás zenéje, a reggae alapja.

A rasták "ital" diétája szerint készített ételeket eszünk, callaloo levest (valahol a spenót és a kelkáposzta közötti ízű és állagú növény), kókusztejben kisütött zöld banánt és kenyérgyümölcsöt. Desszertként battaata - édesburgonya - puddingot szolgálnak fel, mézzel, kókusztejjel, fahéjjal, szerecsendióval és vanillával ízesítve. Mango juice-t iszom. A rasták nem használnak olajat és sót ételeik elkészítéséhez. Vegetariánusok, nem esznek húst, tejterméket, hüllőt, bogarat, kagylót, rákot s a halak közül is egyedül a balihoo halat fogyasztják ünnepeken. Egyedül azt minősítik tisztának, kósernek, mert a balihoo kizárólag nitrogénnel táplálkozik. Kidugja a fejét a vízből és beszippantja a levegőt, azon él. Ha a rasta arra kényszerül, hogy sertéshúst egyen, Albertnak hívja.

Egymás után érkeznek asztalunkhoz Bongomon Bhingi barátai, fiatalabb és idősebb rasták. Öklüket összeérintve üdvözlik egymást. A levegőt megtölti a ganja illata. Beszélgetésüket nehezen értem. Patois nyelven beszélnek, amely afrikai, arawak indián, spanyol, francia és angol szavakat használ, afrikai gramatikával. Látom, hallom, hogy megfontoltan, választékosan kommunikálnak, nagy tisztelettel szólítva meg egymást.

A rasta vallás szerint minden férfi király, minden nő királynő és gyermekeik hercegek és hercegnők. Úgy gondolják, hogy valamennyien bibliai szentek, hősök, próféták reinkarnációi, s igyekeznek megfelelően beszélni és viselkedni. Bob Marley-t a bibliai József reinkarnációjának tartják, önmagukat pedig izraelitáknak, a bibliai Ham gyermekeinek, Salamon király és Sheeba királynője szellemi házasságából származónak. A ganját Salamon király füvének, vagy a bölcsesség füvének is nevezik. Hagyományaik szerint az első marijuana növény Salamon király sírjából nőtt ki. A növény magját Salamon király és Sheeba királynője egyenesági leszármazottja, a világ legrégebbi, 3000 éve uralkodó dinasztiájának taga, Ras Tafari, Hailee Selassie abbesszin császár gyűrűje őrizte. A rasták által messiásként tisztelt etióp uralkodót az Etiópiában hatalomra került kommunista junta 1975 augusztus 27-én hálószobájában, párnájával megfojtatta. A rasták nem hiszik el a halálhírt. Úgy gondolják, hogy a négus él, s Babylon bukása után elfoglalja majd a világ trónját. Gyűrűjét, benne Salamon király füvének magjával, a rasta hagyományok szerint a négus Bob Marley-nak adta 1966-os jamaicai látogatása során.

Az etióp uralkodó látogatására a jamaicai kormány kérésére került sor, hogy tekintélyével, szavával lecsillapítsa a robbanásra kész társadalmat. Évtizedeken át, szinte évről évre felreppent a hír Jamaicában, hogy az Etióp Birodalmi Flotta, a Naphajók már elindultak az eritreiai kikötőkből Jamaica felé, hogy a gazdagnak hitt Etiópiába szállítsák a nyomorgó lakosságot. A rémhírek hallatán az emberek eladták mindenüket és tízezrével tódultak a kikötőkbe, a Naphajók érkezésére várva. Hailee Selassie-t százezrek várták a repülőtér betonján. Órákig nem tudta elhagyni gépét. A látogatás során titokban találkozott a helyi közösségek vezetőivel, így a rastákkal is. A jamaicai népnek, a közösségek vezetőin keresztül rövid üzenetet küldött: "No repatriation before liberalization". Ezt a rasták úgy értelmezték, hogy először önmagukat kell felszabadítani a rabszolga mentalitástól és a szigetet kell szabad paradicsommá tenniük. Bob Marley 1981-ben meghalt. Salamon király gyűrűjét eltemették vele.

.Jamaica hatezer éve lakott terület. Az őslakosságot, akikről csak annyit tudni, hogy napimádók voltak, körülbelül 1400 évvel ezelőtt kiszorították a Közép Amerikából érkező arawak indiánok. 1494-ben, Az Új Világba tett második útja során Christopher Columbus partraszállt Jamaicában és a spanyol birodalom részévé nyilvánította a szigetet. Jamaica elhanyagolt spanyol gyarmat volt 146 évig. Az eredetileg 70 000 lélekszámú arawak indián közösségeket néhány évtized alatt az utolsó szálig kiirtották, a szeretet istenének nevében. Felakasztották, lefejezték, karóba húzták, megnyúzták, megégették, megfojtották őket, s aki életben maradt, azzal a spanyolok által behurcolt betegségek végeztek. Munkaerejük pótlására rabszolgákat hoztak Afrikából, fantikat és ashantikat a mai Ghana, ibokat és yorubákat a mai Nigéria területéről. Etióp eredetű rabszolgákat is árúsítottak a kikötők rabszolgapiacain, köztük zsidó és kopt-keresztény vallásúakat, valamint obeyah-kat, varázslókat.

146 év után, 1655-ben a brit armada elfoglalta a szigetet, kiűzte a spanyolokat és Jamaica a kővetkező három évszázadra brit gyarmattá vált. Az 1670-es években a Karib tengeren garázdáló kalózok százait telepítették le a szigeten az angolok, s a kalózhajók az angol flotta védelme alatt hajóztak ki Jamaica kikötőiből, hogy rajtaüssenek más országok hajóin, kirabolják és felégessék a tengerparti városokat. A kalózok hatalma akkor tetőzött, amikor az angol korona a leghírhedtebb kalózt, Henry Morgant kormányzóhelyettessé nevezte ki. A legnagyobb jamaicai kikötővárost, Port Royal-t "a világ legromlottabb városa"-ként emlegették. A feljegyzések szerint több bordélyház és alvilági kocsma működött itt, mint a korabeli világ bármely nagyvárosában. A kalózok elrejtett kincseiről szóló legendák ezekből az időkből maradtak fenn. Időről időre még ma is felröppen a hír, hogy valaki mesés kincsekre talált valamelyik eldugott jamaicai öbölben, barlangok mélyén, elhagyott házak romjai között, vagy a Blue Ridge hegyeinek barlangjaiban. A hírek nagy része persze nem igaz. Néhányszor azonban valóban találtak elrejtett kalóz-kincseket Jamaicában.

Dezirie Unity és Bongomon Bhingi társaságában ülök a The Courthleigh Hotel Mingles nevű discojában, Kingstonban, a Trafalgar roadon. Errol Flynnről és a kalózok kincseiről beszélgetünk. Fogalmam sincs, hogyan jutottunk ebbe a discoba. Arra emlékszem, hogy nyolcan beszáltunk Bongomon Bhingi jeepjébe Trenchtownban. A kocsiba épített turbó sound systemen keresztül a Wingless Angels: Rasta Army című száma szólt. A mélynyomókat az ülések alá építtette be Bongomon Bhingi, ami Jacuzzi szerű élményt jelentett egész úton. Bongomon Bhingi nem hajtott gyorsan. Néznie sem kellett az utat. Észrevettem, hogy többnyire behúnyt szemmel vezet. Belső radarral navigált, hibátlanul. Sokszor megálltunk útközben, családokat, clubokat látogatva, a jeep utasai cserélődtek, s mire a hotelhez értünk, már csak hárman maradtunk a kocsiban.

Tía Maria-t iszom, az arawak indiánok mágikus italát: 40 fokos alkoholtartalmú kávépárlatot, ami a thai halántékmasszáshoz hasonló hatást vált ki: elfeledteti a test múlandóságának gondolatát. A DJ mento remixeket játszik. A mento a reggae őse, a titkos nyabhingi ritmusképleteket tartalmazó, Afrikából behozott zene, a rhythm & blues rokona. A hurrikán szezon miatt a táncoló közönség jórésze helyi fiatal. Nagyságrendekkel szebbek, elegánsabbak, mint a newyorki, vagy londoni clubberek. Legalább olyan invenciózusak, mint a párizsi nightsquad, legalább olyan perfekcionisták ötleteik megvalósításában, mint a japán dandyk, de sokkal lazábbak mindenkinél. Meleg, trópusi színek parádéját viselik. Felfedezni vélem stílusukban a kalózok ízlését is, a jón és rosszon alapjáratban túl lévő, harcias szexualitást. Az 1920-as években népszerű, bravúros csípőmozgást igénylő dubbing nevű tánc kortárs változatát táncolják a gépeknél tökéletesebb pontossággal. A táncparketten felszabadult orgia folyik, szégyentelen, tömeges, szinkronizált, nyilvános, extrém közösülés a zenében elhangzó, hipnotikusan ismétlődő verbális utasításoknak engedelmeskedve. "Now do dat butt, yuh do da butt - Coochie Coochie up 'er Moon".

Errol Flynn, a kalóz-szerepekben híressé vált hollywoodi filmsztár megtalálta Morgan kalóz elrejtett kincsét, mondja Bongomon Bhingi. Az 1940-es években, Cousteau kapitány újonnan kifejlesztett könnyűbúvár felszerelése segítségével találta meg a ládákat, az 1692-es földrengés során elpusztult Port Royal, az első jamaicai főváros víz alá merült romjai között. A kincsek egy részét eladta és ebből építette mesés nyaralóját Port Antonioban. Ideje nagy részét a korabeli technika minden vívmányával felszerelt nyaralójában, Comfort Castle-ban töltötte, ivászattal, dáridókkal. A nyaraló alá kínzókamrát építetett, amelyből titkos alagút vezetett a tengerhez. Ezen az alagúton át csempészték be hozzá az Amerikából és Európából elcsábított fiatal lányokat és fiúkat, akik többé nem kerültek elő. Abbahagyta a filmezést és csak testi szenvedélyeinek élt. A nyaraló dekorációjából következtethetően valamelyik véres egyiptomi mágia követőjévé vált. Egy éjszaka megölt egy embert Spanish Townban, késsel, egy bárban. A hatóságok eltusolták az eseményt. A halott családja elzarándolt a Blue Ridge hegyekbe és obeyamonhoz, varázslóhoz folyamodott. Az obeyamon Errol Flynnre szabadított egy duppie-t, kínzó démont, aki szeretői testébe bújva az őrületbe kergette a gyilkos filmszínészt.

Halála előtt Errol Flynn megtért, s minden vagyonát, beleértve Captain Morgan megmaradt kincseit Marcus Garvey Afrikai Feltámadás mozgalmának ajándékozta, segítve ezzel a rastafarianus egyházat, amellyé akkorra már Marcus Garvey mozgalma nőtt. Amikor, az 1960-as években a reggae a rastafarianus egyház hivatalos zenéjévé vált, a Morgan kincs néhány eladott darabjából épültek az első reggae stúdiók, így Lee Perry stúdiója is. Errol Flynn Bob Marley ifjúkori barátja volt, amíg Bob meg nem verte tiszteletlenség miatt. Bob Marley utcai neve Tuff Gong volt. Nem véletlenül.

Ötödik rész
Hurrikán szezon

Aki már fürdött a Karib tengerben, azt nem igazán vonza többé a Fertő tó. Ameddig él, visszavágyik a türkizkék hullámok közé, a tökéletesen átlátszó vízbe. Hiányzik neki a szigetek vakítóan fehér, vagy bársonyos, fekete homokja, a korallzátonyok mindíg új meglepetéseket rejtő vízalatti pompája, a parton bólogató pálmafák, a Fűszer Szigetek illatos levegője.

Nemsokkal napfelkelte előtt értem vissza a panzióba. Ciddy, a recepcionista kisasszony kuncogva üdvözölt. "Ya been skankin' all night long, mistah!". Felmentem a szobámba, átöltöztem fürdőruhába és a sziklák között kanyargó ösvényen leballagtam a tengerpartra. A víz melegebb volt, mint a levegő. A közelgő hurrikán felhői súlyosan ültek a látóhatáron. A felkelő nap a sötét felhők mögül emelkedett ki. Teljes volt a szélcsend. A tenger tükörsíma felszínét csak az öbölben játszó repülőhal raj csobbanásai törték meg. Kiúsztam a reefen kettétört hajóroncsig és vissza.

Egyre melegebb lett, ahogy a nap gyorsan emelkedett az égbolton. Megtörölköztem és a lambi nevű tengeri csiga házának darabjaival borított ösvényen felkapszkodtam a panzióba. Az erkélyen reggeliztem, mango juice-t, papayat és illatos, méregerős jamaicai kávét, barna, melaszos nádcukorral. A szomszéd erkélyen, fehér fürdőköpenybe burkolódzva megjelent Tucker, iowai szomszédom, kezében egy doboz Budweiserrel. "Mornig", mondta és kinyitotta a sört. "Morning", válaszoltam és elmerültem az ujságban. Nem volt kedvem Tuckerral beszélgetni. "Kiraboltak már?", kérdezte Tucker. "No problem", válaszoltam és olvastam tovább az újságot. Ocho Rios-ban egy német üzletember megfojtotta feleségét, miután a strandon négy beach boy társaságában találta meztelenül. Tucker megitta a sört, a dobozt ledobta a sziklák közé, krákogott, köpött, aztán visszament a szobájába.

Egyre melegebb lett. Reggel 10-től délután 4-ig aludni érdemes a trópusokon, a párás hőség miatt. Gondoltam lefekszem és átalszom a legmelegebb órákat. Alig aludtam el, kopogás ébresztett. Ciddy jött két rastával és nagyméretű rétegelt lemezekkel. Mondta, hogy be kell fedni az ablakokat, mert jön a hurrikán. A rétegelt lemezeket az ablakokra és az erkélyajtókra csavarozták, aztán elmentek. Ismét elaludtam. Óriási csattanásra és földöntúli robajra ébredtem. A szél letépte az erkélyajtót elzáró rétegelt lemezt és a szobába lőtte az erkélyajtót. Ömlött be az eső és a szél a szoba legtávolabbi sarkába fújta a rattán fotelt és a kávézóasztalt. Nehezen jutottam el a szobaajtóig. Hátranéztem: az erkély eltűnt, csak néhány meggörbült vasrúd himbálódzott a szélben a húszcentis vastagságú erkély helyén.

Hatodik rész
A selypítő pók

Tudomásom szerint Annancy (Anansi), a jamaicai folklór ravasz, csínytevő pókja az egyetlen mitológiai lény az egyetemes emberi kultúrában, aki selypít. Mint a legtöbb jamaicai mesehős, Annancy is afrikai eredetű. Maga a szó a ghanai ashanti törzsek tshi (twi, chwi, otyi, ochi) nyelvén pókot jelent, s a legyőzhetetlen pók fontos szerepet játszik az afrikai West Coast (Cape Verde és Kamerun között) népeinek mesevilágában. Annancy erős, jó munkaerő, de mérhetetlenül lusta. Becsületes munkára csak nagyon magas fizetés ellenében hajlandó. Mindíg van nála egy zsák, amit legszivesebben csalás, vagy lopás útján tölt meg. Hatalmas étvágya van, mindent megeszik. Evés után azonnal megéhezik. Néha rátukmálja magát valamelyik szomszédjára és felfalja a reggelijét. Máskor váratlanul megjutalmazza vendéglátóját: eltűnik egy rövid időre üres zsákjával, amit a házigazdájának szánt élelemmel megtöltve cipel vissza. Végtelenül önző, soha sem bánja meg erőszakos, áruló, kegyetlen tetteit. Egyetlen jó tulajdonsága, hogy nagyon szórakoztató társaságban, ezért mindenhová beengedik. Annancy selypítését eltorzult szájpadlása okozza. Nagyon gyorsan, az orrán keresztül beszél. Mivel nyelvével nem képes megérinteni a szájpadlását, nem tudja a "th"-t kimondani. A "brother" szót például "bro'er"-nek mondja. Imádja az egyszótagú, rövid szavak láncait. Legkedvesebb kifejezése a "No mo so me no yerry", ami annyit jelent, hogy "Nyilván nem hallottam meg", szó szerinti pidgin-angol fordítással: "No more so me no hear". A többi jamaicai mitológiai figurához hasonlóan külsejének elváltoztatását csupán ruhacserével oldja meg. Mivel nyolc lába van, ilyenkor négy nadrágra van szüksége.

A bambuszágyon fekszem Bongomon Bhingi sógora, Fibba (Feedback) házában és a mennyezetről lassan leereszkedő, csészealj nagyságú pókot figyelem. Az addig a mennyezet sarkában gubbasztó pók észrevett egy jókora elandalodott gekkót az agyaggal tapasztott falon és elhatározta, hogy elkapja. Alig észrevehetően mozog, talán egy negyedóra is eltelik, mire a gekko mögé ér. Mozdulatlanná merevedve vár néhány percig, aztán villámgyors ugrással a gekkora veti magát, megharapja és már viszi is. A gekkó ernyedten lóg a rágói között. A pók behúzódik zsákmányával a fal és a pálmalevelekkel borított tető közötti résbe. Hallom, hogy a száraz pálmaleveleket zörgetve matat egy ideig, aztán elcsendesedik. Felöltözöm és kimegyek a ház elé.

Mivel a panziót, ahol eddig laktam lakhatatlanná tette a hurrikán, elfogadtam Bongomon Bhingi ajánlatát és beköltöztem sógora üresen álló házába, a Port Royal mögötti hegyekben. Bérelt Toyotám jól bírta a kátyús, hegyi utakat és minden baj nélkül megérkeztünk. Fibba néhány banánfából álló ültetvényét és házát megkímélte a hurrikán.

Miután leraktam csomagjaimat, Fibba megmutatta a menyezet sarkában lakó pókot. " Yuh mon fear no 'im Annancy mon. 'Im hurt no mon. Bud 'im Annancy sleepin' on banana 'ree yuh mon no touch. 'Im cyan kill yuh" ("Ettől a póktól ne félj, ember. Ő nem bántja az embereket. De ne érintsd meg a banánfán alvó pókot. Az meg tud ölni"). Kimentünk az ültetvényre és rövid keresgélés után Fibba mutatott egy apró, zöld és aranyszínű pókot, amely az egyik banánfürtben lapult. A banán-pók mérge olyan gyorsan hat, hogy nem lenne időm lejutni innen Kingstonba, az orvoshoz. Fibba megmutatta a vízmosás szikláin napozó kígyókat is. Azok nem jönnek be a házba, mondta, szerződésük van.

Rozsdás konzervdoboz feküdt a ház fala mellett. Belerúgtam. A konzervdoboz arrébbgurult, felborult. Tüskéjét magasba emelve arasznyi skorpió mászott ki belőle és ollóit kinyitva támadó állásba merevedett. Fibba leguggolt a skorpió előtt és beszélni kezdett hozzá: "Yo mon, scorpio mon, fe take no hurt 'im 'er whiddey bro. So lef, fe yuhself yuh hole, clim' in a do hole 'nd shing a shing, bhingi" ("Skorpio ember ne bántsd fehér testvért. Menj és találj magadnak egy lyukat, bújj bele és énekelj egy dalt"). A skorpio, szorosan a falhoz tapadva elhátrált és bebújt a felhalmozott tűzifa alá.

Bongomon Bhingi és Fibba visszamentek Kingstonba, Bongomon jeepjén. Megbeszéltük, hogy három nap múlva indulunk a Blue Ridge hegyekbe, hogy találkozhassam a maroonokkal. Bongomon szerint náluk jobban senki sem dobol a világon.

Ez az utolsó estém Fibba házában, a Port Royal feletti hegyekben. A terasz hűvösében ülök szomszédaim, Prophet Irie és dj Ras Rankin társaságában. Kókusztejet iszunk, mangót eszünk, a levegőben puhán úszik a Bárány Leheletének fűszeres illata. Beszélgetünk. Laza, kényelmes az este. Értelme van.

