Gunnlod Udvara
avagy
A Halál és a leányzó
(Részletek)

"How can you take this heat? -
she asked Aileen. Oh, I love it"
Paul Bowles: The Echo

 
... Csillagközi utazásról szóló álomból földrengés ébresztett. A tetőről tompa puffanással zuhant le a meglazult hó, teljesen befedve az ablakot. A hóréteg puha szürkévé szűrte az éjféli nap fényét. Bekapcsoltam a televíziót: a földrengés ereje 5.4 volt a Richter skálán. Utórengésekre kell számítani. Károkról nem érkezett jelentés. Kikapcsoltam a televíziót. Az ágyam mellett a félhomályban egy throll, északi típusú törpe állt, bőrnadrágban, bőrkötényben. Türelmesen várta, hogy észrevegyem. Amikor testtartásomból észrevette, hogy érzékelem jelenlétét meghajtotta magát és mély, rekedt hangon így szólt: "A nevem Béke, harci törpe vagyok, Thor legyőzhetetlen flotillájában szárnysegéd. Fontos üzenettel jöttem, amit nem lesz könnyű megértenie. Ha megérti, velem jön. Ha nem érti meg, megölöm." Fejszét akasztott le az övéről és az ágy lábán köszörülni kezdte.

Szó nélkül öltözni kezdtem. Thermal alsónemű, flanell-ing, három réteg pulóver, hódprémmel bélelt nadrág, csizma és parka, fókabőr kesztyűk, símaszk, medvebőr kucsma. A szememre légmentesen záró hegymászószemüveg került, a hátizsákba a PowerBook és a műholdas telefon mellé szárított bálnazsír, csokoládé és egy üveg jamaicai fehér rum. A törpe figyelmesen szemlélte készülődésemet. Amikor elkészültem ráköpött a csizmámra, aztán az ajtó felé indult, hogy kinyissa. Az ajtó befagyott. Kettőnk együttes ereje sem volt elég arra, hogy kinyissa. A törpe intésére hátraléptem, ő pedig néhány jólirányzott fejszecsapással szilánkokra vágta az ajtót. A bejáratot hó és jég torlaszolta el. A törpe mély lélegzetet vett - a levegő teljesen elfogyott a szobából, azt hittem megfulladok - aztán a torlaszra fújt. A csöppnyi tüdőből iszonyatos erővel kisüvítő forró légsugár alagutat olvasztott a havon és jégen keresztül. A törpe intett, hogy kövessem, s eltűnt az alagútban. Négykézlábra ereszkedve követtem.

Odakinn olyan hideg fogadott, hogy kilégzéskor hó hullott a számból. A menedékház egy sziklafokon állt, alatta a tenger a látóhatárig be volt fagyva. A törpe a szikla szélén állt. "Ugorjunk!" kiáltotta és a mélybe vetette magát. Láttam, ahogy egyre kisebbé zsugorodott zuhanás közben, míg végül parányi pontként megállapodott a tenger jegén. Először azt hittem vége, de aztán láttam, hogy mozogni kezd a jégen, egy északi irányba mutató nyilat formálva a jeget takaró hóba. Nem tehettem mást, ugrottam. Zuhanás közben átvillantak az agyamon életem fontosabb állomásai s gyors leltárt készítettem azokról a terveimről, amik már nem fognak megvalósulni. A hó olyan mély és puha volt, hogy nem vettem észre, amikor lefékezte a zuhanásomat. Egy testem fúrta hókút alján találtam magam, a tenger jegén állva. A kút fala egy idő után leomlott felettem, elzárva a beszűrődő fényt. Fogalmam sem volt, hogy mit kell tennem. A hó úgy vett körül, mint egy öntőforma, s gyorsan rám kezdett fagyni. Megpróbáltam levenni a hátizsákomat, hogy telefonon segítséget kérjek, vagy ha az nem sikerül legalább digitális naplómba írjam a történteket, de a hó nem engedett mozdulni. Nem volt más lehetőségem, mint mozdulatlanul várni a fagyhalálra, ami a halálnemek közül az egyik legkíméletesebb. Nem tudom, hogy mennyi ideig állhattam ott. Lehet, hogy órákig, lehet, hogy csak percekig. Aztán hirtelen forró légáramlatot éreztem és elolvadt körülöttem a hó, olyan gyorsan, hogy támaszomat vesztve a jégre zuhantam, mint egy rongycsomó. Felnéztem: ott állt a throll, csípőretett kézzel, szájából gőz szállt fel. "Egy kicsit meredek talán, de mégis ez a leggyorsabb út az Üdülőbe", mondta, "Sietnünk kell, hamarosan kezdődik a koncert"...