A rasták a beszélgetést reasoning-nak, érvelésnek hívják. Hiszik, hogy csak hibátlanul megkomponált érveket szabad kimondani. Minden felesleges szó, minden apró hiba a logikában, minden mondat, ami nem megvilágosító erejű, amiben nincs meglepetés csak otromba tiszteletlenség a Teremtő iránt. Királyok és királynők, mint ők, nem lehetnek tiszteletlenek. Beszélgetés alatt megfontolt, nyugodt, fókuszált jelenlétet értenek, eszmék cseréjét, szellemi együttműködést. Teremtést. Úgy gondolják, hogy a világot a Teremtő önmagával beszélgetve teremtette. I&I. Minden hibátlan érvnek, minden pontos megnevezésnek teremtő ereje van. A kommunikáció pontosítása érdekében igyekeznek kiirtani a nyelvből minden negatívumot. Például nem használják a "library" szót, mert benne van a "lie" (hazugság). Helyette "truebrary"-t mondanak. Ha értenek valamit, nem azt mondják, hogy "understand", mert király és királynő, mint ők, nem állhat valami alatt (under). Helyette azt mondják "overstand", a téma felett állnak. A rasta szótár már körülbelül 40 000 irie szót tartalmaz.

Prophet Irie és dj Ras Rankin szomszédaimmal a táplálkozásról beszélgetünk. Prophet Irie a Genezis könyvét idézi, amelyben Jah (Jehova) világosan megmondta Ádámnak és Évának, hogy éljenek a fák gyümölcsein és a mezők füvén. "Jah nem azt mondta, hogy öljétek meg a teknősbéka gyermekeit és egyétek meg őket", mondja Prophet Irie " 'Im Majesty, da Mos' Terrible God, da 'Ighes'of da 'Igh, Jah Almighty wants nomo' kyilin goin' on, mon. Ya mon. 'Im words burn fiyuh! Jah Rastafari!". Prophet Irie úgy gondolja, hogy Jah lelke lakik minden élőlényben, csak az különböztet meg bennünket az állatoktól, hogy mi más nyelvet beszélünk. Prophet Irie egész életét ültetvényén töltötte. Mangót, papayát, banánt termel. A gyümölcsöket maga adja el a kingstoni piacon. Megtanulta gyümölcsfái nyelvét, sokat beszélget velük, s ettől azok több termést hoznak. Amikor az 1970-es évek rastaellenes kormánypogromjai idején Prophet Irie börtönben töltött néhány hónapot, gyümölcsfáin alig nőtt termés. Amikor kiszabadult és újra tudott beszélgetni a fákkal, azok örömükben annyi gyümölcsöt érleltek, hogy gondtalanul meg tudott árukból élni és még egy kerékpárt is vásárolt. Ért a skorpiók, gyíkok, madarak, kígyók nyelvén is, még az esős évszakban elszaporodó, zöldszínű ezerlábúakkal is érvelni (reasoning) tud és rá tudja venni őket, hogy éjszaka ne bújjanak be takarója alá és ne harapják meg a térdét halálos mérgű rágóikkal, ami szokásuk.

DJ Ras Rankin Brooklynból települt Jamaicába, hogy megtalálja gyökereit. Nagyapja, Owen Monty jamaicai születésű jazz zenész volt, aki az 1940-es évek swingkorszaka idején költözött Amerikába, amikor a délamerikai ritmusok divatossá lettek a big band zenében. A DJ Pattersonban, New Jersey államban született és Brooklynban nőtt fel, a BedStuy szomszédságban, égő házak között. Kínai származású anyja, Sue férjét, Donny Montyt fia születése után röviddel elhagyta, mert az túlságosan szerette a kokaint és a fehér rumot. Fiát, Jammie Montyt egyedül nevelte. Jammie-nek nem volt affinitása a kínai kultúrához. Amikor anyja hozzáment Loco Guerra kubai percussonistához, tőle latin ritmusokat tanult és miután mostohaapját lelőtték, a DJ örökölte lemezgyűjteményét. Ezeket a lemezeket játszotta először a háztömb-bulikon. Tizennégy éves korában már Brooklyn és Queens klubjaiban pörgette a lemezeket. A reggae-vel az 1980-as évek közepén ismerkedett meg, amikor a 144 bpm-re felgyorsított bhingi ritmusok jungle néven divatba jöttek és minden dj rég elfelejtett roots reggae számokból vett hangmintákat. "Man, I've just got sick of junk culture" ("Beteg lettem a szemét kultúrától"), mondja. Két évig az építőiparban dolgozott. Megtakarított pénzéből most digitális hangstúdiót üzemeltet itt, a völgyben, masszív számítógépeket egy ezüstszínű Winnebago lakókocsiban. A gyakori áramkimaradások miatt saját generátora van és napelemeket is felszerelt. Stúdiójában szomszédai zenéjét rögzíti és remixeli. Itt mindenki zenész, mindenkinek vannak dalai, vagy legalább néhány signature riffje, mindenki játszik valamilyen hangszeren. A völgyön átfutó patak partján a dj zöldségeket termeszt és van néhány tucat kókuszpálmája. Prophet Irie és DJ Ras Rankin közös projecten dolgoznak. A Jelenések Könyvének rasta olvasatát ültetik bhingi ritmusokra. Prophet Irie dobol és narrál, dj Ras Rankin kezeli az elektronikát. A kórusokat a szomszédság nőtagjai éneklik, tökéletes harmóniákkal. "An cyast 'im indah boddomless pit - an shudda 'im up - an sedda seal uppo' 'im - 'im cyan't deceive dem nations no mo' (És a feneketlen gödörbe dobta és a gödröt bezárta, hogy ne vezethesse többé félre a nemzeteket."

Holnap indulok a maroonok földjére, a Blue Ridge hegyei közé, hogy Junior Brownnal, az obeyah-monnal találkozzam. Prophet Irie tanácsára egy doboz szárazelemet viszek, ajándékként jövőbeli ismerőseimnek.

A jamaicaiak természetük szerint talán a legmókaszeretőbb, legkeményebben dolgozó, legnagyobb szívű szigetlakók a Karib tengeren. Ha kedvességgel és tisztelettel közelítesz hozzájuk, nagy valószínűséggel a legbizalmasabb, legmegbízhatóbb barátaiddá válnak. Ha azonban gorombán, tiszteletlenül bánsz velük, könnyen felébresztheted a mélyen bennük élő haragot, gyilkos bosszúvágyat és kiszámíthatatlan következményekre számíthatsz.

1655-ben az angol flotta legyőzte a spanyol armadát, ezzel Jamaica a brit korona fennhatósága alá került. A megvert spanyolok rabszolgáikat át akarták adni a sziget új urainak, de a zűrzavarban sokszáz rabszolga megszökött és a Blue Ridge hegyekbe menekült. A keresésükre küldött kalóz szabadcsapatok és katonai alakulatok megtizedelve, véres fejjel voltak kénytelenek visszafordulni, ha visszatértek egyáltalán. A maroonoknak hívott szökött rabszolgák afrikai mintára szabad közösségeket alkottak. A maroonok ellenállása, változó formákban több mint háromszáz évig tartott, s valójában csak a Bob Marley közreműködésével létrejött társadalmi békével, az 1970-es évek második felében szűnt meg.

Ha elfogták a szökött rabszolgákat, kegyetlenül megbüntették, halálra korbácsolták, kasztrálták, felakasztották, lefejezték, megégették őket. Hasonló sorsra jutottak a maroonok kezére került angol katonák is. A skót dudák hangjaira a hegyekbe, vagy a mocsarakba masírozó, a trópusi hőségben vörös posztóba öltözött, medvebőr kucsmát viselő angol katonákkal egyenként végeztek a maroonok nyilai, dárdái, buzogányai, bozótvágó kései. Akit elfogtak közülük, arra "hosszú halál" ("long death"), rituális tortúra várt a trópusi hold fényében, dobok messzehangzó dübörgésének és a táncolók énekének kíséretében. A halott angolok levágott fejét kirakták a sziklákra, végtagjaikat a hegyi ösvények mentén, a fák ágaira kötözték. A "maroon" szó egyaránt származhat a spanyol, vagy francia nyelvből. A szó eredetileg "vadász"-t jelentett. Később jelentése "vad"-ra, "kegyetlen"-re, "ádáz"-ra módosult, ahogy a maroon az angol katonák és rendőrök számára az eleven ördög szinonímájává vált.

A mai St. Catherina egyházközség környékén, Bob Marley mauzóleumához közel, az 1650-es években alakult első maroon közösséget Juan de Bolas vezette. Nyolc évi háborúskodás után az angol kormányzó a maroon vezért kinevezte ezredesnek és a maroonoknak tisztességes békét ajánlott, amnesztiát, szabadságot, földet. Amikor a maroonok hírét vették, hogy vezérük az angolokkal tárgyal, Juan de Bolas-t saját, legközelebbi harcostársai vágták darabokra és a háborúskodás újra kezdődött. A maroonok nem hittek a fehér embernek és nem féltek a Brit Birodalomtól. Addig akartak harcolni, amíg az utolsó fehér is meghal, vagy elhagyja a szigetet. Az ültetvényekről tömegével szöktek meg az állatként kezelt rabszolgák és csatlakoztak a harcosokhoz. Jamaica északi és keleti részein is maroon közösségek alakultak, többnyire az afrikai Aranypartról a szigetre hurcolt szökött rabszolgákból. Ezeket a közösségeket Coromantees-nak hívták, az Elemina közelében, a mai Ghanában álló afrikai rabszolgabörtön, Koromantyn után, ahol az új világba szállítandó feketéket őrizték. A rabok többsége hadifogoly volt, afrikai törzsi háborúk ashanti és fanti harcosai, akiket a győztesek eladtak az arab rabszolgakereskedőknek. Az arabok előbb a spanyoloknak, később az angoloknak adták őket tovább. A maroonok nagy része profi harcos volt, ismerte a gerillaháborúzás minden fortélyát.

Az északi Coromantees maroonközösségek vezérei ugyanabból az Ashanti harcos családból kerültek ki: Cudjoe, Accopong, Cofi és Quaco egyaránt az afrikai törzsi háborúk veteránjai voltak. A sziget keleti oldalának maroonjait a Cudjoe feleségének, vagy nővérének tartott varázslónő, Acheampong Nanny vezette. A fekete amazon hőstetteiről, szépségéről, varázserejéről népi legendák beszélnek. Nanny-t 1975-ben nemzeti hősnek nyilvánította a jamaicai kormány. Junior Brown, az obeyamon, varázsló, akit meglátogatni indultam, Acheampong Nanny leszármazottja és titkos tudományának folytatója.

A maroonok kémszolgálata azonnal jelezte az ellenség mozgását. Az információt ritmusokba és dallamokba kódolva, dobok és kagylókürtök segítségével továbbították. A hegyekből folyamatosan hangzó dobszó megőrjítette a fullasztó hőségben medvebőr kucsmában és vörös kucsmában masírozó ellenséget. A maroonok olyan ritmusokat is ismertek, amelyek fizikailag elfárasztották az angol katonákat. Ezeket "tyrie", "fárasztócska" ritmusoknak hívták. Amikor a hőségtől és folyamatos dobszótól elbódult angolok lepihentek, a maroonok hangtalanul lecsaptak rájuk, elvágtak néhány torkot, aztán ugyanolyan hangtalanul, ahogy jöttek, eltüntek a bozótban, vízmosásokban, sziklák között. Az amerikai függetlenségi háború idején az amerikaiak oldalán jamaicai maroonok is harcoltak az angolok ellen. A bölény sörényére emlékeztető hajfürtjeik (dreadlockjaik) miatt a szövetséges indiánok "buffalo soldiers"-nek hívták őket, innen a himnikus Bob Marley dal témája és címe.

Az 1700-as évek elején a mintegy 540 kilométer hosszú és átlagosan 90 kilométer széles sziget belsejét gyakorlatilag már a maroonok kormányozták, afrikai törzsi rendszerek szerint. Az angol gyarmati hatóságok csak a partmenti területeket tudták többé-kevésbé hatalmukban tartani. A maroon háború igen sok pénzébe és sokszáz katonájába került az angol birodalomnak. Sokszor próbáltak békét kötni a lázadókkal, szabadságot, földet, vezetőiknek angol tiszti rangot ajánlva fel, sikertelenül. Csaknem 45 évig tartó csatározások után, végül Trelawny kormányzónak sikerült megállapodni a lázadókkal. Az 1738-ban aláírt békeszerződés gyakorlatilag teljes függetlenséget és szabadságot biztosított a maroon közösségeknek, akik az általuk használt termőföldek tulajdonjogát is megkapták. A szerződés szerint a maroon harcosok az angol hadsereg katonáivá váltak. Feladatuk a szökött rabszolgák elfogása és tulajdonosaiknak, vagy az angol hatóságoknak való átadása volt.

A maroonok ugyanolyan komolyan vették ezt a piszkos munkát, mint korábban az angolok elleni harcot. A szökött rabszolgák megtanultak jobban félni a maroonoktól, mint az angol katonáktól. A jamaicai rendőrök nagy része még ma is az egykori lázadók leszármazottai közül kerül ki. A maroonok függetlenségüket továbbra is őrizték. Területükre fehér ember a huszadik század közepéig csak előzetes megállapodás alapján, törzsfőnöki engedéllyel léphetett. Ha a kormányzat egy-egy maroon bűnöző elfogására csapatokat küldött maroon területekre, azok mindíg véres fejjel, megtizedelve menekültek vissza támaszpontjukra a bozótból, a hegyek közül. Még ma sem tanácsos európai idegennek maroon területeken egyedül, a helyieket ismerő barát, vagy kalauz nélkül kóborolni.

A terepjárót Fibba, Bongomon Bhingi sógora vezette, egy kézzel a kanyargós, hegyi úton. A másik kezével az ismerősöket üdvözölte, vagy éppen spliffeket sodort. A hegyeket az esős évszak buja, zöld vegetációja borította. Righteous music szólt a hangszórókból, a mélynyomókat ebben a kocsiban is az ülések alá építették. Teljes testi hangmasszás, hajnaltól késő délutánig. Burning Spear: Travelling; Tapper Zukie: Cally Dolly; King Tubbies: Boshra dub; Junior Delgado: Run Run - ezekre a számokra emlékszem az út elejéről, aztán a lenyűgöző tájra figyeltem inkább. Hullámvasútszerű autózás szakadékok peremén, hegyek oldalán kanyarogva, hágókon és patakmedreken át, a könnyed, laza, elegáns rasta társaságában.

Fibba táncnak tekintette az autóvezetést, a hangszórókból lüktető zenével teljesen egybeolvadva, ritmusra vezetett. Minden erőfeszítés nélkül vette a lepusztult jeeppel a hajtűkanyarokat, tartotta a kerekeket biztos távolságra a szakadék peremétől. Néhányszor meg kellett állnunk a keskeny úton, megalkudni a szembejövő járművek vezetőivel, hogy ki tolasson vissza a legközelebbi kitérőig, ahol félreállhat, elengedve a másik kocsit. A hepehupás, gyakran kövezetlen út ritkán szélesedett ki annyira, hogy egy autó és egy öszvér elférjenek egymás mellett. Fibba értett az alkudozáshoz. Ritkán kellett fizetnie azért, hogy mi mehessünk elsőként tovább. Az alkudozások lassan, kényelmesen folytak. A felek elszívtak egy spliffet, híreket cseréltek, mindíg jó hangulatban, élcelődve egymással, gyakran önmagukon is gúnyt űzve. A jamaicaiakra jellemző a száraz humor iránti érzék és kifinomult önirónia. Fibba és beszélgetőtársai általam ismeretlen, afrikainak hangzó nyelvet beszéltek, csak néha keveredett egy-egy angol szó mondataikba. Mivel beszélgetésüket nem értettem, kifejező arcjátékukra és taglejtéseikre figyeltem inkább, a bonyolult koreográfiájú kézfogásokra, kézjelekre, mozdulatsorokra, amikkel szavaikat kísérték, amikkel a szavak jelentését kiegészítették. A beszélgetők, sovány, keskeny arcú, kiálló arccsontú, jellegzetesen ashanti típusú emberek, valamennyien Bob Marley rokonainak látszottak. Amikor az alku megköttetett, újabb bonyolult koreográfiájú kézfogás következett, esetleg egy gyengéd érintés a felsőkarra, aztán mindenki visszaszállt a járművébe, Fibba új kazettát rakott fel és megkezdődött a visszatolatás.

Késő délután érkeztünk Junior Brown házához, egy eldugott völgyben. Valaha cukornádültetvényt gondoztak a patak két partján, a spanyol időkben. A dombtetőn még mindíg látszanak a szélmalom romjai, ahol a cukrot őrölték. A sziklafalról lezúduló vízesés köralakú tavat táplál. Ez Junior Brown fürdőszobája, a vízesést, a tavat és a tóból induló patakot mutatta meg elsőként. Felesége, Magdalena asszony gyümölcsöket, avocadót, kókuszkenyeret és Red Stripe jamaicai sört hozott. Megfürödtünk a vízesésben, ettünk, aztán a tóparton álló kényelmes bambuszfotelekben pihentünk. Néztük, ahogy a nap lemegy a Kék Hegyek mögött. Junior Brown, lassan, szavait gondosan megválogatva elmondta a völgy történetét.

A spanyolok érkezése előtt arawak indiánok faluja állt itt. Gyümölcsöt és zöldséget termesztettek és a madáristent tisztelték, aki, ősi legendáik szerint valamikor iderepítette őket Nyugatról. Az arawakok úgy hitték, hogy a madáristen megtanította őket is repülni, de ezt a tudományt büntetésből elfelejtették, mert istenük szigorú tilalma ellenére madarak húsából ettek. Abban is hittek, hogy visszakapják majd a repülés képességét, ha igazán szükségük lesz rá és ha addig békében élnek. Amikor a spanyol conquistadorok rátaláltak falujukra, az indiánok nem védekeztek. Akik életben maradtak közülük, felmenekültek a vízesés mellett magasodó sziklára és amikor a spanyolok oda is követték őket, a mélybe vetették magukat, kitárt karokkal, mintha repülni akarnának.

A cukornádültetvény művelésére a völgy új tulajdonosa rabszolgákat vásárolt valamelyik partmenti rabszolgapiacon. Láncraverve, gyalogszerrel áthajtotta őket az akkor még úttalan hegyeken és korbáccsal munkára fogta. Így került a völgybe Acheampong Nanny családja, Junior Brown ősei is. Az angolok győzelme után az ültetvény spanyol tulajdonosa, rabszolgáit hátrahagyva menekülni próbált családjával és embereivel, de egy csoport rabszolga utánuk osont és a völgy északi kijáratánál végeztek gyűlölt fogvatartóikkal. Az angol csapatok csak néhány év múlva fedezték fel a völgyet, amelyben addigra már virágzó, afrikai falu állt. Az angolok le akarták tartóztatni a gazdátlan rabszolgákat. Azok ellenálltak és nagy veszteségekkel ugyan, de kiverték a völgyből az angolokat. A menekülő katonákat követték és valamennyiüket megölték, mielőtt azok a történteket jelenthették volna. Acheampong Nanny, a fekete amazon ebben a völgyben szervezte meg ashanti harcosokból és harcosnőkből álló seregét, amelyet sohasem tudtak megverni az angolok.

Magasan a völgy felett repültem, kitárt karokkal. A hegyek mögött láttam a tengerparti települések fényeit. A levegő kellemesen hűvös volt és trópusi virágok illatával burkolt be. Hanyatt fordultam, néztem a csillagokat, bennük a történetem. A völgyből felszűrődött a zene, a táncosok éneke. A Tejút csillagai a trópusokon látszanak a legtisztábban. Érzékelhető, hogy minden csillagnak más színe van. A csillagok között Délamerikába induló, vagy onnan jövő repülőgépek mozogtak és távoli szatelitek kúsztak cikk-cakkolva. Az arcom elé emeltem a kezem: tükörré vált. Láttam benne a régi idők Budapestjét, halott barátokat, párizsi, torontói, new yorki szobáimat, bennük magamat, szerelmeket, kedves arcokat. Aztán újra az ágyamon feküdtem, Junior Brown házában és hallgattam a dobokat. Emil Ámin Kazanlár szelleme nem jelent meg többé.

A Jonkonnu ünnepe volt. Odakint virágokból, pálmalevelekből készített kosztümökbe öltözött, színes tollakból, kagylókból, hegyi kristályokból komponált ékszerekkel feldíszített maroonok csoportjai táncoltak. A környező völgyek lakói, a Junior Brown vezette Accopong Nanny nyabhingi közösség. A Jonkonnu fesztivál hagyományai a rabszolgaság korában alakultak ki. Az első szökött rabszolgák ünnepelték ezzel az afrikai elemekre és az Exodus történetére alapozott ceremóniával frissen elnyert szabadságukat. A tánccal és zenével elbeszélt történet hagyományos főhőse a bibliai Mózesnek megfelelő Pitchy Patchy. Az őt alakító táncost tetőtől talpig színes foltokból épült testfestés borította. Fején festett bambuszkorona, ujjain - mint valamennyi szereplő - feketére festett, ugyancsak bambuszból készült ujjmeghosszabbításokat viselt. A bibliai prófétákat megszemélyesítő Horse (Ló - Ezékiel), Cow (Tehén - Jeremiás) és az Izraelt szimbolizáló House (Ház) figurái mellett jelentős szerepet játszottak még a Devil (Ördög), a Bellywomon (Terhes nő), a Policemon (Rendőr), a zsidókat fogvatartó fáraó megfelelője és az Actor Boy (Színészfiú - Izsák), aki a maroonok (izraeliták) szökésének történetét (Exodus) narrálja.

A többi Nyabhingi ceremóniától eltérően a Jonkonnu ünnepen nem csak három dobos játszik, hanem sok más hangszer is megszólal: bango, fife, konyhai zöldségreszelő, famozsarak, kagylókürtök. Ezen az estén még egy Johnny Paris stílusú riffeket ismétlő szaxofon is bekapcsolódott, a buszsofőr játszott rajta, akivel az idevezető hegyi úton találkoztunk délután.

A fesztivál sötétedés után kezdődött. A fáklyás csoportok, saját völgyük tradicionális ritmusára táncolva, egymás után ereszkedtek le a környező hegyek ösvényein. Az Accopong Nanny tollkoronáját viselő Junior Brown a vízesésnél fogadta a csoportokat és kígyó-faragványokkal díszített botjával, amivel régen varázslónő-hadvezér ősanyja irányította a rabszolgatartók ellen harcoló maroonjait, megáldotta őket.

Az Obeyah, másnéven Guzzu hagyomány Nyugat Afrikából érkezett Jamaicába és Trinidad-Tobago szigeteire. Sámánizmus, boszorkányság, fekete és fehér mágia, tudomány és vallás egyszerre. Amíg a többi hasonló karib-tengeri mágikus hagyományról, a Santeriáról, Umbandáról, Candobléról már sokat tudunk, addig az Obeyah megőrizte titkait, amelyek évszázadok óta mágus-családokon belül öröklődnek. "Obi" az ashantik nyelvén kígyót jelent. Az Obeyah varázslat a kígyó-imádatból nőtt ki. A jamaicai fiatalok kétkedéssel vegyes gúnnyal beszélnek az obeyah-ról, de életük válságos pillanataiban ők is a bush doctor-t, klánjuk varázslóját keresik fel testi-lelki gyógyulásért. Az obeyah terápiát "bush bath"-nak, "bozót fürdő"-nek hívják. "Yu need a bush bath now an' den", "Időnként szükséged van egy bozót fürdőre", mondják, az obimon-nál tett látogatásaikról beszélve. A varázslat néha csak egy kellemes, baráti, ganjafüstös beszélgetés a varázslóval, aki meghallgatja a páciens történetét és tanácsokat, gyógyfüveket, varázsitalokat ad. A jamaicai obik Karib-tenger szerte híresek szerelmi bájitalaiktól, amelyek néhány cseppje vad szerelmet ébreszt alkalmazójuk iránt bárkiben. Más cseppek, porok, kenőcsök betegségeket gyógyítanak, vagy éppen okoznak, esetleg ölhetnek is.

Az obimon szabadon utazik térben és időben. Ott és akkor jelenik meg, ahol és amikor akar. A Jamaicában kóborló angol zenekarok tagjai sok esetet említenek, amikor az obi, akit részegen megsértettek, évekkel később megjelent nekik Londonban, vagy New Yorkban és kamatostul visszaadta a sértést. "This guy, buck naked, covered with mud and feathers, pops out of the thin air, leaps right up the stage, in the middle of my solo to Carry Each Other, comes up to me and fucking detunes my guitar" ("Ez az iszappal és tollakkal borított, tök meztelen pasas egyszercsak megjelent a semmiből, felugrott a színpadra, odajött hozzám és kibaszottul elhangolta a gitáromat, a Carry Each Other szólója közepén"), meséli egy koncertélményét The Edge, a U2 gitárosa. Boy George-ot, az egykori Culture Club most majorcai DJ-ként dolgozó énekesét évekig kínozta New Yorkban egy duppie, amorf, bárki formáját felölteni képes démon, akit egy megsértett jamaicai szent ember szabadított rá. "Yu 'ave to careful nuh fe eat fro certain people", "Vigyázz, hogy ne fogadj el ételt bizonyos emberektől", mondja a jamaicai akcentust utánozva az énekes.

A Jokonnu ceremónia kezdete előtt arra kértem Junior Brown-t, hogy szabadítson meg Emil Ámin Kazanlár átkától. Emil Ámin Kazanlár perzsa guru volt, akivel Budapesten ismerkedtem meg 1978-ban. Nagytudású ember volt, színész, jós, borlovag. A Sah titkoszolgálata üldözte el Perzsiából, ahol televíziós gyermekműsort vezetett. Budapesten a taro-t és a perzsa tűzvarázslatot tanította. Egy évvel később újra találkoztunk, Párizsban. Meglátogatott St. Severin utcai lakásomban, majd hosszú sétát tettünk a szakadó esőben. Az éjszaka során akaratlanul - ami nem mentség, hanem súlyosbító körülmény, - többször megsértettem. Amikor elbúcsúztunk, megátkozott. Azt mondta, hogy negyven éves tétlenségre vagyok ítélve. "Valóban ez történt?", kérdezte Junior Brown. "Úgy érzem, igen", válaszoltam. "Akkor meg kell idézned azt, aki megátkozott és meg kell mondanod neki, hogy hagyja abba", "Yu mon go tell fi 'im stop it mon, enuff", mondta az obi és átadott egy bambuszlevélbe sodort gyökérdarabot. Mondta, hogy lassan rágjam meg a gyökeret és a rostjait köpjem a tűzbe. Igyak sok vizet és maradjak a dobosok közelében, figyeljem a táncolókat. Amikor úgy érzem, hogy megszállt az erő, vonuljak vissza a szobámba és számoljak le kínzómmal. A gyökér íze keserű volt, még most is érzem néha a számban.

Az ágyamon feküdtem, a dobok és a táncolók színes kavalkádjának hipnózisában. Ha lecsuktam a szemem, akkor is a szoba agyagfalát láttam, s rávetített táncolók sorait. A lábam felől hideg érkezett, lassan felkúszott a koponyám tetejéig és fokozatosan eltűntette a színeket, elfedte a kavargó formákat. Ha kinyitottam a szemem, akkor is csak homogén, horizontnélküli, távlattalan szürkeséget láttam. Kifagytak belőlem az érzések, csak a testetlen akarat maradt meg és a feladat. Száraz nevetést hallottam és a szürkeségből kibontakozott Emil Ámin Kazanlár tömzsi, minden részletében lekerekített figurája. A kopasz fej, a finomívű, érzéki ajkak, az ápolt kezek, a gyűrű, Zoroaszter fekete kövével. Egy vegyeskereskedés pultja mögött állt, az üzlet tulajdonosaként, fehér köpenyben. Olajosszínű perzsa szemeivel rámnézett és megkérdezte, mit akarok. Megmondtam neki, hogy békét. Elmosolyodott, becsukta a szemét és bólintott. A vízió szertefoszlott és visszatért a szoba képe. Ujra hallottam a dobokat. Súlytalannak éreztem magam, a testembe visszatért a meleg. Éreztem, hogy lassan, puhán felemelkedem. A testem akadálytalanul áthalad a bambuszlevél tetőn és már a ház, a völgy felett lebegek, egyre magasabban.

Aztán újra az ágyamon feküdtem, Junior Brown házában és hallgattam a dobokat. Az ágy mellett Fibba állt, barátnőjét ölelve. "Irieding irie, mon?", kérdezte. Mondtam, hogy minden rendben van. Ittam egy Red Stripe sört és csatlakoztam odakinn az ünneplőkhöz. Emil Ámin Kazanlár szelleme nem jelent meg többé, azóta sem. Az örökös tétlenség érzete is eltűnt. Értelmet kezdtem látni abban, amit addig nem vettem észre. Néhány évvel később, Magyarországon járva megtaláltam a perzsa gurut. Vegyeskereskedést vezetett egy pestkörnyéki településen. Az okkult tudományokról nem volt hajlandó többé beszélni.

A kumina rituálé során a kezükben kígyókat tartó, meztelen táncosok dobok és ritmikus kántálás hangjaira kört formálnak a therápeuta-varázsló körül, aki fejüket két kezébe fogva mindegyikbe szellemet telepít. Az énekszó hirtelen megáll, elcsendesülnek a dobok és a szellemektől megszállt emberek egymás után megszólalnak. Üzeneteket adnak át halottaktól, közelgő veszélyekre figyelmeztetnek, a közösség jövőjéről mondanak víziókat. Aztán elkezdődik a Dinky-Mini, a szakrális orgia, a kumina rituálé záróaktusa, amellyel a halottak az élőket gyógyítják. Beindulnak újra a dobok, a ritmikus énekszóba kiáltások és sikolyok vegyülnek. A kezükben kígyót tartó, szellemektől megszállt táncosok révületben szeretkeznek, egymással és a gyülekezetből kiválasztott, a kör belsejébe szólított személyekkel. A Dinky-Mini orgia napfelkeltéig tart. Akkor szabadonengedik a kígyókat a tóparton, végleg elhallgatnak a dobok és a gyülekezet megfürdik a vízesésben. A kígyók a vízesés melletti szikla repedéseiben laknak és amikor elengedik őket, gyorsan visszatalálnak odúikba.

Junior Brown házának teraszáról figyeltem a szertartást, a tűz fényében összefonódó, izzadtságtól csillogó fekete testeket. Mellettem Inge, a német lány aludt, kimerülve a szextől. Hamburgból költözött Jamaicába, négy éve. Az egyik szomszédos völgyben vett házat, ahol barátjával Ras Lionnal él és Hermann Hesse műveit fordítja jamaicai patois-ra. Szőke haját rasta fonatokba fonva viseli. A fonatokba kék, piros, sárga gyöngyöket fűzött, karjain türkizzel díszített karperecek, nyakán, bokáin csengők, lábujjain indiai ezüstgyűrűk. A kemény drogoktól menekülve éveket töltött Indiában, Púnában, Sri Rajneesh ashramjában, majd a guruval és narancsszínű szárit viselő kíséretével az USA-ba, az Indiana állambeli Antelope városkába költözött.

Miután az ashramot az amerikai hatóságok feloszlatták és a gurut kiutasították az országból, Inge két évig New Yorkban, az East Village-ben lakott. Rászokott ismét a kemény drogokra és egy nem megfelelő arányú speedball (heroin-kokain keverék) belövése után hónapokat töltött kómában, a Mount Sinai Hospitalban, ugyanazon az emeleten, ahol Elizabeth Taylor lakosztálya van. A kórházi költségeket - több, mint félmillió dollárt, - a családja fizette. Amikor csodával határos módon - Marley, Bunny Wailer és Peter Tosh számait hallgatva Walkmanján - felgyógyult, apja érte jött vállalata Lear Jet-jével és hazarepítette Hamburgba.

Két évig lakott családjával, gyakorlatilag fogolyként, begyógyszerezve, folyamatos pszichiátriai kezelés alatt a kertvárosi villában. Végül, egy gardenparty után, amikor részeg szülei és a személyzet elaludtak, sikerült visszalopnia útlevelét és bankkártyáit. Kiosont a házból a nyitva felejtett teraszajtón keresztül, átmászott a kerítésen. A kutyák nem ugatták meg, mert ismerték és a betörésriasztót kikapcsolta. Gyalog, mezítláb tette meg a húsz kilométert Hamburg belvárosáig. Kivette az összes pénzét a bankból, kétszázezer márkát. Felhívta a szüleit és megmondta nekik, hogy végleg elutazik, többé ne keressék. Az anyja sírt. Az apja kitagadta. Tavaly óta azonban újra küld lányának pénzt. "A perverz szarházi fél a haláltól, ki nem állhatom", mondta Inge. Az apja hatéves korában orálisan megerőszakolta anyja és testvérei előtt. Az anyját sajnálta, de meg is vetette gyengeségéért. A testvéreiről semmit sem tudott.

Egy ideig a klubokat járta Hamburgban, de a kemény drogokra már nem volt szüksége. Szexel gyógyította magát. Összeköltözött Truths & Rights-al, egy Kanadából érkezett reggae bandával, elkísérte őket európai koncertkörútjaikra, néha kórust énekelt nekik. Amikor a Truths & Rights visszament Kanadába, ő az egyik technikussal Jamaicába utazott. Ott ismerkedett meg mostani párjával, Ras Lionnal. Szabadabb életre vágyva közös elhatározással költöztek a hegyekbe, Ras szülőfalujába.

Amennyire a teraszról láthattam, a Jonkonnu ünnepet záró orgia során Inge valamennyi férfi szellemtáncossal közösült, némelyikkel többször is, a helyi szokások szerint többnyire análisan. A maroonok között nem ritka a 30-35 centiméter hosszú pénisz. "Diz vaz too much, man", mondta Inge, amikor lerogyott mellém a rattán heverőre. Meztelen testét foltokban borította a táncosokról ráragadt festék. Amikor elaludt, betakartam egy kendővel.

Ülök a hegytetőn Jean-Michaellel és a tengert nézem. A tenger légvonalban talán 30-40 kilométerre lehet innen, ezüstszínűnek látszik a távolságtól. Valamikor indiánok fatörzsekből kivájt hosszú csónakjai siklottak rajta, aztán a spanyol gályák és az őket üldöző kalózok hajói, majd megjelent a British Armada és a Karib tenger szigeteinek nagy része angol uralom alá került. A spanyolokat utolsó gyarmataikról, Kubáról és Puerto Ricoról már az amerikaiak verték ki. A Virgin szigetek egyikén megmaradhattak a hollandok és Martinique-en a franciák. Jean-Michael nem akar Martinique-ra költözni, noha tartózkodási engedélye lejárt és valami súlyos ügy miatt a maguk jamaicai módján keresik a hatóságok. Jean-Michael szakított Franciaországgal, honfitársait élveteg, gyáva patkányoknak tartja. Megvetéssel vegyes gúnnyal beszél róluk. "Sajtszagú, herpeszes banda", mondja és arcát felfújva felvonja a vállait, ahogy csak a franciák tudják.

Jean-Michael Párisból jött, s mert tovább maradt Jamaicában, mint ígérte, Franciaországban maradt felesége, Mireille letiltatta a bankszámláját. Jean-Michael bankkártyái nem működtek többé, nem tudott velük több pénzt a kingstoni bankok ATM masináiból kivenni. Jean-Michael nem bánta. "Fuhck 'er banking system, fuhck 'er Mireille, merde", mondja. Mire Mireille elkészült a bosszútervvel, addigra Jean-Michelle már megvette a saját generátorral - nagy kincs Jamaicában - felszerelt házat a hegyekben, kiépítette az öntözőrendszert és gondosan paradicsomtövek és kukoricasorok közé telepítve, elkezdett bárány leheletét (Lamb's Breath) termeszteni számos kisebb parcellára osztott két hektáron. Napjait ültetvénye gondozásával tölti. A negyedik levélpár megjelenése után nem távolítja el, mint más farmerek teszik, hanem gondosan fóliába takarja a hímnemű palántákat. Úgy gondolja, hogy a nőnemű növények érzik a hímneműek jelenlétét, s mert bibéiket azok nem porozzák be, egyre nagyobb, egyre több csábító illatú gyantát tartalmazó virágot növesztenek, hogy magukra vonják a hímpalánták figyelmét. Ültetvényét a közeli barlangokban gyűjtött denevérguanóval trágyázza és amikor a palánták virágozni kezdenek apróra vágott kombucha gombát kever a talajba.

Délután visszaballagtam Junior Brown házához és megfürödtem a vízesésben. Vendéglátóm napnyugta után csatlakozott hozzám a tóparton. Pálmalevélbe csomagolt, szürke színű krémet hozott, a szúnyogok ellen. A malárián kívül más, ismeretlen trópusi betegségeket is terjesztenek itt a szúnyogok. A rettegett varázslónő Acheampong (Accopong) Nanny, a hadvezér amazon, Junior Brown családjának alapítója is egy szúnyog csípésétől halt meg. Junior Brown szerint a szúnyog formát öltött afrikai vadász-démon, Cheite, Nanny mirra-duppie-ja, ellenpárja gyilkolta meg ősanyját, amikor az, hogy szeretőjét magához engedje, néhány pillanatra kikapcsolta a testét védő erőteret. A legtöbb obi még ma is képes teste körül, kisebb nagyobb távolságra erőteret kialakítani, amit Junior Brown úgy demonstrált, hogy megkért, dobjam meg egy kővel. A kő mintha zselébe csapódott volna 30-40 centiméterre az obi mellkasától és lassan lecsúszott a földre. "Yu mon see me ushe dat repellan' doo, mon, fe me wants sweed 'ime with me wifie doo" ("Azért használom a szúnyogriasztó krémet is, amikor jól akarom érezni magam a feleségemmel"), mondta nevetve Junior Brown. Erre ért oda felesége, Magdalena asszony. "Yu mon obi mon be nice do yu wifie doonah an pud on dat repellan' irie soon 'im righd nuh" ("Legyél kedves a feleségedhez varázsló ma éjjel, azonnal kend be magad azzal a szúnyogriasztóval"), évődött az idős asszony és megrázta a csípőjét. Megpróbálta játékosan mellbevágni férjét, de keze belesüppedt az obi erőterébe és ez zavarba hozta. "Yu mon lemme go" ("Engedj el"), suttogta és visszament a teraszra, teríteni.

Éjszaka nem tudtam aludni. Főztem egy csésze kávét, nádcukorral ízesítettem és kiültem vele a teraszra. A jamaicai kávénak ugyanúgy nincs párja a világon, mint a valódi jávai kávénak. Nemcsak koffein van bennük, hanem varázslat is. Esztétikai alapú rendet raknak a befogadó szervezetben. Élvezőjük intelligensebb lesz és megszépül hatásukra. Egy csésze jamaicai kávé, kubai szivar és a déltengerek összes ragyogó csillaga odafenn gyorsan leépítik a legmasszívabb depit és parát. A legapróbb darabokra tört, csizmasarokkal ezerszer a kátrányba taposott szívet is képesek regenerálni, az agy pedig hatásukra megszűnik marcangolni önmagát.