... Mérföldeket tettünk meg a hó alatt, egyenesen északi irányba haladva. Erről a karomon viselt iránytű tájékoztatott. A menedékház ablakából távoli szigetet láttam az előző este abban az irányban, egy sötét, füstölgő hegycsúcsot kimeredni a fagyott óceánból. "Gunnlod Udvara", mondta a gondnoknő, "Vannak akik 'Az Üdülő'-nek hívják. Én nem ismerem őket. Ne mondja meg senkinek, hogy elmondtam". Ez a sziget tehát az úticélunk, gondoltam, ahogy a fürgén mozgó törpét követtem a magaolvasztotta alagútban. A törpe egy viking hajósdalt énekelt, ahogy leheletével olvasztotta az utat. Amikor észrevedte, hogy nem birom a tempót megállt és pihenőt tartottunk. "Hávamár a 'Magasság Szavát', avagy Ó>inn, az északiak régi Ćsir vallása főistenének tanítását jelenti egyenes fordításban, a rúnák népének nyelvén", mondta kalauzom, "Ez a vers az időszámítás utáni nyolcadik évszázad körül jegyeztetett le először, a Codex Regius-ban. Mi izlandiak szeretjük úgy emlegetni, mintha a Hávamár egy izlandi vers lenne, noha nem egésszen így van. Ez a vers Germán/Nordik eredetű, az északi népek közös kultúrális örökségének része". A Béke bőrköténye zsebéből egy rovásírással teleírt állatbőr-tekercset húzott elő, s énekbeszéddel részleteket olvasott fel a tekercsre írt szövegből:

Tizennyolcadik versszak:
"Az aki látott és szenvedett eleget
Az ismeri a világ útjait
Az aki eleget utazott meg tud nevezni  minden szellemet
Aki az útjába kerülőket kormányozza"

Huszonhatodik versszak:
"A bolond szereti magát nagyon bölcsnek hinni
Ahogy otthon üldögél a meleg tűzhely mellett
Gyorsan kiderül, amikor kérdezni kezdik
Hogy igazán semmit sem tud"

A törpe összetekerte a bőrkönyvet, átköt¨te egy, a szakállából kitépet szőrrel (amire előbb gyengéden ráfújt), megcsókolta a tekercset és visszatette bőrköténye zsebébe. "Noha a vers, amelyet fontosságában gyakran hasonlítanak Lao Tse és más nagy gondolkodók írásaihoz, nem teljesen izlandi eredetű, mi izlandiak vagyunk az egyetlenek, akik az egyedüli megmaradt eredeti kézíratot el tudjuk olvasni. W.H. Auden, P.B. Taylor és mások fordításai nem rosszak ugyan, de alig tudnak valamit érzékeltetni az eredeti varázslatból. Minden fordítás csak a fordító mentális állapotát, kultúrális örökségét tükrözi, amit legjobban az bizonyít, hogy minden fordítás mindenben különbözik az összes többitől. Most pedig egyen és igyon, az út neheze még hátra van."

Megettem két font bálnazsírt, s megittam egy fél pint rumot, amelyet olvasztott hóval hígítottam. A pihenő után a törpe a korábbinál is gyorsabb tempót diktált, de így is órákba telt, amíg a sziget partjára érve a hóból a felszínre bukkantunk.

Gunnlod Udvara nemrég emelkedhetett ki a tengerből. A hegy kráteréből vörösen izzó lávafolyások zúdultak a tenger felé, hogy odalenn sisteregve, gőzfelhők alatt találkozzanak a vízzel. Egy ilyen lávafolyam közelében értünk a felszínre. A hóalagút hidege után a forró láva árasztotta hőség vett körül. Szívesen megálltam volna, hogy könnyítsek ruházatomon, de a throll türelmetlenül intett: "Sietnünk kell, én keverem a hangot, nem késhetünk el a koncertről!". Ezzel egy szeszélyesen kanyargó ösvényre fordult, amely a hegy teteje felé vezetett. Kénytelen voltam követni kalauzomat, aki méreteit meghazudtoló hatalmas lépésekkel haladt előttem...