Fibba terepjárójával röviddel napfelkelte előtt érkezett. Megfürdött a vízesésben amíg összecsomagoltam. Ittunk még egy csésze kávét, körbejárt egy spliff, aztán elbúcsúztunk vendéglátóimtól. Búcsúajándékként Junior Brown átadott egy kígyó-faragványokkal díszített botot, amely azóta is elkísér mindenhová. A bot tetejét le lehet csavarni, belső ürege csillogó, fekete vulkánikus homokot rejt és egy megfakult polaroid képet az obiról és családjáról. Legalize It, Peter Tosh száma szólt, amikor elindultunk. Az út végén Bob Marley sírja várt.

Amikor a meztelen ember meglátta a kezemben a kígyófaragványokkal díszített botot, amit Junior Browntól kaptam és addig a hátam mögött tartottam, kiugrott az ajtón és eltűnt a bozótban. Néhány pillanattal azelőtt még jókora bozótvágó késsel fenyegetett. "Kill 'im whiddey", kiabálta és a bodegában ülő többi vendég sem látszott túl barátságosnak a helyiséget megvilágító egyetlen villanykörte fényében. Kocsink még délelőtt lerobbant a hegyi szerpentinen és sofőröm elment alkatrészekért. Egész nap hiába vártam. Amikor besötétedett, elindultam az úton, hogy szállást keressek. Messziről hallottam a bodegából kiáradó zenét, a reggae jellegzetes, lüktető hangjait. Közeledésemet észrevették a kutyák és üvöltve támadtak az út mindkét oldaláról. A karib tengeri kutyák nagyon hasonlatosak a délkelet-ázsiai, thaiföldi, maláj, indonéz kutyákhoz és az ausztrál dingóhoz. Rövid, okkerszínű szőrük van és farkuk nyugalmi állapotban felfelé görbül. Carriacou szigetén, Molton Dixon tanított meg a karib kutyákkal bánni. "Asoon yu seih 'im dog mon, yu 'id 'im wid 'im stone, yu seih, mon. Dat way 'im dog mon respects yu forahvah mon" ("Amint meglátsz egy kutyát, azonnal dobd meg egy kővel. Akkor tisztelni fog mindörökre"), mondta, amikor tanácsát kértem a szigeten sétálva állandóan rámtámadó kutyákkal kapcsolatban. Molton tanácsát megfogadtam és hamarosan a legnagyobb békében végeztem reggeli és esti sétáimat a banánfák között, le a tengerpartra és vissza. A zsebemben mindíg volt néhány gondosan kiválasztott kő. Egyre kevesebbet kellett használnom őket. Közeledtemre a kutyák biztos távolságra vonultak az ösvénytől és farkukat csóválva, nyelvüket kinyújtva, alázatos vigyorral üdvözöltek. A Carriacoun tanult metódus Jamaicán is segített. Amint a bodega első kutyája feltűnt zseblámpám fénykörében, azonnal megdobtam egy ökölnyi kővel, ami a levegőbe emelte és leültette. Társai is megtorpantak, zavarbajöttek, aztán farkukat lábuk közé húzva visszasonfordáltak a sötétbe. Az, amelyiket gyomron találtam, nehezen tudott lábraállni, de végül, hátra-hátranézve ő is visszavonult. Azt hittem, megnyílt az út a bodegához, de az ajtóban utamat állta a meztelen ember...

Junior Brown botját a bádogpultra tettem és a termetes asszonyságtól, aki félálomban a büfét kezelte, kértem egy Red Stripe sört. Az egyik padról felállt egy csontrészegnek látszó ifjú, a pulthoz botorkált és megnézte a botot. "Yu sid down, mistah" ("Üljön le, uram"), mondta a padon megüresedett helyére mutatva. A többiekhez fordult. "Nanny obi nmungah 'im whiddim" ("Nanny kígyóbotja van nála"), mondta, aztán kiment a helyiségből és lefeküdt az ajtó mellett, a fal tövében. 7-8 férfi ült a padokon, rumot ittak és szivarvastagságú spliffeket szívtak üveges tekintettel. "No beer, mistah", mondta az asszonyság a pult mögött. "'ave fish tea an' morgan's stump, very good". A hal-tea ízét nem akartam elképzelni, helyette morgan csonkját választottam, ami brutális fehér rumnak bizonyult, hasonlónak a Carriacou szigetén megismert One Eye Jack-hez. Ezt a párlatot adták a felcserek a kalózoknak, mielőtt lefűrészelték volna sebesült, elüszkösödött lábukat. Amikor még egy pohárral rendeltem, az asszonyság nem engedte kifizetni. "On da housah, mistah", mondta. Villanásra felnyitva súlyos szemhélyait, elmosolyodott, aztán visszasüppedt apátiájába. Mindenkinek rendeltem egy pohár rumot. Odajött egy hosszúszakállú ember a spliffel. Nehéz volt visszautasítani, de meg akartam maradni a rumnál. Amikor levettem a pultról Junior Brown botját, az ember a spliffel visszaült a helyére és elaludt.

A napfelkelte a bodega előtti padon talált a részegségnek zen meditációba warping állapotában, amikor az ember már újra egyenesen ül, mert máshogy nem is tud. A kezemben egy pohár forró, sűrű kávé volt, a pad körül félkörben a bodega kutyái hevertek, nyelvüket a porba lógatva, rajtam tartva félig lehúnyt szemeiket. "Testvérek vagyunk mi valamennyien", mondtam a kutyáknak, "Vonítunk a Holdra és védjük területünket." A nádcukorral ízesített kávé kiverte rendszeremből a részegséget. Junior Brown botjára támaszkodva bementem a bodegába. Az asszonyság, még mindíg félálomban, négykézláb a padlót mosta. A helyiség üres volt. Megköszöntem a kávét a súrolás ütemében lassan ringatozó hatalmas tompornak és visszamentem a lerobbant kocsihoz, a szerpentinen. A kutyák félútig elkísértek, aztán vakkantottak néhányat búcsúzásképpen és visszabaktattak a bodegához. Fibba már megjavította a kocsit, mire odaértem. A hátsó ülésen aludt, olyan mélyen, hogy fel sem ébredt, amikor elindítottam az autót. A bodega mellett elhaladva tülköltem. Az asszonyság az ajtóban állt, seprűjére támaszkodva. Visszaintett aztán bement a bodegába. Felraktam egy Lee Perry kazettát. A rég halott varázslónő kígyófaragványokkal díszített botja sötéten csillogot a szélvédő alatt.

Jólesett a hepehupás hegyi szerpentinek után a B1-es útról nézni a John Crow hegység vonulatait. Dancehall zenét hallgattunk, ami illett a tájhoz: kopár hegyoldalak, hegylakók lepusztult házai és mindenütt kutyák. A gazdáikat vesztett kutyák vad hordákba tömörülve kószálnak mindenfelé. Fegyvertelenül nem tanácsos túrázni a környéken- és nemcsak a kutyák miatt. Felvettünk egy stoppost, szakadt, mocskos terepszínű ruhába öltözött, kigyúrt, fakószemű fickót, aki széles karimájú, egyik oldalán megpörkölődött, több helyen lyukas, barna filckalapot viselt, amit a kocsiba szállva sem vett le. Homlokán véres bandana. Texnek hívták és Texasból jött, mondta. Aki Texasból jött és Texnek hívják, annak biztosan kevés dimenzió jutott az osztásnál, gondoltam. Texnek volt fegyvere: római kard méretű, high-tech kés, amit büszkén mutatott. Speedboaton jött át barátaival, hivatali kollégáival Floridából, hogy a vállalati manager-továbbképzés keretében kondicionáló túlélési játékokat játszanak a hegyekben. Ezek a hegyek jobbak, mint a kanadai Rocky Mountains, mert itt nincs nyilvános telefon minden szurdokban, mondta Tex. Sok a kígyó, mérges pókok, skorpiók, veszélyes rovarok és a helyiek sem túl barátságosak.

Nem hozott magával sem élelmet, sem pénzt, csak hegymászókötelet, símaszkot, zseblámpát és egészségügyi készletet, benne sebészkés, kígyó- és pókmarás elleni szérumok és egy fehér zászló. "Ah ain't cowmee dwown 'ere to daih, man, no sirah!" ("Nem meghalni jöttem ide le, ember, nem uram!"), mondta. Kígyó és kutyahúson élt az elmúlt két hétben és most megy vissza Houstonba, ahol a banking szektorban dolgozik. "Megvertem Tommy Cullaghan-t és kikaptam Kevin Pearly-től, Thor Donaldsonnal elkerültük egymást. Jó csata volt." Tommy fejét belenyomta a patakba és elvette az utolsó doboz sörét, amikor sikerült egy szikláról ráugrania, mert Tommy megállt vizelni. Kevin viszont őt lepte meg egy éjjel, lefejelte és elvette a mentőkészletet, a GPS-t és a műholdas telefont, amelyen keresztül Tex houstoni cégével tartotta a napi kapcsolatot. Már négy napja nem beszélt a főnökével. Tartott tőle, hogy elveszíti állását. Izzadtság, whiskey, szar és döglött kutya szaga volt, amihez az állását féltő ember szúrós, savanyú kipárolgása vegyült. Amikor a kocsi a kanyarokban lassított, a súlyos keveréket előrehozta a hátsó ülésről a szél. Délután háromkor megálltunk egy órára, hogy kivárjuk a menetrendszerű pontossággal érkező trópusi eső végét.

Esőben nem lehet Jamaicában vezetni. A víz olyan erősen és olyan mennyiségben érkezik fentről, hogy az obik erőteréhez hasonló, áthatolhatatlan falat képez. Felhúztuk a kocsitetőt és az ablakokat. A texasi bűze megtöltötte az utasteret. Öt perc után ki kellett szállnom az esőbe, hányni. Fibba hamarosan követte példámat. Csuromvizesen visszaültünk a kocsiba. Az eső dörömbölt a vászontetőn. A texasi, bűzébe burkolódzva aludt a hátsó ülésen. Felébresztettem. Mondtam neki, hogy zuhanyozzon le, mert nagyon büdös ("Get out of the car, Tex and have a shower. You stink real bad, man..."). Kését az ülésen hagyta, kalapját viszont nem vette le, amíg kint állt az esőben. Csizmáját is csak azért húzta le, hogy kiöntse belőle a vizet. Az ég felé emelte a karját és hagyta, hogy az eső ruhástól kimossa. Amikor befejezte a zuhanyozást, az út szélén álló pálmához lépett és háromszor teljes erőből belefejelt. Visszaült a kocsiba. "That woke meeh up, man" ("Ez felébresztett"), mondta és rögtön elaludt. Egy ideig kevésbé bűzlött, de néhány perc múlva, ahogy száradt, újra áradni kezdett belőle a szag. Szerencsére az eső elállt, lenyithattuk a kocsi tetejét és az ablakokat, elindulhattunk, mielőtt újra felfordulhatott volna a gyomrom. Tex a Buff öbölnél kiszállt. Visszanézve láttam, hogy az öböl vizén ringatózó hajók felé mutogatva egy halászal alkudozik a parton. Nyilván arra akarta rávenni a rastát, hogy csónakjával vigye ki a vállalati speedboathoz. Átázott kalapjában, szakadt, vizes terepszínű ruhájában úgy nézett ki, mint egy nagyon beteg gomba.

Annotto Bay után, az A4-es tengerparti úton északnyugati irányban haladva találtunk egy csendes beach-et Port Ann közelében, pár száz méter hosszú, pálmafákkal övezett partszakaszt, fehér homokkal. A Karib tenger vize lágyabb az európai tengerek vizénél. Kevesebb benne a só és melegebb is. A sebeket gyorsan begyógyítja és lágyabb lesz tőle a bőr. Fibba két harci sárkányt vett elő a csomagtartóból. Remekül szálltak a naplemente előtt megélénkülő szélben.

Ocho Riostól kb 10 kilométerre délkeletre, Oracabessa Beach egyik moteljében találtunk szállást . Éjszaka aludni itt nem lehetett, mert a parton minden éjjel Dread Chen sound systemje működött. Dread Chen kínai rasta volt, kötött, háromszínű muffin sapkában, Marley pólóban. Családja sok generációval ezelőtt költözött Jamaicába. Először mosodát nyitottak, azután bekapcsolódtak a zöldség- és gyümölcskereskedelembe, éttermeket üzemeltettek. Dread Chennek több, kisteherautóra szerelt sound systemje van, amelyek járják a szigetet, hogy mozgásban tartsák a lakosságot. Az Oracabessa beachen működő sound system lelke két minidisk-lejátszó volt, amelyekről a dj többnyire reggae klasszikusok elektronikával felturbózott, 20-30 perc hosszú remixeit játszotta.

Apály volt. Messzire ki tudtam sétálni az öbölbe a csillagfényben, a szelíden lejtő, bársonyosan puha, hűvös homokon. A víz szegélyén két overált és szalmakalapot viselő, radikális feministával találkoztam, akik a férfiakat - úgy általában, és nevesítve is, - szidták egymásnak, megválaszolhatatlan kérdéseket és szigorú ítéleteket visítva a rövid, vaskos lábaikat szelíd hullámokkal símogató óceánnak. Wendy, erős állkapcsú, rövidhajú, köpcös, izmos teremtés Sadburryből, Kanadából jött, a szénbányászatban dolgozik. Esténként sört iszik és szkanderezik a bárban a többi bányásszal. Ha nagyon berúg, állva vizel a hóban. Szereti a szénpor ízét a körmei alatt, "I just love the taste of the good, old Canadian black coal, eh" (Egyszerűen szeretem a jó öreg, kanadai fekete szén ízét"), mondta. Barátnője és harcostársa, Pauline, aki szereti, ha Paulnak, vagy P.-nek szólítják, Michiganből jött, kamiont vezet coast-to-coast az USA-ban. Lakása nincs, a kamion utasterébe épített priccsen alszik, a benzinkutak mosdóiban tisztálkodik. Elmondása szerint évekig nem evett mást, mint beef-jerky-t (csontkeményre szárított marha kolbászt) és almásrétest. Bármikor, akár éjszaka, zuhogó esőben, félkézzel ki tudja cserélni egy kamion főtengelyét, mondta és megmutatta balkezét, amelyről három ujjat hagyott Connecticutban, 1993 forró nyarán, a Joey Boy nevű kamionsofőrrel való parkolási nézeteltérés során. Az esetről még televíziós talkshowkban is nyilatkozott. "Joey Boy came at me with the crowbar. Three good fingers later he's ain't got no balls no more" ("Joey Boy a feszítővassal jött nekem. Három jó ujjal később már nem voltak golyói.") Pauline a gázolaj tapintására, szagára, és igen, az ízére gerjed. Imád olajos rongyokon szeretkezni mexikói kolléganőkkel, lepattant szerelőműhelyekben, vagy a kamionja alatt.

Pauline akár Wendy testvére is lehetett volna, ugyanazok a szögletes arányok, kemény, fizikai munkában kidolgozott izmok, konokul összeszorított állkapcsok és ráncok a szemsarkakban. Csak az akcentusuk különbözött. Wendy az Ontario északi részén használatos torokhangokat hallatta és mondatait általában "eh"-vel, a skót alapító atyák és anyák örök kételkedést kifejező adalékszócskájával zárta. Wendy ugyancsak erős, határozott hangon beszélt, brooklyni nazalitással. A lányok negyven körül jártak, mögöttük a nemek közti háború csataterei, megszégyenített vetélytársak romjai és férfihullák. Kérdésemre, hogy mit keresnek Jamaicában, ráadásul speeden, azt válaszolták, hogy nászútra érkeztek a szigetre, miután Aspen, Coloradoban, tetoválási ceremónia keretében egymáshoz kötötték sorsukat. Wendy szeméremajkára feketével szegélyezett, vörös P betűt tetováltatott, a többi, régebbi betűnél nagyobbat, de ezt is neogótikus stílusban. Pauline a szájpadlásába szúratott hasonló stílusú, fekete és kék W betűt. Volt elég megtakarított pénzük. Előbb Floridába utaztak, de azt túl puhának találták, beleértve az aligátorokat reggelente, bérelt bungallow-juk úszómedencéjében. "We just grabbed them fuckers by their jaws and off they flew, back to the swamp" ("Csak elkaptuk őket az állkapcsuknál és már repültek is vissza a mocsárba, ahonnan jöttek"). Már két hónapja vannak a szigeten, házat béreltek a tengerparton, mondták. Szeretkeznek, néha bérelnek egy beach boyt, lekötözik, verik. Máskor Camilla Paglia feminista filozófus nézeteit vitatják egész nap. Mango-t és friss tengeri halat esznek, amit a házigazdájuk, Cullbe fog nekik. Esténként lejönnek a sound systemre és táncolnak a 150 kilós mamákkal a homokon.

Meghívtam a lányokat egy Red Stripe sörre, ami még több Red Stripe sörrel folytatódott hajnalig. A két lány az asztal alá itta a Mango Bár összes léhűtőjét és szkanderben egyedül Tiny Tim, egy szekrénynagyságú maroon tudta őket verni, de ő sem először. Búcsúzáskor Camilla Paglia idézetet kaptam tőlük: "There is a weak woman behind every weak man" ("Minden gyenge férfi mögött egy gyenge nő van") és egy Partagas szivart, a legjobbat, amit Kubában, Castronak sodortak, amíg a Parancsnok dohányzott.

Napfelkelte után kiúsztam az öböl bejáratánál horgonyzó vitorlásig, amelynek fedélzetén férfi aludt, fegyverrel az ölében. Visszaúsztam a partra. Ittam még egy sört és elballagtam a motelbe. Leültem szobám cölöpökre épült teraszán és néztem a tengert, amíg vissza nem nézett. Kalauzomnak dolga akadt Kingstonban, visszament a hegyeken át a jeeppel. A következő hétben nem láttam Fibbát. Chilling out on Oracabessa Beach - a hét emlékezetesnek bizonyult.

Ocho Rios nevéről a spanyolul beszélők azt gondolhatják, hogy az egykor jelentéktelen kikötőváros a környék folyóiról kapta a spanyolul Nyolc Folyót jelentő nevét. A helyiek ezt másképpen tudják. 1657-ben az angol csapatok innen űzték vissza a tengerbe a közeli Kubából indított spanyol inváziót. A döntő csata a ma a környék fő idegenforgalmi vonzerejét jelentő Dunn River's Falls vizesései közelében zajlott. A folyó zúgóit látva a spanyolok Los Chorreros-nak nevezték el a területet, a spanyol történetírásban még ma is így nevezik a számukra csúfos vereséget jelentő ütközet helyét. A brittek és a jamaicaiak spanyolja nem volt túl jó, így a Los Chorreros az idők során Ocho Riosra torzult.

Ocho Rios ma Jamaica sétahajó fővárosa, a Karib tengert cirkáló túristák első számú célpontja. A világ minden tájáról érkeznek ide óceánjárók, tízezrével bocsájtva a partra a látogatókat. A tengerpartot mérföldekre szállodák, villasorok, magas kerítésekkel elzárt, szigorúan őrzött nyaralótelepek szegélyezik. A kerítésen belül minden szükségletüket kielégíthetik a túristák, van beach, nyitott és fedett uszoda, bárok, éttermek, mozik, shopping mall, butikok, galériák, játéktermek, kaszinók, discok, bölcsöde, óvoda, kórház, templom, sportlétesítmények, kerti mulatságok, versenyek, műsorok. A helyiek csak akkor léphetnek a kerítések mögé, ha ott dolgoznak. A telepeken (compound) lakó túristákat csoportos kirándulásokra viszik buszokon. Hurrikánszezonban azonban ritkák a sétahajók és lassúbb ritmusra vált az élet Ocho Riosban. Ilyenkor csak a legelszántabb túristák érkeznek a szigetre, többnyire idős özvegyek csoportjai, Amerikából.

A Dunn River zuhatagjának parkolójában négy bébikék, rózsa- és aranyszínűre festett, csillogó busz állt. Sofőrjeik egy fa árnyékában dominóztak. A kétszáz méter magasról, több lépcsőben lezúduló víz türkizszínű tóba tóba esik. A tóban színes fürdőruhás, lilahajú, napszemüveges, alaposan felékszerezett, idős hölgyek népes csoportja fürdött, olyan ramazurit csapva, hogy elhatároztam, inkább megvárom amíg elmennek és csak aztán próbálom ki a vizet. Leültem a beach restaurant teraszán, kecskefej levest (jamaicai specialitás, Mick Jagger kedvence) és mango juice-t rendeltem.

Vörös és sárga csíkokkal darázsszerűre festett Volkswagen microbusz érkezett a beachre. Zenekar kászálódott elő belőle. Felállították a dobfelszerelést, kipakolták az erősítőket és elkezdtek játszani. Bob Marley számmal indítottak, salsa ritmusban. A lilahajú idős hölgyek kijöttek a vízből, kezeiket egymás vállára helyezve, nagy visongással conga-line-t formáltak és beindultak a parton. A zenekarral együtt énekelték a refrént: "No woman no cry". Az étterem pincérei ezüsttálcákon extravagáns koktélokat vittek le nekik, a hölgyek hangulata egyre magasabbra hágott. Az összes reggae klasszikust ismerték és olyan pontossággal énekelték a refréneket, mint régen az IThree. Aztán a zenészek letették hangszereiket és valamennyien dobolni kezdtek, felterelve a viháncoló csoportot az étterem teraszára, ahol még kígyózott a sor az asztalok között egy ideig, végül valamennyi hölgy helyet talált magának. Nagy csivitelés kezdődött. A zenészek abbahagyták a játékot, berakták felszerelésüket a mikrobuszba és elhúztak.

A körülöttem lévő asztaloknál zajló beszélgetésekből megértettem, hogy a hölgyek Floridából érkeztek, valamennyien özvegyek, egy özvegy-kolónia lakói. Minden szezonban eljönnek Jamaicába egy bingo hajón, ahol egész úton játszhatnak. A sofőrök rózsaszínű és bébikék fürdőköpenyeket hoztak nekik a buszokból, a pincérek újabb koktélokat. Délelőtt tizenegy volt, párás hőség. Az egyik hölgy hamarosan rosszul lett. Orvos érkezett futva a buszból, az ájultat bevitték az étterem légkondicionált részébe. Gyorsan magához tért, visszaült a helyére és a barátnőivel nevetett az orvos izgalmán, közben rendelt magának egy double-decker, tejszínes sunfish coctailt, grenadine sziruppal, eperfagylalttal és kávélikőrrel. Megtudtam, hogy férjét Herb-nek hívták és Herb a biztosítási szakmában volt és minigolfozás során érte a halál, nyolc évvel ezelőtt, tekintélyes vagyont hagyva özvegyére, aki azóta utazik, hogy kárpótolja magát a Herbbel töltött életért. Herb nem szeretett utazni. Amikor nyugdíjba ment, minigolf pályát épített magának floridai házuk mögött és vagy ott itta le magát, vagy a tévé előtt, a nappaliban. Az utolsó tíz közös évükben már az asztalnál sem szóltak egymáshoz. Nem gyűlöletből, csak már nem volt miért. "I gave Herb a nice funeral" ("Szép temetést adtam Herbnek"), mondta az özvegy. "He was all dressed up in his golfing outfit and he had a golf-ball, 24 carat gold, filled with his mom's ashes, hanging right on his chest" ("A golfruhájába volt öltöztetve, a mellén 24 karátos aranyból készített golflabda, benne az anyja hamvai").

A kecskefej leves megérkezett. A hölgyek enni kezdtek. Megértettem, hogy a zuhatagnál fogják tölteni a napot és ebéd után keződik a bingo. Elindultam parkoló, bérelt robogóm felé. A jövőben el fogom kerülni a Dunn River vízesését, azt hiszem.

Fibbára várva kellemesen teltek a napok az Oracabessa Beach moteljében. A napnyugtától napkeltéig működő sound system miatt csak nappal - amikor a hőség miatt egyébként is feleslegesnek tűnt minden mozdulat, - tudtam aludni 4-5 órát, de ennyi is elég volt. A New Yorkban töltött vámpír évek alatt alaposan tönkrement az egészségem, most végre kezdtem magam testileg is jól érezni. Naponta kétszer, napfelkeltekor és naplementekor úsztam az öbölben. A tengervíz és a napfény meggyógyította a bőrömet, kitisztult a tüdőm, újra hallottam a zenét, láttam a színeket és nem végtelen, lapos amerikai monológokat hallgattam, korrekt kényszerűségből, vagy tévét néztem felemelő partnerek híjján, hanem élő emberekkel beszélgettem, akik nem elfárasztottak társaságukkal, hanem éppen ellenkezőleg: energiát adtak, hogy újra értelmét lássam annak, ami rám vár. Friss gyümölcsökön és rizsen éltem, megszűntek a divat áldozataira jellemző gyomorpanaszok. Sokat sétáltam a környéken, ismerkedtem a helyiekkel. Earl Ray, DSC (Da Sekkon Come), a fodrász jobb munkát végzett frizurámon, mint a legjobb New York-i hajszobrászok - talán Dion kivételével.

Dionnal a Squat színházban ismerkedtem meg, ahol szobát bérelt, amíg a társulat egyik fele Európában turnézott. Én is a Squat vendégszeretetét élveztem akkoriban, így a színház rendezvényein, vagy a közeli Chelsea Hotelben gyakran találkoztunk. Dion Oklahomából jött és gyorsan megtalálta az utat Warholig, ahogy a fényképész, az Ansel Adams tanítvány Ray Charles White is, akivel már korábban is dolgoztam, Canadában.

Canadában, Torontóban, 1984 végtelennek tűnő telén kerültem először kapcsolatba az addig csak távolról csodált carib kultúrával. Felkért egy Jumbie Zabooka (Az Avocado Szelleme) nevű trinidadi zenekar, hogy tervezzem meg jelmezeiket és koncert-színpadukat. A zenekar vezetője, Mister Wonderful elmagyarázta, hogy a háttérfüggönyre festett méhekből rakjam ki Afrika térképét. Afrika közepére helyezzem el Jamaicát és Jamaica közepére Trinidad szigetét. Az Afrikát körülölelő tengert a Canadát jelképező juharlevelekből alakítsam ki és a kompozíció foszforeszkáljon, a méhek pedig villogjanak a sötétben. A Jumbie Zabooka soca és calypso zenét játszott. Az első koncertre a torontói Queen Streeten lévő El Macambo-ban került sor. A zenészeknek ninja alapruhákból és műanyagfóliákból foszforeszkáló, villogó jelmezeket terveztem, Mister Wonderfulnak pedig színes, programozható ritmuspaternekben villogó diódákkal díszített, lézersugarat kilövő sámánbotokat, egyet minden számhoz. A show nagy siker volt, a zenekart hamarosan leszerződtette egy caribi luxus-sétahajó járat, többé nem hallottam róluk. A tizenkét tagú zenekarból kivált Ian Greenidge pan (steel-drum - olajoshordóból kivágott ütőshangszer) játékossal maradtam egyedül kapcsolatban. Ian 8 ütővel játszott a hangszeren, Beethoventől Marley-ig bármit. Trinidadban tengerparti futballmeccsek után sokszáz tagú pan zenekarokban játszott. Néhány hónapig egy techno-carib projecten (The Change, 1984) dolgoztunk közösen, aztán Ian-t kirúgta lakásából barátnője, kénytelen volt Hamiltonba költözni, rokonaihoz. Sokáig nem hallottam felőle. New Yorkba költözésem után egy évvel felhívott. Mondta, hogy félti az életét. Gyakran úgy érzi, hogy egyedül az ő segge fekete a városban.

A Jumbie Zabooka bemutatkozó koncertjén megismerkedtem Mr. Alpha King-el (a trinidadiak szeretik a pajzán szójátékokat neveikben), a Trinidad-i légitársaság torontói képviselőjével, aki felkért, hogy tervezzem meg a társaság légiszemélyzetének új uniformisait. "Dem soo 'ave dem carnival feeling 'inna dem" ("Legyen bennük a karnevál feeling"), magyarázta. A tervekkel néhány nap alatt elkészültem. Addigra Mr. Alpha Kinget már leváltották és visszahívták Trinidadba. Irodájában Mr. O'Possumot találtam, akit nem érdekelték az új uniformisok tervei. Inkább arról faggatott, hogy nem hagyott-e nálam elődje egy bizonyos csomagot ("Ah serdeen packee"). Nem tudtam csomagról, de ezt Mr. O'Possum láthatóan nem hitte el. "Mon yo don fukka wid dem trinnies mon" ("Ember, jobb, ha nem játszol a trinikkel"), mondta, miközben nem szünt meg mutatóujjával dörzsölni orrlyukait. A portfoliómat, benne a légiszemélyzet karnevál feelinget árasztó terveivel nem akarta visszaadni. "Yo mon gimme information umdah serdeen packee me mon gee yo pictuhs, ovahahstah?" ("Ha adsz információt arról a bizonyos csomagról, visszaadom a képeidet, megértetted"). A portfóliót azóta sem láttam.

Heidi Brucke Nefertiti egyiptomi királynő szőke reinkarnációjaként érkezett Californiából Jamaicába, 1969-ben. Először Negril Beachen lakott, a Rainbow People kommunában. Amikor az 1970-es évek közepén Negril Beachet elözönlötték a coke-fejek és az AK 47-es ugyanolyan gyakorivá vált azon a környéken, mint a coochie pipe, Heidi átköltözött szűkebb családjával Oracabessa Beachre. Tizenheten jöttek, mezítláb, énekelve, keresztül a hegyeken, saját maguk szőtte, színes ruhákban, hajukban virág. Mivel pénzt egyikük sem érintett már évek óta, munkájukkal fizettek Limpy Wallace leégett szeszfőzdéjéért és a hozzá tartozó 20 acre bozótért. Az épületet hullámbádog tetővel és gyékényfalakkal lakhatóvá tették és beköltöztek.

Az első évben hárman haltak meg közülük gyomormérgezésben, a második évben hatan. A harmadik évben a szomszédoktól megtudták, hogy melyik vadon termő gyümölcsöket nem tanácsos megenni. Az 1980-as évek második felében Heidi és Stash kivételével mindenki visszaköltözött az Államokba. Stash már régen nem tudott járni. Amikor Negril Beachről ideköltöztek, bambuszból készített hordszéken hozták. Egész úton Saint Germain gróffal beszélgetett, aki a Szíriusz csillagképből küldött neki kódolt üzeneteket. Stash még San Franciscoban akadt fenn egy acid trippen és nem tudott többé lejönni. Teljesen magatehetetlenné vált, Heidi etette és mosdatta az utolsó húsz évben. "Stash volt az élő lelkiismeretem", mondja. "Ő már ott van, ahonnan jöttünk és ahová egyszer én is vissza fogok térni". Stash alsó fogsora begyulladt és két éve vérmérgezésben meghalt.

Azóta Heidi egyedül él a félig beomlott tetejű, régi szeszfőzdében. Valamikor aranyszőke, hosszú haja ősz már. Egyik szemét hályog borítja, a másikkal még látja a körvonalakat. Fogai nincsenek már, balkezén megbénultak az ujjak, amikor véletlenül átvágta tenyerén az inakat a machétával. Stasht a bozótban temette el. A teliholdas éjszakákat Stash sírjánál tölti. Beszélgetnek. Ha valamelyik szomszéd hosszabb időre elutazik, vagy a törvény elől bujkálni kényszerül a hegyekben, kecskéjét Heidi-re bízza. Heidi ért a kecskék nyelvén. Nyalogatja őket, mekeg nekik és ettől azok több tejet adnak.

Heidit tavaly, a Nemzetközi Vörös Kereszt segítségével, megtalálta a családja. Negyven éve keresték. Szülei meghaltak időközben, már csak húga, Liz és bátyja, Josh éltek. Josh jött érte, az amerikai konzulátus egyik munkatársával. Josh vissza akarta vinni Heidit Californiába, de Heidi inkább maradt. Meg kell várnia, amíg eljön az álom, amit röviddel a szigetre érkezése után, még Negril Beachen, az I Chingből jósolt meg neki Misty Moonbeam, kommunájuk látnoka, mondta. Ez az álom fogja rejteni a varázsszót, amely visszajuttatja majd Heidit a Szíriuszra. Josh sírt. Adott Heidinek kétezer dollárt, egy napelemes CD lejátszót, lemezekkel és a telefonszámát, aztán elment.

Heidi csónakokat hajtogatott a bankjegyekből és a tengerre bízta őket. Josh telefonszámát numerológiailag elemezte. A számok Marduch, a gonosz bolygó nevét írták ki, a fekete bolygóét, amely 23 000 évvel ezelőtt planétánkba ütközött és véget vetett az Aranykornak. Heidi elégette a telefonszámot és Josh leveleire nem válaszolt. A konzulátusi tisztviselő néhány hónap múlva újra eljött Kingstonból, a követségi orvossal, de Heidi nem engedte magát megvizsgáltatni. Amikor meglátogattam birtokán, a bozótban, Stash sírjánál találtam. Tengeri hínárból készült koronát viselt és régi Donovan felvételeket hallgatott CD lejátszóján. Az egyik fülhallgatót leszerelte a pántról és Stash sírjába ásta, hogy az is hallgathassa a zenét.

"Dat dawta pretty lika money" ("Olyan szép az a lány, mint a pénz"), mondta Hugo Boss, aki korálból és tengeri kagylókból készült ékszereket és ganját árult Oracabessa beach fövenyén. A lány szép volt, magas, sudár, finom vonású és csontozatú. Gyékénykosárban ananászokat vitt a fején és üveghangon egy Rita Marley dalt énekelt. Mögötte ballagtunk a poros dűlőúton Hugo Boss háza felé. "It ees me dawta" ("A lányom"), mondta vendéglátóm. Nem tudtam szemem levenni a karcsú bokákról. A lány nem járt, hanem táncolt. Tökéletes ritmusban, finoman ringatózva a súlyos teher alatt. Amikor a házhoz értünk egy pillanatra hátrafordult, rámvillantotta mosolyát, aztán bement a házba. Hugo Boss hozzálátott, hogy lerakodja kézikocsijáról a pálmaágakat. A hurrikán megrongálta a tetőt.

A ház, mint olyan sok ezen a környéken, régi uradalmi épület romjaira épült. Az utolsó britt birtokosokat, a McFadden családot az 1800-as évek végén űzték el. A rabszolgáival való kegyetlenségéről híres családfőt, Dowell McFaddent bozótkésekkel vágták darabokra. Lányát, Iris McFaddent elrabolták. A megkeresésére küldött britt expedícióból senki sem tért vissza. A völgy azóta független maroon terület. Ide kormányhivatalnok be nem teszi a lábát. Senki sem fizet adót, nincs rendőrség, aszfaltút, bank, postahivatal. Hugo Boss lánya, Seiliee az elrabolt Iris McFaddentől származik, akit vendéglátóm dédapja tett feleségévé. Iris McFadden sírjára a zöldségeskert végén bukkantam, ahová helyi szokás szerint a halottakat temetik. A zöld mohával benőtt kőkeresztet a McFadden család küldte Angliából, még az 1940-es években, amikor a sírt megtalálták. Hiába indították és nyerték meg a pert, a holttestet nem engedték a környék lakói elszállítani. Iris McFaddent szentként tisztelték a völgyben. Elrablása és kényszerű házassága után, sorsába belenyugodva igyekezett a helyiek hasznára válni. Maroon férje beleegyezését megnyerve iskolát nyitott. Hamarabb írtak és olvastak itt az emberek, mint a fővárosban, Kingstonban.

Seiliee, Hugo Boss lánya számítástechnikát tanult Torontóban, Canadában. A turistaszezonban az egyik szálloda internetcaféját vezeti, Ocho Riosban. Offshore kaszínóknál is vállal programozói munkát. Megmutatta laptopját, scannerét, mobil telefonját, honlapját. Email címet cseréltünk. Mondta, hogy nem tudta megszokni a teleket Canadában. New York sem imponált neki. "Dem numbah", számoknak hívta a newyorkiakat. Iris McFaddenről egy bekeretezett, megsárgult fényképet őriz. A képen Iris férjével és gyermekeivel a folyóparton áll, férje napernyőt tart fölé. A képet a hátán lévő bélyegző szerint az Iris halála előtti évben, 1886-ban készítette Paul Amburgay kingstoni fényképész, Őfelsége Udvari Szállítója. Kértem Seiliee-t, hogy scannelje be nekem Iris fényképét, de erre nem volt hajlandó. Nem akarta, hogy magammal vigyem Iris McFadden lelkét, ami a fényképben van. Két napig maradtam a házban. Seiliee többé nem beszélt velem.

"Forward with Jah Orthodox / Get rid of the income tax" ("Előre Óhitűek Istene / Szabadíts meg a jövedelmi adótól") - A Mystic Eyes Forward with Jah Orthodox című számát hallgatom egy álmatlan, szeles éjszakán. Az emberek nyomorúsága, kiszolgáltatottsága a politikának többé-kevésbé hasonlít mindenütt a világon. Jamaica élő, populáris művészete egyenesen, tisztán erről az általános nyomorúságról és kiszolgáltatottságról szól, felveszi a harcot a politikával. Máshol a zenébe, a bulizásba menekülnek az emberek a globális rémállam elől, dalaiknak legtöbbször már szövege sincs, vagy ha van, lényegtelen redundancia, bárgyú locsogás. Már csak dúdolnak, hümmögnek, elvesztették a szavak hatalmát. A rasták számára fegyver a zene, a szavak Babylon bűzös, kövér, kocsonyás testébe csapódó lövedékek.

Beszélni kezdtek a dobok a dombok mögött. A Mt Zion Nyabhingi összejövetelére vagyok hivatalos. Bongomon Bhingi társaságában ballagok az erdei ösvényen. A menetrendszerűen, minden délután 3 órakor kezdődő eső nemrég ért véget. Ismét teljes erővel tűz át a lombokon a nap. Ruháink gőzölögve száradnak. Az esőcseppektől csillogó fákon, mint földöntúli ékszerek, iguánák melegednek. Bongomon ismeri a környéket. Elvisz egy dombtetőre, ahol két, kőtömbökből épített trón áll, amelyeket még az arawak indiánok építettek. A házassági ceremónia után, napfelkeltekor a trónokon ülve fogadta a jókívánságokat minden ifjú pár. A spanyolok sok indiánt megégettek itt. A tűz nyomai még mindíg látszanak a köveken. A trónokon ülve messzire lehet látni a Karib tenger felett. Apró halászhajók indulnak éjszakai halászatra. A látóhatáron amerikai őrnaszád.

A Mt Zion Nyabhingi 40-50 férfi és nő közössége. Zömében farmerek, akik néhány hektáros földeken gazdálkodnak a környező völgyekben és domboldalakon. Bongomon barátjaként fogadnak. Gyümölcsökkel és kókuszrizzsel kínálnak, amit a fűben ülve fogyasztunk el. Körülöttünk szamarak és kecskék legelnek, gyerekek játszanak. A dobok a köralakú közösségi házban szólnak. Bongomon segítségével felállítom a mikrofonokat és felvételre kapcsolok. Valaki egy köteg ganját dob a bejárat mellett égő tűzre. Elkezdődik a tánc a füstben. A ritmus ellenállhatatlan. Csak napfelkeltekor veszem észre, hogy még mindíg táncolok. A magukra hagyott hangfelvevő eszközeimet senki sem érintette, csak a DAT magnót helyezte a fal mellé egy gondos kéz, hogy ne lépjenek rá a táncolók.