... Az ösvény egyik kanyarulata után egy kráterhez érkeztünk, aminek az alján köralakú, jégfedte tó volt. A tó jegén, a kör középpontjában egy hatallmas iglu, gondosan megépített, több emeletes jégpalota állt, homlokzatán kék neonbetűk: "Az Üdülő". A bejárat előtt motoros szánok parkoltak, s még ebből a távolságból is kivehettem a bejáratot őrző fekete egyenruhás fegyvereseket és kutyáikat. "Az Üdülő", mondta a törpe az épületre mutatva, "Oda megyünk. Ott lesz a koncert. Marylin Manson játszik". Mostmár megértettem, miért siettünk annyira. Ezt a koncertet én sem szívesen késtem volna le...

... A kráter belső falán könnyebb volt leereszkedni, mint amilyennek látszott, csak követnem kellett a szikláról sziklára szökelő Békét. Amikor a befagyott tó partjára értünk fejszéje fokával háromszor a jégre csapott, olyan erővel, hogy a három ütés hangja percekig visszhangzott a kráter falairól visszaverődve. A hangra mozgás támadt az őrök között. Elindiítottak egy motoros szánt, amely percek alatt hozzánk ért, hogy felvegyen bennünket. A szánt egy mogorva törpe vezette, szájában blunt. "Alvis" "Béke", üdvözölték egymást a törpék. Alvis mellett a vezetőülésben egy kékszemű, fehérszőrű eszkimókutya ült, nyakában walkie talkie. "Fehér Villám", üdvözölte a kutyát Béke. Fehér Villám vakkantott és felemelte jobb első lábát köszöntésül. Alig helyezkedtünk el Alvis máris gázt adott és a motoros szán helyből megperdülve suhanni kezdett a jégpalota felé. A motorzajt túlkiáltva Béke újra idézni kezdte az ősi viking tanítást:

Harmincnyolcadik versszak:
"Az utazó ne járjon fegyvertelenül
Fegyvere legyen mindíg kéznél
Nem tudhatja mikor lesz dárdára szüksége
Vagy milyen veszély leselkedik rá az úton" 

Ötvenharmadik versszak:
"Kicsi a homokszem, kicsi az új csepp
Kicsi az emberek tudata
Az emberek nem egyenlőek bölcsességben
Félbolondok mindenfelé"

Ezzel a jégpalotához értünk. Alvis merész ívben a bejárat elé kanyarodva állította meg a szánt. Előbb Fehér Villám ugrott a jégre, aztán bennünket segítettek le az őrök, fekete, szegecselt bőrruhát viselő, Uzzis, fejszés törpék, derékszíjjukon stunt gun és gáz-spray. Béke sorra valamennyinek bemutatott. Az őrök vezérét Modsognirnak hívták, helyettesét Durinnak. A rangban utánuk következő négy törpének - Nordri (Észak), Sudri (Dél), Austri (Kelet) és Westri (Nyugat) - az volt a feladata, hogy az égboltot (Ymir koponyáját) tartsák. A többi őr neve alfabetikus sorrendben Ai, Afl, Alfigg, Althjof, Andvari, Aurvang, Bafur, Bari, Berling, Bifur, Bombor, Brokk, Dain, Delling, Dolgthvari, Dori, Draupnir, Duf, Dvalin, Eikinskjaldi, Eitri, Fal, Fid, Fili, Fjalar, Frag, Frar, Frosti, Fundin, Galar, Gandalf, Ginnar, Gloin, Grerr, Har, Haur, Heptifili, Hledjolf, Hornbori, Hugstari, Ingi, Iri, Ivaldi és fiai, Jari, Kili; Lit, Loni, Mjodvitnir, Nain, Nar, Nidi, Niping, Nori, Nyi, Nyr, Nyrad, Oinn, Ori, Radsvid, Rekk, Skavid, Skirfir, Sviar, Sviur, Thekk, Thorin, Thrain, Thror, Uni, Vali, Var, Vegdrasil, Vig, Vindalf, Virfir és Vit volt. Alvissal és Békével együtt tehát összesen nyolcvannégy törpe őrizte az Üdülőt, s mindegyikhez egy jólidomított őrkutya tartozott, negyvenkét kékszemű, fehér szőrű és ugyanannyi vörösszemű, fekete szőrű, értelmes állat, éles szegekkel ellátott nyakörvvel, rozsdamentes acélláncon...