Skipper South Hampton kikötőjében szállt tengerre, hat évvel ezelőtt. Azóta hajózik szigetről szigetre Double Pleasure nevű katamaránján, számítógépeivel, műholdas telefonjával, baseball-kártya gyűjteményével és videotékájával, apai örökségének kamatait élvezve. Skipper apja, Ira Berstein ügyvéd volt. Munkahelyi balesetekkel kapcsolatos perekben szerezte vagyonát. Biztosítókat képviselt. A perekben be kellett bizonyítania, hogy a sérülések, halálozások nem a munkaadók, hanem a balesetet szenvedett dolgozók hibájából, esetleg csalási szándékkal történtek. Például: a munkásnak nem azért zúzta össze mindkét karját a présgép, mert a tulajdonos a termelés növelésének érdekében kikapcsolta a biztonsági berendezést, hanem a biztosítási összeg megszerzése érdekében elkövetett, szándékos öncsonkítás történt.

Skipper 14 éves volt, amikor egy floridai kirándulás során, vízisízés közben apja nyakára tekeredett a vontatókötél és megfojtotta. A motorcsónakot Skipper vezette. Zenét hallgatott, Led Zeppelint a walkmanján. Élvezte a száguldást, nem nézett hátra, belefeszült a szélbe. Az apjával történteket nem vette észre. Hosszú percekig vontatta a holttestet, hajtűkanyarokat írva le a kikötő vizén, amíg egy másik motorcsónakos utol nem érte és elé kerülve megállásra nem kényszerítette. Valaki a mólóról videora vette a balesetet és Skipper felszabadult száguldozását a motorcsónak mögött vontatott holttesttel. A videofelvételt három napig ismételték a televízióshálózatok.

Az emléktől Skipper mindmáig nem tudott megszabadulni. "I felt so good, man. I've never been so happy in my life before" ("Olyan remekül éreztem magam. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog"), mondja. Aznap tudta meg, hogy felvették a West Point katonai akadémiára és apja az alkalomból neki adta a motorcsónakot. "I was skipping my own fucking speedboat, a TurboWaver first time. My girlfriend, Samantha was with me. She was hugging me and she was playing with my balls" ("Először kormányoztam a saját kibaszott motorcsónakomat. A barátnőm, Samantha is velem volt. Átölelt és játszott a golyóimmal"). Skipper szivarra gyújt, egyet szív belőle és beledobja a tengerbe. "I was on cloud nine, man! Yet, in reality I was skiing a fucking corpse and this fucking corpse was my fucking dad's fucking corpse. I can never be happy again. I just can't. As soon as I get into a groove and start to feel good I immediatelly feel compelled to watch my back, to see if something went wrong" ("Ember, a hetedik mennyországban voltam. Ugyanakkor, a valóságban egy kibaszott hullát síeltettem és ez a kibaszott hulla az apám kibaszott hullája volt. Soha többé nem lehetek boldog. Amint elkezdem jól érezni magam, azonnal a hátam mögé kell néznem, hogy lássam, mi baj lehet").

Skippert az első évben kidobták a katonai akadémiáról, mert heroint találtak a matracában. Anyja Mexicoba vitte, egy holistic szanatóriumba. Ott maradt vele és ápolta. Pár nap múlva Skipper ellopta anyja hitelkártyáit és megszökött a szanatóriumból. A kártyákat gyorsan lenullázta. New Yorkba költözött, kivett egy szobát az East Village-ben. Amikor szennyezett tű okozta szívizomgyulladással másodszor is kórházba került, anyja megtalálta és gyógyulása után hazavitte Long Islandra. Nagykorúságáig ott élt, a nyolchálószobás, Tudor stílusú házban. Orvos, therápeuta, fitness edző, magántanár járt hozzá. A nap 24 órájában ápolónők megfigyelése alatt állt évekig. Informatikát tanult. Anyjával csak az intercomon keresztül érintkezett, amikor az megkérdezte, hogy akar-e gombát a pizzájára. Amikor 21 éves lett, megkapta az örökségét. Megvette a katamaránt és húsz kiló heroint, amit a hajófenéken rejtett el. Az anyag, Skipper számításai szerint haláláig ki fog tartani. Hat éve hajózik. Azóta egyszer sem ment vissza Amerikába.

A Double Pleasure a St. Ann beach csendes vizén horgonyoz. Éjfél elmúlt. Odafenn teljes pompájában szikrázik a Tejút. "Yeah, mon", mondja Bongomon a két hajótest között kifeszített függőágyból. "Yo better watch fi yo bock, mon. Dat 'ere 'im Devil ees busy, mon" ("Jól teszed, ha a hátad mögé nézel, ember. Mert ott foglalatoskodik az Ördög").

Moses Jah Bigfoot házának teraszán ülök, a Runaway öbölben, St. Ann egyházközségben, Jamaica szigetén és vendéglátóm lábát nézem. Ekkora emberi lábat még nem láttam. Legalább kétszer akkora, mint az enyém. A jobb lábfejet átlós irányban régi vágás sebhelye szeli át, emlék a sok évvel ezelőtti harcról Mr. Flannagannel, Runaway bay homokján. Nem hiszem, hogy bárhol a világon gyártanának cipőt ekkora lábra. Moses Jah Bigfoot maga készíti sarúit autógumiból, de legtöbbször mezítláb jár. Búvárokat visz ki csónakján a reefre és amíg azok a korallzátony élővilágát tanulmányozzák, vagy elsűllyedt spanyol gályák kincsei után kutatnak, Moses Jah Bigfoot a Bibliát olvassa és gondolkodik.

"Amikor eljön majd az Ítélet Napja és Jah aláereszkedik az égből lángoló trónusán, a bűnözőket egyenként elé vezetik, hogy lesújtson rájuk rettenetes haragja. Bongo time! Hiába sír és könyörög a hazug, a kapzsi, az aljas, az álnok, hiába fogadkoznak, ígérnek megtérést Babylon kutyái, a gyilkosok, a paráznák, a tovajok, testüket szárnyas oroszlánok tépik szét és széttépett darabjaikat ördögök szórják vasvillával az izzó, kénköves tóba, ahol a darabok újra egyesülnek a tűzben és a bűnözők nem tudnak többé meghalni, csak szenvednek örökkön-örökké, az örökkévalóságon át. Jah népe pedig fehér köntösökbe öltözötten táncol Axum színaranyból épült utcáin és terein és az idő megáll".

Napok óta halogatom Bob Marley sírjának meglátogatását. Félek az élménytől, de tudom, hogy elkerülhetetlen. "Ne higyjetek a bűnözőknek, akik majd azt mondják, hogy meghaltam. A rasta nem hal meg. A rasta erősebb, mint a halál", üzente a rák utolsó stádiumában kórházi ágyából Bob Marley, az utolsó kazettán. "Azért jöttem erre a világra, hogy legyőzzem a halált", nyilatkozta Peter Tosh. Néhány nap múlva, saját házában, családjával együtt megölték.

Moses Jah Bigfoot bemegy a házba és kihozza dobját. A dobot saját maga készítette szétvágott, aluminium gázpalackból, amelyre kecskebőrt feszített. A dob oldalát a rasta trikolor színeire festette. "Jah mon bongo, Judgema Dah, bongo time mon, bongo". Nem zavarja a mikrofonom. Játszani kezd. Először az alapvető bhingi dupletteket, lassan, csúsztatva. Aztán beteszi a reggae-re jellemző harmadik ütést. A negyedik helyet üresen hagyja. Minden hangot laza magabiztossággal artikulál. Beszél a dobon át. Hatalmas termetű ember, evezésben kidolgozott izmokkal, hordónyi tüdővel. Szemeit lehúnyva játszik, közben magas falsettóján az Utolsó Ítéletről énekel: "Dem brim ovah criminals, dem burnah dem inna fiyah. Dem brim ovah Mistah Flannagan, dem burnah 'im inna fiya".

Mr. Flannagan Moses Jah Bigfoot főnöke volt a resort hotelben, ahol a rasta korábban biztonsági őrként dolgozott. Mister Flannagan egy váratlan éjszakai ellenőrzés során testi motozást rendelt el és megtalálta a meztelenre vetkőztetett Moses Jah Bigfoot zoknijában a három spliffet, amikkel értelmet akart csempészni műszakjába. "You dummy nigger!", mondta Mr. Flannagan és elbocsájtotta állásából a biztonsági őrt. A spliffeket megtartotta. Néhány nap múlva Mr. Flannagan motorcsónakja felrobbant a kikötőben. Aztán Bigfoot gázpalack-kölcsönzője repült a levegőbe. A két férfi háborúja éveken át tartott és Mr. Flannagannak is az állásába és vagyonába került. Végül feleségét, Patriciát is elvesztette, az asszony Bigfoot kunyhójába költözött. A Runaway Bay Nyabhingi közvetítésével végül a két fél párbajban állapodott meg.

A harcra éjszaka, fáklyafényben került sor, az öböl fekete homokján. Mr. Flannagan, a fekete öves thai kendo bajnok betonoszlopokat rugdalva és öklözve edzette magát. Moses Jah Bigfoot viszont akkora volt, mint egy hegy és nagyon erős. Amikor Mr. Flannagan késével megvágta a lábát, beletaposta az ír arcát Runaway Bay homokjába. "Yo mon dummy mistuh don tell I and I ah niggah no mo'". Mr. Flannagan nem halt meg, de nem tudott többé járni. New Yorkba vitték, ahol beperelte a Runaway Bay Nyabhingit és Moses Jah Bigfoot-ot, személyesen. Sokmilliós kártérítést követelt. A pert megnyerte és az ügy átkerült a jamaicai bíróságra. Az utolsó határozat szerint a Runaway Bay Nyabhingi és Moses Jah Bigfoot, személyesen tizenhat millió amerikai dollárral tartoznak az elszenvedett egészségkárosodásért és a kiesett jövedelemért. Az összeg a nyabhingi közösség és személyesen Bigfoot összes ingó és ingatlan vagyonának terhére, azonnal behajtható. Fellebbezésnek helye nincs.

Holnap jönnek Bigfoot csónakjáért. Hiába, mert a csónakot két darabra fűrészelte. A kecskéket és az öszvért felvitte a hegyekbe. A bhingi elásta a sound systemet a dombok között. Lehívták a közösségi bankbetéteket és a közpénzt ugyancsak elásták. A speedboat-ot pasztikba csomagolták és elsüllyesztették a reef peremén. A ganját üres kókuszhéjjakban felkötözték a pálmafákra. A gyerekek eldugták cipőiket. A televíziókat, sztereókat, a generátort felvitték a barlangba. Csak a dobok maradtak és pár kopott halász-szerszám. Ahogy Bigfoot dobol, egyenként előkerülnek a szomszédok, dobjaikkal. Szakállas, elegáns, oroszlánsörényű rasták. Lemegyünk a partra és onnan nézzük Moses Jah Bigfoot égő házát. Semmit sem hagyott a végrehajtónak. Egy bazaltsziklán ül, hatalmas lábaival szorítja dobját. Szemeit behunyva játszik, a refrént vele éneklik az asszonyok és a gyerekek: "Bongo Time" - és beszélnek a dobok tovább.

Furcsa kábulatban ülök egy mahoe fa (Jamaica nemzeti fája) alatt, Sandy Carter Coles társaságában. A kábulatot nem fű, nem alkohol, nem a napfény, vagy a tenger okozza, hanem a Sandy Carter Coles ezüstszínű napvédő krémmel vastagon bevont ajkai közül bugyogó szavak megállíthatatlan áradata. Sandy Carter Coles fehér rum és Irish Mosh (tengeri fűből készült vega ital) koktélokkal üzemelteti szófolyamát és kókuszsüteményeket szopogat. A vörös tüskehajat és aranyszínekben pompázó batik-köntöst viselő titkárnő (legal secretary) Louisville, Kentucky államból érkezett Jamaicába, hogy viharos válása után helyrehozza egyensúlyát. Két hétre jött, aztán itt maradt.

"És akkor a ráksalátától gyomormérgezést kaptam és Terry felvitt a yachtra, mert ott volt angol vécé. Képzelheted! Ez egy olyan gáz-vécé volt, ismered, elégeti a puput, hogy ne szennyezze a tengert. Ebben a vécében töltöttem három teljes hetet. Montezuma Bosszúja - így hívják ezt a betegséget. Hányás és hasmenés váltogatják egymást, közben remegsz, hol a melegtől, hol a hideg ráz. Már kétszer megkaptam Mexicoban. Helikopterrel vittek haza. A jacht felforrósodott a napon, a vécét alulról fűtötte a gáz. Hiába kapcsolta be Terry a légkondicionálót, hiába töltötte meg jégkockákkal a mosdót, ember, az a vécé maga volt a pokol, pedig az ajtót is nyitvahagytam. Amikor a sensor megérezte a puput, vagy a hányást, nagy morgással bekapcsolódott a gáz égő és felfűtötte a vécékagylót."

"Nagyon legyengültem, de a polgári per papírjait ki kellett tölteni. I just didn't want that fucker, Eric get the four-wheel-drive, you know what I mean (Egyszerűen nem akartam, hogy a rohadt Eric megkapja a négykerék meghajtásút, tudod, mire gondolok). Mindegy, Terry segített kitölteni a papírokat és én ott, a vécén aláírtam őket és elküldtük UPS-el Hymie Cohen irodájának, Louisville-be. A pert megnyertük. Vittem mindent, a Louiseville-i házat, mindkét kocsit, Eric motorcsónakját és sárkányrepülőjét, a kötvényeket, a részvényeket, a bútorokat, a rönk-kabint a Lake Huron-on, a bankbetéteket, még Eric kerékpárját is és Eric köteles fizetni nekem havi 2700 dollár appanázst, életem végéig, az elszenvedett fájdalomért és megaláztatásért. Úgy értem, győztem. Eriknek nem kellett volna azt a szót kimondania"

Megtudtam, hogy Eric nyilvánosan lekurvázta Sandy Carter Cole-t, amikor váratlanul hazaérve Detroitból vállalati orgiát talált az otthonában, feleségét az ágyban Hymie Cohennel és Bernie-vel, a copy szobából. A sértést az ügyvédi iroda minden orgiázó tagja hallotta. Eric sorsa megpecsételődött. A polgári per elvesztése után beköltözött a YMCA-be, de onnan is kitették, amikor alacsony eladási mutatói miatt kitrúgták állásából és nem tudott többé az ágyáért fizetni. Eric eltűnt, bátyja Josh megjelent az ügyvédi irodában és rálőtt Mr. Cohenre, de csak a zakóját lőtte át és a biztonságiak lefegyverezték és átadták a rendőrségnek. Most a Louisville-i börtönben ül, tizenkét évet kapott. Mr. Cohen elintézte, hogy a börtönt kormányzó chicano gang foglalkozzon vele.

Még mindíg halogatom Bob Marley közeli sírjának meglátogatását. Elhatároztam, hogy néhány napig Runaway Bay-ben maradok, ismerkedve a helyiekkel. Everyding Irie az 1960-as években, az Afrikai Nemzeti Kongresszust vezető Prince Edward Emanuel által alapított Rastafarian Melchizedek Orthodox Egyház egyik első papja volt. Ifjúságáról beszél. Amikor a kormány bulldozerei 1966 július 12-én, reggel 9 órakkor megkezdték a rasták által lakott Back-O-Wall shantytown lerombolását Spanish Town-ban, Everyding Irie teljes papi díszben állt temploma kapuja előtt, karjait a közeledő földgyalúk felé tárva együtt énekelt a síró gyermekeiket ölelő asszonyokkal: "'ince I and I justa squattahs in Jamaica, send I back to Ethiopia. I and I be citizens ovah dah" ("Mivel csak illegális lakásfoglalónak minősülünk Jamaicában, küldjenek bennünket vissza Etiópiába, ahol állampolgárok leszünk").

A lakónegyed lerombolása után Everyding Irie híveivel beköltözött a May Pen temetőbe. Az asszonyok a sírokon főztek és a síremlékek között kifeszített kötelekre terítették a mosott ruhát. A rasta papot a Seebohn család kriptájában fogták el a rendőrök. Eltörték mindkét lábát. Kegyeletsértésért és illegális behatolásért hat évet kapott. Másfél év múlva szabadult, a Hailee Selassie etióp császár közbenjárására elrendelt közkegyelemmel. Akkor költözött Runaway Bay-be és alapította a Runaway Bay Nyabhingit. Távolkeleti terminológiával Everyding Irie avatarnak, megvilágosultnak mondható, olyannak, akikből a héberek szerint egyszerre csak 36 él a földön. Táplálékként már harminc éve kizárólag a rasták szakramentumát, a ganját veszi magához. Mintha egy katolikus pap kizárólag miseboron és ostyán élne egészséges, hosszú életet.

Az idős rasta dreadlockjai hófehérek, pergamenszerű bőre ráfeszül arccsontjaira. Ganjalevelekkell töltött, kendervászon matracon pihen, kendervászon köntöst visel. A Flannagan-követelést behajtó hatósági emberek egyedül az ő kunyhóját kímélték. Everyding Irie szentnek, nemzeti kincsnek, védett személynek számít Jamaicában, mivel egyike volt a három rastának, akiket 1966 áprilisában fogadott a szigetre látogató etióp uralkodó. Amikor a találkozásról faggatom, csak nevet, furcsa, száraz, sóhajtásszerű nevetéssel. "Everyding irie" ("Minden rendben"), mondja és nagyot szív chillumából. Ezt mondta akkor is, amikor a kunyhókat lelakatoló végrehajtók a rasta közösség összes fellelhető ingósógával elmentek és a bhingi összegyűlt a kunyhója előtt. Tanácsát vita nélkül elfogadták. A turista szezon beindulása után az asszonyok és gyerekek éhségsztrájkot és békés tüntetéseket fognak szervezni St. Ann belvárosában, a polgármesteri hivatal és az utazási irodák előtt. Közben a végrehajtók elől elrejtett pénzt megforgatják New Yorkban. Addig pedig csak dobolnak a beachen.

"Is da dutty duppy mon dweet" ("A piszkos szellem csinálta"), mondja Mystic John Forward nevetve, ahogy a leégett elem-töltőt vizsgálom. Az áramszünet gyakori jelenség a Karib tenger szigetein. Néha órákra megszűnik az áramszolgáltatás, leállnak a hűtőszekrények, a vízszivattyúk, elvesznek értékes, még el nem mentett anyagok a számítógépekről. Amikor visszajön az áram, hatalmas lökéssel, számottevő túlfeszültséggel teszi, amitől könnyen tönkremennek a bedugva, bekapcsolva felejtett elektronikus készülékek, mint például az én elem-töltőm.

Mystic John Forward leballag a kert végében lévő családi temetőbe. Int, hogy kövessem. Segítek neki elmozdítani a fedőkövet dédapja, Runaway Boy Forward sírján. A sírból, hosszas keresgélés után műanyagzsákot húz elő, tartalmát a kőre borítja. Fényképezőgépek, walkmanok, zsebrádiók, órák, fejhallgatók, mobil telefonok között válogatok, amíg egy pontosan ugyanolyan elem-töltőt nem találok, mint ami leégett. "De bwoy dem teif da bleach oto'da wata" ("A fiúk még a hipót is kilopják a vízből"), mondta Mystic és gondosan visszahelyezte a plasztik zsákot a sírba. Az elem-töltőért nem fogadott el pénzt. Folytathatom a felvételeket.

Helyére csúsztattuk a kőlapot, aztán leültünk a sírra. Az 1940-50-es években, amikor még az amerikai gengszterek irányították Kubát, látni lehetett az öbölből Havanna fényeit. Az 1960-as évek rasta-ellenes kormánypogromjai idején sokan próbáltak innen rozzant csónakokon és olajoshordókból eszkábált tutajokon átjutni Kubába. A legtöbbjüket elsodorta az áramlat.

Akik átjutottak, azok hamarosan Castro börtöneiben találták magukat, mert folytatták vallásuk gyakorlását, rendszeresen fogyasztották és a fogyasztás fenntartásának érdekében termesztették és terjesztették annak szakramentumát, a Kubában cheebának mondott ganját. A börtönből kiszabadulva megpróbáltak visszatelepülni Jamaicába. Mystic John Forwardnak sikerült. Tíz évet töltött Kubában, ebből hetet börtönben, vagy munkatáborban. 1978-ban költözött vissza Jamaicára, amikor a politikai erőszak már kezdett csendesülni. A kubai börtönökben megtanult németül és ezt a tudását kamatoztatva német túristákat kalauzol a szigeten. Néhány évvel ezelőtt sikerült fiait, Raoult és Estebant kihozatnia Kubából. Kubai felesége, Maria-Cruz nem akart eljönni. Nagy salsa sztár lett belőle, a rezsimtől mindent megkap. A fiúk az esős évszakban informatikát tanulnak Kingstonban. A túrista szezont a beachen töltik, hogy frissen elvált túristahölgyeknek kedveskedve és az őrizetlenül maradt holmijukat dézsmálva megkeressék a tandíjukat és némi extrát, amit egy Brooklyn-i lemezboltba fektettek.

Amikor Kubáról kérdeztem, Mystic John Forward megmutatta sebhelyekkel borított mellkasát és nevetett. "It's bettah im 'ier sweed Jamamaica" ("Jobb Jamaicában"), mondta. Castro pribékjei szivarokat oltottak el a bőrén.

DJ Lion ül a sziklán, fűszálat rág és nézi a tengert. "Költő vagyok, filozófus és a Runaway Bhingi bandában pörgetem a bakeliteket", mondja. "Jah mon, don ledim Eastern philosophees confuse yoh 'ead (Ne engedd, hogy a keleti filozófiák összezavarják a fejed). Ne felejtsd, a valódi meditáció az, amikor ülsz a tengerparton a barátnőddel és énekelsz neki. És ő énekli a kórust. És szól a barátnőinek és azok is lejönnek a partra, énekelni. És lejönnek a fiúk, is a dobokkal és a gitárokkal. An yoh 'ear da Lohd's sweed music ah niteelon (És hallod Isten édes zenéjét egész éjjel)".

DJ Lion haját még sohasem vágták le. Azóta nő, amióta megszületett. A haj derékigérő, vastag, gyapjúszerű fonatokba (dreadlocks) állt össze, amelyeket habzó, tisztító, fertőtlenítő anyagot tartalmazó, famozsárban összetört gyökerekből készített samponnal mos és kókuszolajjal ápol. A rasták számára hajuknak szakrális fontossága van. A bibliai jóslatok szerint ugyanis a Messiásnak fekete bőre és gyapjas haja lesz, mint ahogy az általuk Messiásként tisztelt etióp uralkodónak, a Salamon király és Sába királynője szerelméből származó Hailé Szelassziénak is az volt. A János Jelenéseiben leírt Új Jeruzsálemnek szerintük rasták lesznek a lakói, fekete, oroszlánsörényű, fehér köntösökbe öltözött bűntelenek, akik reggae-t, a "királyok zenéjét" fognak énekelni az örökkévalóságon át.

Amikor Ochos Riosba, vagy Kingstonba utazik ügyeit intézni, DJ Lion rasta színekből kötött, úgynevezett muffin (angol teasütemény) sapka alá rejti haját, hogy ne ragadjon rá a város szennye. DJ Lion egyenes tartással, lassan, méltóságteljesen mozog. Sohasem siet, sohasem fut, csak ha futbalozik a bhingivel a parton. Akkor villámsebesen cikázik a labdával, boszorkányos ügyességgel cselez, mintha táncolna. A tengerben sohasem fürdik, mert átázott dreadlockjai a víz alá húznák. Tisztálkodni a folyóra jár. Futbalmeccsek után a csapatok együtt fürödnek a vízesés alatt. Fürdés után piknikeznek a mahoe fák árnyékában, ahová asszonyaik terítik nagy levelekre a szigorú szabályok szerint, só és zsiradék nélkül, frissen készült "ital" (kóser) ételeket.

Josh Feldman ül a parton és azon vitatkozik magával, hogy visszamenjen-e New Yorkba, vagy megvegye inkább Shaggy csónakkölcsönzőjét és maradjon Runaway Beachen, Jamaicában, Gloria Boltonnal, aki semmiképpen sem akar visszamenni Bostonba, mert elkezdte felfedezni önnön szexualitását. Gloria eddig csak a munka világát ismerte. Puritán szülei nevelési elveinek megfelelően hat éves korában kezdett el dolgozni. Gloria most 27 éves és ez élete első, egy hétnél hosszabb vakációja. Minden percét élvezi, még az sem vette el a kedvét Jamaicától, hogy Negril Beachen kirabolták és Montego Bayben nagyon megverte Rui. Rui Venezuelából jött és nem volt pénze. Gloriának volt és adott belőle Ruinak, aki elköltötte selyemingekre és kokainra. Rui anarchista forradalmárnak vallotta magát és csak pihenni jött Jamaicába a dzsungelben töltött gerillaévek után.

Amikor Rui már a Kingston-i Sir Sinclair Mouthbatton Központi Börtön lakója lett, kiderült, hogy nem is venezuelai, hanem grúz, aki Grúziában fogtechnikus volt, de ellopott néhány kiló fogpótlások készítésére használt aranyat és menekülnie kellett hazájából. Az igaz, hogy Rui, valódi nevén Shuvan Shuvanoshvili eltöltött néhány évet Venezuelában, de nem az anarchista mozgalomban dolgozott, nem is harcolt a gerillákkal a mocsarakban, hanem inkább a hatóságoknak dolgozott. Informálta őket Venezuelában élő emigráns körökről, ukránokról, oroszokról, grúzokról, szerbekről, írekről. Az utóbbiak miatt tette át operációját Jamaicába.

Az írek kiszimatolták, hogy Rui - ők Shuvannak ismerték, - informer és ráküldtek néhány verőlegényt, akik machetével levágták Rui lábujjait és beletömték őket a szájába. Lábujjak nélkül Ruii járása bizonytalanná vált , nem szívesen ment sehová és ha Gloria éjjel táncolni akart menni, botjával megverte. Rui végül hitelkártya csaláson bukott le. Egy belga túristától lopott kártyát hívott éppen le a Four Seasons hotel lobbyjában, amikor elfogták a detektívek. Első fokon nyolc évet kapott, amit a fellebviteli tárgyaláson még két évvel megtoldott a bíró, mert Rui csonka lábfejét mutogatta az esküdteknek és grúzul káromkodott.

"Tapasztalatom szerint a legtöbb ember mély, zavaros álomban tölti a életét. Nem tudja, mi történik vele, mi megy be, mi jön ki a száján és fogalma sincs, mit is csinál éppen. Lehetetlen kommunikálni velük, mert vagy egyáltalán nem hallják, amit mondanak nekik, vagy képtelenek felfogni a szavak értelmét", mondja DJ Moss. DJ Moss Seattleből, Washington államból jött és elege van a grunge stílusból. "Just don't give me that Nirvana crap, man. I am sick and tired of the Seattle sound. (Csak ne add nekem azt a Nirvana szemetet. Fáradt és beteg vagyok a Seattle-i hangzástól)". DJ Moss négy éve él a Runaway Bay közösségben. Áthozta felszerelését az államokból és kis példányszámban bakeliteket gyárt, főleg a német piacra. Barátnője, Aisha amerikai rasta, Detroitból érkezett. Aisha a deep house stílust képviseli kapcsolatukban, lassú, megfontolt, ellenálhatatlan. Kókuszkenyeret süt éppen, az udvaron, a mahoe fa árnyékában álló tızhelyen. Tökéletes minden mozdulata. Táncolva dolgozik. Gyermekük, Judah Lion egy jókora iguánát paríroz botjával a patakparton. DJ Moss birtokát az a Rush (Spanyol nevén La Migra) nevı patak szeli át, amelyben néhány mérföldre innen az ifjú prédikátor, Bunny Wailer megkeresztelte unokaöccsét, a gyermek Bob Marley-t.

Harmadik hónapja vagyok a szigeten. A pénzem elfogyott. Kisebb javításokat vállalok, ebből élek pillanatnyilag. DJ Moss új laptopjából öltem ki a vírusokat ma délután. Gépét a Hades féregvírus legújabb mutánsa fertőzte meg. A vírus a vírusirtó programok Interneten keresztül történő frissítését blokkolja és csak akkor hagyja magát a rendszerből kipurgálni, ha nevén szólítják. "Hades, get out".

"Mi a-go lef today (Ma elutazom)", mondta Bongomon, aki nem tudta megérteni, miért húzodozom Bob Marley közeli mauzóleumának meglátogatásától. A rasták tudatában békésen megférnek az ellentmondások. A rasta nem hisz a halálban. Úgy gondolja, hogy a tiszta, igaz ember nem hal meg, hanem, ha elérkezik az ideje, Rastafari elküldi érte követét, aki visszakíséri Etiópiába, ahol a főváros, Axum közelében, bővizű folyók táplálta titkos völgyben, saját fügefája alatt táncolva, énekelve tölti majd az örökkévalóságot.

Hailé Selassie, a Salamon király és Sába királynője szerelméből származó, a rasták által megváltóként tisztelt etióp császár halálhírét sem hiszik el. Szerintük nem igaz, hogy Etiópia kommunista diktátora, Mengistu a négust álmában, párnával megfojtatta és csak nevetnek, amikor hallják, hogy a bibliai József reinkarnációjaként elismert Bob Marley csontvázzá soványodva, oroszlánsörényét elvesztve, kopaszon meghalt a német rákkórházban. Szerintük mindketten a titkos völgyben élnek, Axum közelében, békében, boldogan. Marley a megváltás dalait énekli saját fügefája alatt és a Négus, Haile Selassie I. Rastafari, a bibliai próféták által megjövendölt, fekete bőrű, gyapjas hajú megváltó örömét leli a dalokban. A rasták nem hisznek a halálban, ugyanakkor szerintük is Bob Marley hamvait rejti a mauzóleum, a St. Ann egyházközségben. Azt is tudják, hogy Salamon király gyűrűje - kövébe foglalva az első kendermag, - Marley jobbkezének mutatóujján van, s a ganja-fa, ami a sírból kinőtt és folyamatosan virágzik már évtizedek óta, ebből a magból nőtt ki.

Bongomon részt vett Marley temetésén. Egyike volt azoknak, akik a Marley mauzóleumot építették. "I am de ongle one dat did stah till it dun (Én voltam az egyetlen, aki maradt a munka végéig)". A többieket annyira hatalmába kerítette a gyász, hogy nem tudtak tovább dolgozni. Hazamentek és csak másnaponként jöttek fel megnézni az építkezés állását, bűnbánóan, ajándékokkal kedveskedve a tűző napon csákányozó Bongomon-nak. A mauzóleumot az élő sziklába vájták. Marley koporsóját a sziklába vágott üregbe eresztették és Etiópiából hozott szent földet szórtak rá. Ebből a földből nőtt ki a csodafa, azon a napon, amikor a mauzóleum építése befejeződött.

Bongomon ládájába zárta szerszámait. Túl fáradt volt a hosszú gyalogúthoz kunyhójához, a Runaway öbölben. Két oszlop közé feszítette függőágyát, lefeküdt, elszívott egy spliffet, énekelt egy ideig a csillagoknak, aztán elaludt. Hajnalban nevetésre ébredt. A hang Marley sírja felől hallatszott. Bongomon a sírhoz ment és meglátta a gondosan elgereblyézett szent föld közepén az üdezöld palántát. Az nevetett. A szík-leveleken kívül már két pár hétágú levele volt. A hajnali szellőtől finoman remegő leveleken csillogott a harmat.

"Wa a gwan wid yo 'ead, mon? (Mi zavarta össze a fejed, ember?)", kérdezte Bongomon, amikor ma reggel is megmondtam neki, hogy még nem vagyok kész Marley sírjának meglátogatására. Inkább maradnék a Runaway öbölben és folytatnám a dobszertartás felvételét. Már hat napja szóltak a dobok a köralakú bhingi házban, nem akartam elmulasztani a hetedik napot. Marley szelleme is azt tanácsolta, hogy várjak még a zarándokúttal. "Yoh mon mustah kill 'im death inna fe yoh 'ead, befah yoh commah seeh me tomb (Ember, öld meg a halált a fejedben, mielőtt eljössz megnézni síromat)", mondta.

"Egyre kisebbé, szűkösebbé, kényelmetlenebbé, koszosabbá váló világunkat sötét erők irányítják. A világ feletti korlátlan, ellenőrizhetetlen hatalom néhány piszkos kézben összpontosul, amelyek egymást vérünkben mossák. Különösen a Harmadik Világ országait, Afrika, Dél Amerika permanens katasztrófa-helyzetben vergődő emberi közösségeit gyötri a világ urainak való totális kiszolgáltatottságuk. Az emberek ezekben az országokban a kőkorszak alatti létben, elmondhatatlan körülmények között élnek, éheznek, tömegével halnak meg betegségek, járványok, véres polgárháborúk következtében. Vallásukat, hitüket, intellektusukat elvesztették, csak a túlélés elfojthatatlan ösztöne hajtja őket ideig-óráig", mondta Gerda Gruber és gyömbérteát töltött csészémbe. Gerda Gruber hosszú időt töltött Afrikában és délamerikai szegény országokban. Jobbkezét bozótvágó késsel vágták le a columbiai gerillák, mert megpróbált szökni.

Gerda Runaway Bay-i háza teraszán ülünk és Peter Tosh lemezeket hallgatunk. A házat a jobbkarja elvesztéséért kapott biztosítási pénzből vásárolta Gerda, aki a mayo indiánokat gyógyítani utazott Amazóniába. Ott rabolták el és hurcolták Columbiába a gerillák. A segélyszervezet, amely Gerda misszióját szponzorálta, kétszer fizette ki a váltságdíjat érte, fogvatartói mégsem engedték el, s amikor szökni próbált, három nap után elkapták a dzsungelben. Emlékszik, ahogy levágott karja a folyópartra zuhant és az ujjak összerándultak, amikor az egyik gerilla belerúgta a kart a folyóba. "I wish I grabbed his boot (Bár elkaptam volna a csizmáját)", mondja és balkezével, gyakorlott mozdulatokkal kecses spliffet sodor.

Bal karja levágását másnapra ígérték, de hajnalban megérkezett a columbiai hadsereg különleges egysége és kiszabadította a foglyokat. Gerdával együtt tizenhét európait és amerikait tartottak fogva a gerillák. Túristákat, misszionáriusokat, ujságírókat, ügynököket. Közülük egyedül Gerda próbált szökni.

Harmincegyedik rész
Priscilla Kramer és a szavak

Azt hittem, hogy nyugodtan fog telni ez a délután. Ülök majd a teraszom hűvösében, nézem a Runaway öböl hullámait, jeges teát iszogatok és feljegyzéseimet rendezem. Nem így történt. Délután három körül átjött szomszédom, Priscilla Kramer, New Jersey-ből és csak jóval éjfél után ment haza. Addigra már zúgott a fejem, eltompult az agyam, végtagjaim elzsibbadtak és a gyomrom kavargott.

Priscilla Kramer szúrós tekintetű, hegyes orrú, tüskehajú teremtés, foglalkozását tekintve arbitrator, hivatásos üzleti békéltető, aki nem bírja elviselni mások hangját és nem szeret egy témánál néhány másodpercnél tovább időzni. Priscillával nem lehet beszélgetni, őt csak hallgatni lehet, ami a hölgy totális szellemtelensége és témái folyamatos változása miatt roppant fárasztó. Ültem a teraszon, egyre zsibbadtabban és hallgattam szóáradatát. Amint megszólaltam, azonnal közbevágott, témát cserélt, egy lapos mondattal elintézte, majd egy másik témát hozott elő. Leállítani, a teraszomról eltávolítani csak fizikai erővel lehetett volna, akkor viszont beperel. Noha egyáltalán nem volt kíváncsi arra, amit mondtam, igényelte, hogy időnként megszólaljak, mert akkor közbevághatott. Ha kábultságomba merülve hosszabb időre elhallgattam, egyszercsak mondat közben megállt és szigorúan, várakozóan rámnézett. Ilyenkor reagálnom kellett legutóbbi mondandójára, de az első szónál továbbjutnom sohasem engedett.

Ömlött a redundancia, a gátjavesztett, megállíthatatlan szóáradat. Lassan eltűnt körülöttem Jamaica. Már nem láttam az ég és a tenger türkizét, a bólogató pálmafákat, az öbölből kisurranó csempészhajókat, a kertekben szorgoskodó, színesruhás asszonyokat, a nylonzacskóból készített sárkányokat repítő gyerekeket a part fövenyén. Már csak egymáshoz semmi módon nem kapcsolódó szavakat láttam, ahogy háromdimenziós fal épült belőlük körülöttem, bezárva engem, kizárva a világot. Már nem Jamaicában, hanem Magyarországon éreztem magam, ahol ez a beszédkényszeres típus őshonos. "És akkor ő azt mondta és akkor én azt mondtam és akkor ő azt mondta, mire én megmondtam neki és erre ő csak annyit tudott válaszolni, mindegy, a kutyámat Miszliknek hívják és a szomszéd kutyáját Maszlagnak és a kutyákra télen csak valódi újzélandi gyapjúból készült mellényt lehet adni és láttam Robert de Niro-t kalapot vásárolni a 5th Avenue-n és jövőre inkább Barbadosra utazunk férjemmel, mert Slim szeret golfozni és Slim nem annyira jó az ágyban, mint Bernie, a copy szobából, az olajkazánt le kell cserélni, barátnőm, Robin egyetlen nap alatt 12 zacskó chips-et is meg tud enni, de én megmondtam neki és ő erre azt mondta, mire én, mire ő, végülis mit képzel, kilenc selyemsál nem elég egy szezonra, vagy igen?!" "Hát..."

"Mindegy, nem érdekes, ő is olyan dumás fajta, mint amilyen te vagy és van nekik 3, értsd három négykerékmeghajtású Pathfinderük, hogyha kettő lerobban, még mindíg legyen egy, amivel a gyereket el lehet hozni a három sarokkal arrébb lévő iskolából és vettem egy új mosógépet, ami beszél is, megmondja, hogy mennyi mosóport tegyek az adott mennyiségű piszkos ruhához a tartályba és az Elnök felesége lila retikült viselt az olivazöld kiskosztümhöz az olajtársaságok díszvacsoráján, mert ellenzi, hogy az Északi Sarkon olajfinomítót állítsanak fel és ez mégiscsak botrány, mert South Hamptonban olcsóbb lettek a tengerparti házak a medúzainvázió miatt, ugyanakkor a Tupperware új műanyag edénycsaláddal rukkolt ki, igazán édesek ezek az új edények, mert a beléjük épített chip Jessica Lang hangján megköszöni, ha a fedelet jól zárják le, noha a csirkék májában felhalmozódott antibiotikumok károsítják az emésztőrendszert és Jamie Hollander pszihológusa szerint ki kell vágni a ciprusfát a hátsó udvaron, ha arról Jamie-nek apja pénisze jut eszébe és már megint húsz percet kellett rostokolni a George Washington hídon mert kigyulladt egy puertoricoi iskolásgyermekeket szállító autóbusz és a tűzoltók nem voltak hajlandók a lángoló buszt a forgalomból kivontatni amíg el nem oltották, mindegy, Slim fogott egy kardhalat, de amikor le akarta magát fényképezni vele, a hal feléledt, kardjával hasbaszúrta Mortimert és visszaugrott a tengerbe, ehhez mit szólsz?!" "Értem, nos...".