... A jégpalota belsejében kellemes reggae szólt: Peter Tosh Mystic Man című számának remixe, DJ Junior Vasquez munkája. A padlón süppedős keleti szőnyegek, a falak mentén kényelmes fotelek és heverők, alacsony asztalok vízipipákkal, friss déligyümölcsökkel, egzotikus italokkal. A vendégek közül először régi ismerősömet Toportyán Tóbiást és feleségét, Fontoskát pillantottam meg. Velük először Hawaii repülőterének karanténjában találkoztam, amikor éppen Indonéziából utaztak Floridába, alligátorvadászatra (a találkozás részletes leírása a WANTED magazin 1998 márciusi számában,  'EASY LISTENING avagy A Birodalom Lehelete' cím alatt olvasható). Ezúttal velük volt lányuk is, Toportyán Tőgyike, aki, mint mondta egy légitársaság jegyirodájában dolgozik, utasvezérlői munkakörben. "Én kobzom el a jegyüket", jegyezte meg kuncogva. A család az alkalomra nylonba öltözött. Nylon tiroli nadrág a családfőn, krinolin feleségén, pongyola leányukon. Fontoska retiküljéből egy varánusz kandikált ki. "Hátsó Indiából, Kínán és Mongólián keresztül, egy színarany csaptelepben csempészte nekünk a vállalkozó. Bébiskorpiókat is hozott, filmdobozokban", mondta Toportyán Tóbiás, "Darab vattát rak be velük a filmdobozokba, arra néhány csepp vizet csepegtet, azon hónapokig elélnek". Előző találkozásunk során megtudtam, hogy a családfő Budapesten egy 'HARAP' nevű grunge metal bandában játszik. A név indonéz nyelven 'Kéremszépen'-t jelent, s így finom ellenpontul szolgál az együttes sámánisztikus agresszivitásához. A 'HARAP' időközben feloszlott, tudtam meg ezúttal Tóbiástól. A zenészek szétszívták az agyukat s valamennyin kitört valamiféle vallási téboly: naponta többször is templomba jártak, hogy meggyónják egymás bűneit. Toportyán Tóbiás azóta DJ Lenyúl néven, a drum & bass műfajban dolgozik. "Most végre tényleg a kezemben vannak, rip-ropp, igazi vér folyik minden este a táncparketten", mondta. Megkérdeztem, hogy ki rendezi a mai koncertet. "A srácok az ügyosztályról. Összeadtuk rá a pénzt". Budapesten most nagyon meleg van. "Hőhullám, globális felmelegedés, El Nińo, hívja aminek akarja, túl sok az ember. Nyaranta mindenki Izlandra költözik az ügyosztályról. Törzskariak. Azért, mert Izlandon hideg van, hó, jég, dermesztő szél". Még mindíg együtt van a társaság, összeszokott, vagány csapat. Még mindíg sok a munka, sok a tennivaló, csak az ügyosztály ágazott szét, vert gyökeret az új szférákban, mint a vadrózsa. "Hamarosan lesz atombombánk is", rikoltotta Tóbiás, aztán karonfogott, hogy a koncertterembe kísérjen. "Azt az izét mikor temetik újra?", kérdezem. "Az lesz a következő. A többit már mind újratemették. Némelyiket többször is"...

... A koncertterem tele volt régi ismerőssel, húsz év alatt alig öregedtek. Az éberség megfiatalít, gondoltam, ahogy sorra kezet ráztam velük. Ez ebben a bizottságban ügyködik, az abban a kuratóriumban, ez ebben a gyülekezetben, az abban a pártban. Van, aki az ivóvizet szabályozza, van aki a légminőséget, vagy a tőzsde dolgait, s olyan is van éppen elég, töikéletes, szalonképes profi minden értelemben, aki a közvéleménynek ad irányt. "Nincs olyan alkalmazott ezen a bulin, aki ne természetvédelmi övezetben lakna", biztosított kísérőm. A munkatársak az év legnagyobb részében ritkán engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ismerősként kezeljék egymást. Nyaranta viszont már évek óta Izlandon üdülnek, találkoznak, cserélnek infót. Szeretnek itt lenni, fenn északon, az Üdülőben, vállalati költségen, az adóalapból leírva. Itt minden szabad, a lakosságot - amióta Björk és a Sugarcubes disszidáltak - alig látni és van elég jégkocka. Kibérelték a fél szigetet és a tengerből is annyit rádiuszban, amennyi a titkosításhoz elengedhetetlen, egy patagón-belorusz vegyesvállalaton keresztül. "Olyanok vagyunk mi, mint egy nagy, funkcionáló család. Többet tud ez a közösség önről, mint az ön istene, vagy ön maga", mondta kacsintva Toportyán Tóbiás, mielőtt Hallgatag ezredes gondjaira bízott volna.

Az ezredes sem változott az idővel. Ugyanaz a nyílttekintetű, szomorú, szép férfiarc, ugyanaz a kissé zavaróan hosszú, erős kézszorítás, ugyanazok a szimpatikus ráncok az értelmes homlokon. Egyedül a tarisznyája hiányzik, helyette menedzserkalkulátorba suttog néha. Bemutatja feleségét Hallgatagné, Szúrós Henriettet és gyermekeiket, Hallgatag Hajnalkát és Hallgatag Botondot. Valamennyien az ügyosztály alkalmazottai. Henriette behajtó a számonkérőszéken, Hajnalka telefonos, Botond junior webcrawler. Másnaponként még mindíg ugyanabba a török fürdőbe jár, az ezredes fejből idézi egy régi versemet: "Lőn néma csend, légy szárnya benn, se künn nem hallatik - s a Lordmajort mégis felkötik". "Szeretem a csendet", mondja az ezredes, "Ha csend van hallani lehet amiről beszélnek"...

... Előzenekarként a Sacred Reich játszott. Kemény, nagyipari hangzás, egyértelműen rekonstrukcionista attitűd, szolíd esszeniánus alapok, 120 decibel. "Mi a régi gárdából industrial music rajongók vagyunk", hallottam a hátam mögül Tóbiás hangját, "mert a városi hangzásnak ebben az eszkatalógiag nehezen, de morphológiailag és szemiotikailag egyértelműen meghatározható tartományában rejtőzik az evolúció nucleusa, amit feladatunk csírájában elfojtani, hogy magasabb formában újraéledhessen. Az ipari zene jó minden tudatállapotnak, ideértve a tudattalanság állapotát és az abszolút tudatot is. Minél hangosabb, annál effektívebb. Különösen kihallgatásokon. Nem hallatszik ki amikor elektródozzuk őket. Vagy amikor becsempésszük nekik a lompost". Szünet következett. Keresztülvágtam a tömegen. Ismerős arcok minden felé, vidámak, elégedettek, beszélgetnek, mosolyognak. A melleken diszkrét kitüntetések. Velük vannak a gyermekeik - ugyanaz a testalkat, testtartás, arc, tekintet a szemekben - és élettársaik. Jól öltözöttek, s modoruk is határozottan kifinomult az elmúlt évtizedek alatt. Szakmai perfekciójuk pedig egyenesen elképesztő. "Én az optimális követési távolságot a Humbold-Presser függvény alapján számítom ki, s a végeredményt a Junghaus mátrixal tesztelem". "A nyitott társadalom szerencsére - a kommunista rendszerrel ellentétben - engedi, hogy a divat és szórakoztató ipar maga alá gyűrje a templomot és iskolát, mint társadalomformáló erőket, végső soron rekonstruálva ezzel az Abszolút Idő (Antimarx) Birodalmát, amelyben sztornírozhatóvá válik a nyugdíjjalap"...