"Te is csak a levegőbe beszélsz, szerintem nem így van, mindenesetre Margaret Michell és férje, Dough az idén Párizsban voltak, és a pincér azt mondta nekik a Savoyban, már el is felejtettem, nem érdekes, a Yorkék csak kéthetenként vágják a füvet, noha a városi rendelet szerint legalább hetenként, de inkább három naponként vágni kell a füvet, Jasmin nem szereti a Cheerio kekszet, viszont Albertina Clooney beíratkozott egy hastánctanfolyamra és Laura Ashley haskötőt visel és képzeld, Leona Hersley dohányzáson kapta a férjét, Leont a pincelejáróban, azt mondja válik és perli Leont a second hand smoke-ért, súlyos milliókról van szó, tegnap hangyát láttam a konyhában, ez mégiscsak botrány, a kókuszdió majdnem Richardra esett, be fogják perelni a hotelt, méhek is vannak, ha megcsípik Millie-t, mi is perelünk, ugyanakkor nem lehet kiszámítani a szélirányt, Gordon Kingsley szerint pontosan este hatkor kellene megváltoznia, de tegnap is csak 6:25-kor változott meg, ezek itt valótlan adatokat nyomtattak ki a brossúrán, szerintem a málnaszínű tophoz jobban megy a sárga kalap..."

Amikor éjfél után Slim Kramer átjött, hogy hazavigye feleségét, elhatároztam, hogy reggel átköltözöm az öböl túloldalára.

Marylou lelépett One Eye Gringo-val. Az One Eye Gringo Venezuelában vesztette el egyik szemét, az inggallérba varrt kokain tulajdonjogának tisztázása közben. A gallért megtartotta és nem egészen másfél év múlva házat földet vett Jamaicában, a Runaway öböl feletti dombok egyik rejtett völgyében. Birtokát magas kőkerítés, szögesdrót, mozgásérzékelők, kutyák és fegyveresek őrzik. Házát trópusi palotává bővítette. A falakat borító, ritka fafajtákat Belize-ből és Venezuelából hozatta, a padló és a fürdőszoba márványát Olaszországból. Ott vásárolta az alabástrom lámpákat, a bársonyfüggönyöket és a gobelin ágytakarókat is. A gazdagon faragott ajtókat Indonéziából, Bali szigetéről importálta, páncélbélésüket Svédországban hengerelték.

Az üvegszemet, amely az egykori Patterson Cutberth trade-markjává vált, Amszterdamban készítették. Az íriszt fekete gyémántból csiszolták, körülötte, mint számjegyek az órán, tizenkét vérvörös, cseppalakú rubin, a hegyikristály szemgolyóba ültetve. A szem értékét a jamaicai ujságok töbszázezer dollárra becsülték. Az Üvegszemű egyedül az időben hitt. Aki késett a fizetéssel, vagy a szállítással, az többet nem tette. Árúját a mindentlátó egyiptomi szem jelével pecsételték és tizenhárom éven keresztül, 1982-től 1995-ig egyedül ellenőrizte a Los Angeles-i piacot.

One Eye Gringo speed-boatját senki sem tudta megelőzni a nyílt tengeren. Ha elhagyta birtokát, testőrei terepjárókkal kísérték Mercedesét. Gyakran érkeztek fontos vendégei. Kormányhivatalnokok, külföldi diplomaták, katonák, rendőrök és kigyúrt amerikai túristák, aktatáskákkal. Errol Flynnt utánozva Európából és az amerikai középnyugat államaiból, Wisconsinból, Indianából hozatott magának fiatal fiúkat és lányokat, közülük sokan eltűntek, s aki életben maradt és elhagyhatta a birtokot, nem beszél.

Marylou-t Negril Beachen szólították le One Eye Gringo emberei. A szürke Mercedes a parkolóban várta. Marylou beült és a Gringo megígérte neki, hogy énekesnőként szerződteti lemezkiadójához. Marylin Pennsylvaniából jött. Még sohasem látott tömör arany csaptelepet. Beköltözött One Eye Gringo házába és amikor Todd Hynes érte ment, a dealer testőrei ráuszították a kutyákat.

Todd Hynes mozdulatlanul feküdt a vízen, száz mérföldre délnyugatra a jamaicai partoktól. One Eye Gringo speed-boatja hozta ki idáig, miután második behatolási kísérlete során elfogták a testőrök. Megkötözve helyezték a vízbe, szájába sípot tettek. Szélcsend volt, a meleg, sós víz fenntartotta a testet, amely lassan forgott az áramlásban. Esteledett. egymás után ragyogtak fel a Karib égbolt csillagai, teljes pompájában kifeszült a Tejút. A csillagok között repülőgépek helyzetjelzői villogtak és időről-időre műholdak cikcakkoztak, horizonttól horizontig. Éjfél körül vitorláshajó suhant el a közelben. Todd Hynes megpróbálta megfújni a sípot, de kiesett a szájából. Kiáltani akart, de nem jött ki hang kiszáradt torkán. Hallotta a zenét a távolodó vitorlásról, látta a fedélzeten táncolók árnyait. Aztán csend lett, csak a tenger beszélt hozzá, apró loccsanásokkal. Finoman, puhán, kedvesen, mint régen Marylou.

"Respect, mon, Rootsmon (Tisztelet neked ember, gyökereit kereső ember)", köszönt be reggel a Kingstonból érkezett Bongomon Bhingi. Amikor mondtam, hogy még mindig nem érzem felkészültnek magam Bob Marley mauzóleumának meglátogatására, elnevette magát, megrázta oroszlánsörényét és mutatóujjával megérintette a vállamat. "Yo mon bhingi, diz Jahmaica time (Nincs baj, ember, ez jamaicai idő)", mondta és lement a beachre futballozni a rastákkal.

Folytattam a rádióhallgatást. Egy helyi állomás, talán a WJFM műsorát hallgattam. Az újonnan alakult Queens' Council, Kiránynők Tanácsa, St. Ann egyházközség független nőszövetsége programját ismertették, dance-hall stílusban egy, Bunny Wailer számból vett és zökkenősen loopolt hangmintára. "Yo mon bettah com' 'ohm befah midnah (A férfiak jobban teszik, ha ezután hazaérnek éjfél előtt)". Aztán kalózkiadású Marley-remixeket játszottak, némelyiket többször egymás után.

Mint hetente legalább háromszor-négyszer, délben megszünt az áramszolgáltatás és csak délután négy körül indult be újra a hűtőszekrény, a vízpumpa, a ventillátor és szólalt meg újra a rádió, amikor az áramszolgáltató vállalat munkatársai visszatértek sziesztájukból. Megállt a szél is, a hőség ellen a meleg tengervíz sem nyújt menedéket. A futballozók is befejezték a játékot a beachen és eltűntek kunyhóikban. A forró levegő súlyos volt a párától. Meztelenül feküdtem a bambuszágyon, Paul Bowles marokkói történeteit olvastam, a hőség enyhülésére várva.

Ezt a napszakot vállasztotta ki a Seventh Day (Hetedik Nap) Adventistáinak két fős küldöttsége, Mr. Kirkpatrick és Mr. Jackson, hogy fekete öltönyben, mellényben, fehér ingben, nyakkendővel, ragyogóra suvickolt fekete cipőkben felkeressenek a Jó Hírrel, köhécseléssel jelezvén teraszomra érkezésüket. Sarongot magam köré csavarva mentem ki hozzájuk, patakokban folyt rólam az izzadtság. Miután kérdésükre rasta vallásúnak vallottam magam, zavarodottan elbúcsúztak. Megvártam, amíg hátra-hátranézve, tanakodva eltüntek a dombok közé vezető ösvényen, aztán visszamentem a házba. Csaknem minden nap érkeznek ilyen-olyan, a túristákon élősködő hittérítők, általában a legalkalmatlanabb időben. A szigetországban számtalan bejegyzett és bejegyzetlen egyház, vallási szervezet működik, itt is legalább annyi egyházi személy van, mint ahány láma és segédláma volt a szabad Tibetben.

Tiszta sorsok, mint a Karib tenger áttetsző vize. Halász, csempész, gengszter, kertész, sofőr, ács, kőműves, zenész. "Never trust a politician" ("Soha ne higyj politikusnak"), énekli Marley egy remixen. A tornyok istenének nincs lelke és papjainak hullaszaga van. A Frígyládát őrző sziklatemplom Ethiopiában. Sába királynőjének sziluettje Salamon király szemhéjján. "I am dangerous", énekli Tosh egy remixen. Séta Laticiával a fekete homokon. A horizonton fekete vitorla. Arra van Venezuela és arra Belize. Rock Daddy Limbo jött a sziklák felől énekelve, egy megtöltött chillumot és két érett mangót hozott. Vissza kell utaznom néhány napra New Yorkba.

Havazott a La Guardia repülőtéren, mikor megérkeztünk. A taxisofőr orosz volt. Nem ismerte a várost. Gyorsan eltévedt, amitől egyre dühösebb lett. Térképe nem volt, angolul nem beszélt. Jobban Ismerem New York úthálózatát, mint bármelyik városét, ahol eddig éltem. Hiába mondtam oroszul, hiába mutattam a sofőrnek, hogy mikor, merre forduljunk, nem figyelt rám, magából kikelve ordítozott a nyitott ablakon át a hóviharba, szidta Amerikát. Amikor Brooklynba érve másodszor is átment, ugyanabban az irányban a Pulasky hídon, sikerült megállásra birnom a taxist, fizettem. A taxis keveselte a borravalót, szitkozódott, fenyegetett, köpködött, aztán a mögötte feltorlódott forgalom indulásra kényszerítette.

Első newyorki születésnapomat kedvenc tornyom, az Empire State Building kilátóteraszán ünnepeltem Julia, a feleségem és Ray Charles White fényképész barátom társaságában. Negyven éves lettem azon a februári estén, 1986-ban. Pezsgőt ittunk és néztük az elektronikus áramkörre hasonlító megalopolisz nyüzsgését odalent. Ritkán lehet biztos az ember abban, hogy van valahol - New York felett először lebegve ehhez nem fér kétség.

Sok év telt el azóta. Az Empire State Building tetőteraszán már nem lehet pezsgőt inni. New York nem nyílt város többé. Ray Charles White gazdagon nősült, kiköltözött a Long Island-i Hamptonok valamelyikébe, azóta nem láttam. Juliával még találkozom néha. Most nem szülinapot ünnepelni, hanem temetni jöttem a városba. Upchuck (Öklendező), a punk barát Seattle-ből, akivel az Instant Power felvételein dolgoztam a School of Audio Research stúdiójában, halott. Az AIDS vitte el, mint annyi amerikai barátot. Utoljára telefonon beszéltem vele. Kingstonból hívtam. Már csak suttogni tudott. Feloszlott a Fagotts. Nem jutottak el az első lemezig. Philippo, a menedzserük közsegélyen él. Upchuck valószínűleg Nureyevtől, a balettáncostól kapta el a betegséget, akinek néhány hétig a házifiúja volt a nyolcvanas évek közepén. De az is lehet, hogy fertőzött tű volt a közvetítő, vagy egy alkalmi szerető valamelyik klub, vagy bár mosdójában.

Upchuck intézetben nőtt fel, 14 éves korában, autóstoppolás közben megerőszakolták. Az alacsonytermetű, szerény, kedves fiú tomboló démonkirálynővé változott a színpadon, megnőtt, fenyegetővé vált, uralta közönségét. Amit Yma Sumac hangterjedelemben ki tudott énekelni, azt Upchuck alapból vágta. Tánca engem a balinéz Kecak (Majom) tánc hiszterikusra pörgetett változatára emlékeztetett, de volt benne egy egészséges dózis Ozzy is. Órákon át tudott ritmusra ordítani. Amikor utoljára beszéltem vele, csak néhány szót volt képes a telefonba suttogni: "Looking forward... to... a great... adventure... See ya... on the... other... side... bro... "Kíváncsian... várom a... nagy... kalandot... Találkozunk... odaát... testvér...)". Upchuck szenvedélyesen gyűjtötte a kosztümöket. Különösen a Napkirály korának divatját favorizálta, fodros bársony és selyemruhákat, loknis parókákat. Miután kórházba került, Upchuck ruhatárát, cipő és paróka gyűjteményét lakásadónője kidobta a szemétbe.

"Chew 'em up'n spit 'em out (Rágd meg, aztán köpd ki őket)", mondta Hymie Hoffman köszönés helyett, aztán elmondta, hogy új, fekete barátnője van, akivel Atlantic City-ben tölti a hétvégéket. "I says to 'er: you bitch here's a goldchain but you better watch your ass, 'cause i'm gonna cum (Aszondom neki: itt egy aranylánc, te szuka, de azt ajánlom, figyeld a seggedet mert mingyá elélvezek)". Hymie hetven körül járhat, nyomdász, mellette rekreációs drogokkal és ékszerekkel kereskedik. Ha találkozunk, általában már a túlsó utcasarokról elkezd beszélni és nyomja szünet nélkül, amíg el nem búcsúzunk. Vettem tőle egy Dávid csillagot, amit 24 karátos aranynak mondott, de amikor el akartam adni, mert megszorultam, az ékszerész 18 karátosnak találta. Azért kértem találkozót Hymie-tól, hogy visszakérjem tőle a különbözetet.

"This here mogen David's ain't no 24 carat gold, Hymie (Ez a Dávid csillag nem 24 karátos aranyból készült, Hymie)", próbáltam a vékony, szintén csak 18 karátos aranyból a Vörös Kínában manufaktúrált láncon függő csillagot lóbálva megragadni Hymie figyelmét. "It ain't no 24 carats gold, it's only 18 fucking carats! You're a cheat and a lie, Hymie. You give my money back or I'm gonna talk to the rabbi and sooner than you think you're gonna find yourself back in Queens, peddling vacuum cleaners door to door. (Ez nem 24 karátos arany, ez csak 18 kurva karát! Csaló és hazug vagy, Hymie. Add vissza a pénzem, vagy beszélek a rabbival és hamarabb, mint gondolnád, újra Queensben találod magad, ajtóról ajtóra járva adod el megint a porszívókat)".

Hymie nem akart készpénzt visszaadni.Hasist, mexicoi 'dirt-weed'-et próbált inkább rámtukmálni, aztán egy követ, amit csiszolatlan kongói gyémántnak mondott. "Fuck you, Hymie. Give me money back or I'm gonnna talk to the rabbi and they ship you back to the Ukraine, you dirty old fucker (Bazeg Hymie. Add vissza a pénzem, vagy beszélek a rabbival és visszaküldenek Ukrajnába, te mocskos, vén szarházi)". Én kétszáz dollárt követeltem. Hymie 20-at akart adni, vagy egy Indonéziában fröccsöntött navajo gyűrűt. Elővettem a mobilom és felhívtam a rabbit, rabbi Goldsteint, Queensben. Elmondtam neki a problémát. Kért, hogy adjam át a telefont Mr. Hoffmannak. Ukránul beszéltek. Tizenhét évig tanultam oroszul. Az ukrán nyelv az orosztól nem sokban különbözik. Hymie szidta a rabbinak anyámat. Aztán hosszú ideig csak hallgatott, majd azt mondta: "Da" és visszaadta a telefont.

150 dollárral gazdagabban szálltam az L-metrójáratra a Bedford street megállóban, Manhattan felé. Egy anyagilag független, radikális feministának látszó lény macskanagyságú patkányt dédelgetett szeplős vállán, egyre csalódottabban várva az elismerést. A patkány eléggé be volt stresszelve. Nem csodálkoznék, ha arról olvasnék a Post-ban, hogy egy éjjel az állat megtámadta úrnőjét.

A Second Avenue-nál kiszálltam és gyalog indultam el Little Italy irányába, a Goran Djordjevic rekreálta Salon des Fleures felé. A szalonban a jólismert penész-szaggal fogadott a délszláv régiségkereskedő. Modernisták szépiaszínekben megfestett másolatait árulja. A képeket elmondása szerint ócskapiacokon vásárolja, a másolók neve ismeretlen. Gyanús nekem, hogy valamennyi másolat ugyanabban a stílusban készült. Amíg gondolkodtam, Goran erős szerb akcentussal elropogtatott egy művészetelméleti esszét.

A Karib tengeri útinapló itt közölt részletei az azóta megszünt korridor.hu portálon és a leállított bahia.hu portálon jelentek meg. A teljes Karib könyvről itt találhatók információk. Miután a könyv kéziratát 2004 - 2008 között, minden alkalommal hónapokig tartó ígérgetések után, általában indoklás nélkül kilenc kiadó dobta vissza, a szerző elhatározta, hogy a könyvet saját narrációjával, az egyes szigeteken készített fényképekkel, hang- és video felvételekkel kiegészítve videokönyv formátumban, saját kiadásában jelenteti meg. A 12 kötetesre tervezett videokönyv elkészült részei, DVD lemezen, kedvezményes áron közvetlenül a szerzőtől vásárolhatók meg. Ugyancsak a szerzőtől vásárolható meg, szintén kedvezményes áron, letölthető Microsoft Word dokumentum formátumban a Karib könyv teljes, szerkesztett, lábjegyzetekkel és válogatott bibliográfiával ellátott kézirata. A szerző az előadásai helyszínén, illetve az alábbi email címen érhető el:

Contact

Caribbean Photos - Karib tengeri fényképek
Caribbean Pictures - Karib tengeri képek
Caribbean Dancers - Karib tengeri táncosok

DJ NoMore (Hu)
DJ NoMore's Blog in English
Trebitsch (Hu) - Az igazi Trebitsch (Hu)
Balkan Nights (Hu)
Downloads, links, contacts - Letöltések, címek, kapcsolatok

Najmányi László munkái

NewsRoom / Események

Calendar / Eseménynaptár

Írások

Writings in English / Angol nyelvű írások
Writings in Hungarian / Magyar nyelvű írások
Plays in English / Angol nyelvű színdarabok
Plays in Hungarian / Magyar nyelvű színdarabok
Actual / Aktuális írások

Könyvek

Megjelent könyvek:

Theremin
Downtown Blues
A Blum-ház rejtélye
Yippie! Az engedetlen polgár

Előkészületben:

Karib könyv
Maláj Könyv
Amerikák könyve
Rasta
Színdarabok
Publicisztika
DJ NoMore
Trebitsch
Balkan Nights
Puerta del Muerta

HangosKönyvek
(Előkészületben)

Karl-Heinz Koala

VideoKönyvek
(Szerzői kiadás)

TimeBook
DowntownBlues
Bloom's Prayer
WordCitizen 1-3
Yippie Trilogy
Leopold Bloom könyvtárából
Karib könyv 1. kötet
THEREMINIAD 1. kötet
A zsidó

Előkészületben:
Karib könyv 2. kötet
Maláj könyv
Amerikák könyve

Music CD

Downtown Blues
Dance The Newyork

Színházak, színházi előadások

Kovács István Studió
Donauer Video Family Without Video & Friends
Donauer Arbeiter Familie Ohne Arbeit
Run by R.U.N.
Home Theatre
CyberHome
Anselmus Szindróma
Blokk
Csehovék
THEREMINIAD
Les Fleurs du Mal
WordCitizen @ Merlin
Jehuda Lőw Társaskör

Képgalériák

Julia Wallace Collection
James Lyman Nash Collection
Sergio Mendez Collection
Yehuda Loew Gallery / Jehuda Lőw Galéria
THE MAP of New Jerusalem by SPIONS
TimeWalls
Talking Statues / Beszélő szobrok

SPIONS

Halász Péter Virtuális Emlékmű

Main Entrance – Főbejárat
Side Door – Művészbejárat
Peter Halasz Lives – Halász Péter él

Blogs / Blogok

English - Magyar

KÓSER BLOG

WordCitizen's Virtual Home

Rooms - Szobák:
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

Curriculum Vitae

English - Hungarian

HomePages / Honlapok

English - Magyar

Contact

GuestBook

Jump to the top of the page - ugrás az oldal tetejére