... Egyre több régi ismerőst pillantok meg az őrjöngő tömegben. Ott van például Poklossy-Eördögh Miksa, talpig fekete bőrben, lábán vasalt orrú kommandós csizma. Ő annakidején tenorszaxofonosként szolgált. Feladatköréhez tartozott a dúr hangnemben játszók kiszűrése, elszigetelése, marginalizása a zeneiparban. Szélsőséges esetekben likvidálással is fglalkozott, a róla elnevezett ultrahangos besugárzó (Poklossy-Eördögh terrorszaxofon)  segítségével. Jelentéseit kották formájában nyújtotta be, minden egyes jelentés egy-egy zenei kompozíció, a titkosítás miatt a jávai slendro (salendro), vagy pelog skálákban megfogalmazva. Szelíd embernek ismerték. Ha rosszul bánt volna valakivel az erről nem beszélt. Ma indie lemezkiadója van - MOLLO Kft. - és bondage videókat produkál exportra, mint később megtudtam. Nyíltan vállalja homoszexualitását és hobbiból gyakran ad elő Edit Piaf és Liza Minelli számokat Miss Molly néven playbackről, meleg bárokban. Azt mondják ellenállhatatlan.

Kezet ráztam és névjegyet cseréltem a stagediverek közül elsőként sikeres Dr. Végh Sőtérrel, aki az alanyi költők tenyésztésének főfelelőse volt, s ma strucctenyésztésből él, tojásjgyűjtő Afrikai szafarik szervezője és könyvkiadó. Memoriája egyenesen bámulatos volt és telepatikus képességekkel, valamint jóstehetséggel is rendelkezett. Előre tudta és szó szerint idézte az illetőnek hajnalban telefonon, hogy az elkínzott lélek milyen sorokkal kárhoztatja majd 1998-ban például a hajnalcsillagot, s a felkelő napot. Névjegye szerint cége (Húzd Kiadó) VADHAJTÁSOK címen gyomnövény katalógusokat ad ki. Az alkalomra galambszürke Thierry Muegler pantallót viselt, paisley mintás selyeminggel, nyakán vasszögekkel kivert kutyanyakörv, egyik szemén fekete kötés. "A strucc", mondta a kötésre mutatva, "Letéptem a fejét".

Nem feledkezhetem meg a rock and roll alosztály mindeneséről, Báró Rockenmeister Richárdról, aki feltalálta, hogy úgy lehet legegyszerűbben, hosszú időre elhallgattatni egy zenekart, ha a 220 Volt-os csatlakozó helyett a 380 Volt-os csatlakozóba dugják az erősítőiket. Hosszú, éjfekete haját ma elegáns lófarokban viseli, domború mellkasán Iron Maiden T-shirt. Ujjain türkizköves navajo ezüstgyűrűk, balvállára a Bolygó Hollandi, jobbvállára egy színpompás, önmaga farkába harapó sárkány van tetoválva, Pretty Hatemachine felirattal. Karján a viking legendák legszőkébb szőkéje, csupa fog és köröm; övén tizenkét mobiltelefon, amelyek folyamatosan ciripelnek. Tőle egy CD-t kaptam, death-metal, hegedűkvartettel. A lemez címe OverPower, a Báró zenekarát BIG BANG-nek hívják...

... A mixpultnál Béke foglalatoskodik. Extra szubszónikus basszust és harminc százalékkal nagyobb hangerőt készít elő a szünet után következő Marylin Manson concertre. Addig is távoli gyereksírást játszik a várakozó közönségnek, CD-ről. Magas széken állva éri csak el a mixpultot. Fejszéjét egy video monitorra helyezte, hogy ne akadályozza a keverésben. "Remélem nem várja el tőlem, hogy a show után vissza is leheljem Reykjavikba", fordul felém egy pillanatra, "Van itt elég barátja, kérjen fuvart valamelyiktől. Jégtörőjük is van, helikopterük is van, vadászgépük is van, s szerintem a jóakarat sem hiányzik, ha magáról van szó. Maga olyan aktív, hogy élvezet magáról jelentéseket írni, ezt mondja mindegyik. Nem kell nekik semmit kitalálni, maga önként, folyamatosan nemcsak akciót, de ideológiát is szolgáltat, s amikor mindezt feljegyzik és benyújtják senki sem vádolhatja őket munkakerüléssel. Magát nyilván ugyancsak szórakoztatja a dolog, különben nem lenne olyan aktív ingyen. Tudja, hogy mennyi információ gyűlt össze magáról a Világbank széfjébe zárva? Psychological Profile? Tudja, hogy hány méternyi dosszié, hogy csak az írásos jelentéseket és az ön magánlevelezését említsem? Ehhez jönnek még a fényképek, filmek, video felvételek, hangszalagok, digitális hordozók. Az összegyűjtött anyag feldolgozása, rendszerezése sok generációnak ad majd munkát. Az a legkevesebb, hogy a show után hazavigyék, ha már meghívták". "Ki hívott meg?". "Hallgatag ezredes maga, Toportyán Tóbiás javaslatára. Azt mondta tetszik Fontoskának. Az ezredes szerint maga buzi, ezért nagyra becsüli. Szó nélkül aláírta a begyűjtési parancsot"...

... A Marylin Manson koncert teljes sötétséggel kezdődött, amelyben kutyák vonyítottak. Megszólalt Zim Zum gitárja. A legáthatóbb, leggyötrőbb hang, amit a technika mai fejlettsége mellett elő lehet álllítani. A közönség egy emberként felsikoltott. Trent Reznor rigje következett, felidézve az Ardennes-i tankcsatát. Twiggy Ramirez basszusa az altestet vette célba, aztán a szívet. Daisy Berkowitz halálhörgéseket szintetizált a Moog-on, Ginger Fish csonttörő ritmust virtuális dobokon. Madonna Wayne Gacy mindehhez 16 bites mintákat játszott börtönbeli hangokból, homoszexuális erőszak, késelés, vakítás, rácsok zörgése, valakit (vagy valakiket) a küblibe fojtanak. A banda együtt volt és Marylin Manson szép, mint még soha. A közönség egyetlen hang-fallá vált, s ez a Gregorián kórusokhoz hasonló hang végigkísérte a koncertet, hogy a ráadások után lassan sóhajjá halkuljon. Mivel az új lemez még nem jött ki, válogatást játszottak a SMELLS LIKE CHILDREN és ANTICHRIST SUPERSTAR projectek anyagából. 'Diary of a Dope Fiend', 'Kiddie Grinder', 'Sweet Dreams (are made of this)', 'Everlasting Cocksucker', 'Fuck Frankie', 'Rock'n'Roll Nigger', 'S****y Chicken Gang Bang', 'White Trash'...

... A showt a mixpult emelvényéről néztem Béke jóvoltából. Toportyán Tóbiás időnként odasodródott a fejek felett, spliffel, tablettákkal, porokkal, bélyegekkel, whiskyvel, borókapálinkával. Egy idő után megkértem Békét, hogy a fejszéjébe kapaszkodhassak. 'Cryptorchild' 'Irresponsible Hate Anthem', 'Tourniquet', 'Little Horn', 'Angel With The Scabbed Wings', 'Deformography', 'Kinderfeld', 'The Man You Fear'. A jégpalota falai megolvadtak, s a tó jege több helyen beszakadt a közönség alatt. "Nem baj, nem kár senkiért, vagyunk mi elegen", kiabálta Toportyán Tóbiás, ahogy a tömeg a fejek felett kézről kézre adta. Iszonyatos fortisszimóval fejeződött be a koncert, a 'Wormboy' utolsó hangjaival, Bowie 'Diamond Dogs' lemezéről vett ráadások után. Leszakadt a mennyezet és a terembe vágott a hóvihar. A többire nem emlékszem. Földrengés ébresztett az álomból. A meglazult hó tompa puffanással lezuhant, elfedve az ablakot. A hóréteg puha szürkévé szűrte az éjféli nap fényét. Az ágyam melllet a félhomályban egy törpe várakozott, fejszével a vállán. Amikor észrevette, hogy észrevettem meghajolt és rekedt hangon bemutatkozott: "A nevem Béke. Harci törpe vagyok Thor legyőzhetetlen kalapácsából. Fontos üzenetet hoztam. Nehéz lesz megértenie. Ha megérti, velem jön. Ha nem érti meg, megölöm. Élesíteni kezdte a fejszét az ágy lábán, miközben így énekelt:

"Nem biztonságos titkot megosztani
Több, mint kockázatos kettőnek elmondani
Háromnak kiadni maga az öngyilkosság
Mert mindenki tudni fogja azt amit egynek sem tanácsos"...

1998. 06. 13., Reykjavik

*  *  *  *  *

Az írás az Élet és Irodalomban jelent meg először, 1998 júniusában.