FEKETE ÖZVEGY
Az édes bosszú történetei

Dr. Homoki Helga pszichiáter rovata

A pszichiáternő a rendszerváltozás óta végez  szexuál-pszichológiai kutatásokat Magyarországon. A nemek egymáshoz való viszonyának változásait vizsgálja. Rovatában a női bosszú természetrajzára vonatkozó eset-tanulmányokat tesz közzé. "Sokunkat egyedül a bosszúvágy tart életben. Vissza akarunk ütni. Olyan sérelem ért, ami kiölt minden más ambíciót, vágyat, érzést, megfontolást belőlünk. Olyan szenvedést érzünk, amelyet csak az csillapít, ha visszaadjuk okozójának. Hiába próbálnak róla lebeszélni barátaink, szeretteink, hiába tiltakozik elhatározásunk ellen, előbb suttogva, végül sírva, kiabálva másik énünk, énjeink, mi már elindultunk a sötét úton, tudatunkba égetve a terv. Markáns különbségek mutatkoznak az egyes nemek bosszútervei között. A férfiak az erőszakos eszközöket preferálják: leütik, leszúrják, lelövik egymást, háborúkat indítanak. A nők ritkán ölnek közvetlenül, többnyire csak önvédelemből fordulnak a végső megoldáshoz. Lassú, türelmes munkával ők inkább tönkreteszik, végzetesen megváltoztatják ellenségük életét. Bosszújuk magas szintű szellemi teljesítmény, olyan részletgazdag, intuitív tervezői, szervezői munka, amire kevés férfi agya lenne képes. A női agy össztérfogatában kisebb ugyan a férfi agyánál, de amíg a férfiak többsége egyszerre csak agyának egyik, vagy másik féltekéjét tudja gondolkodásra használni, a női agy mindkét féltekéje együttműködik adott feladatok megoldásában. Szakmai terminológiával kifejezve a nőknek kisebb térfogatú agyuk ellenére 'computing power' előnyük van a férfiakkal szemben. Engem elsősorban a női bosszúk olyan esetei érdekelnek, amikor a bosszúálló nő túlélte tervének sikerét, megerősítette a tett, megváltoztatta, jobbá, tartalmasabbá tette az életét, újászületett tőle. Kevés ilyen eset van, a legtöbben belerokkannak bosszújukba, vagy megöli őket tettük lelki súlya" - mondja a pszichiáternő. A történetek szereplőinek személyiségi jogait védve nevüket és személyes adataikat megváltoztattuk. (A Szerk.)

1. A hormonkezelés - Ildikó esete

Ildikó az egyik elegáns budapesti gyógyfürdő fodrász szalonját vezeti. Férje, Szabolcs autóalkatrészekkel kereskedik az Interneten. Szabolcs alkohol, szex és kokain függő. Ildikó vásárolja neki az anyagot az úszómestertől, éjszakánként pedig férje és barátai szex-rabszolgája. Pestkörnyéki villájukban Szabolcs gyakran rendez szadista orgiákat, ahol Ildikónak részeg, belőtt férfiakat kell szórakoztatnia, sokszor ájulásig. Egyszerre szereti és gyűlöli férjét és egyre nehezebben tűri a rendszeres, durva testi és lelki megaláztatásokat.

 Egy különösen kegyetlen hétvégi orgia után Ildikó barátnőjéhez, Patriciához fordul, aki a fodrász szalonnal szomszédos fitness klub tulajdonosa. Elmondja neki gyötrelmeit és tanácsot kér, mert szabadulni akar a teljes kiszolgáltatottságból. Patricia összehozza Ildikót egy délszláv gyógyszercsempésszel, akitől Ildikó női hormont vásárol, nagy mennyiségben. Konzultál egy neves orvos-specialistával is, akinek azt hazudja, hogy nemi identitászavarban szenvedő öccse melleket akar növeszteni és tudni szeretné, milyen dózisokban tanácsos szedni a hormont, hogy öccse, Tibor lehetőleg elkerülje a gyakran előforduló mellékhatásokat. Az orvos tanácsait követve titokban adagolni kezdi férjének a női nemi hormont. Kokainjába, italába keveri kis mennyiségekben, így a hatás olyan lassan mutatkozik, hogy férje hosszú ideig nem veszi észre a testén és pszihéjében bekövetkező változásokat. Szabolcs mellei növekedni kezdenek, hangja megmagasodik, testszőrzete elvékonyodik, megritkul. Egyre ritkábban kell borotválkoznia és Ildikó iránti szexuális érdeklődése lanyhul. Körülbelül egy évvel a hormonkezelés megkezdése után Szabolcs tudatára ébred, hogy mi történik vele. Orvosai diagnosztizálják a női hormonok feltűnően magas arányú jelenlétét szervezetében, de túltengésük okát nem tudják feltárni. Közömbösítésükre férfihormonokkal kezelik Szabolcsot, de ezek hatására rohamosan csökkenni kezd libidója és gyomorpanaszok is jelentkeznek, ezért feladja a kezelést. Depresszióba esik, méginkább a kokainba és alkoholba menekül. Mentálisan szétesik, képtelen kereskedelmi tevékenységét folytatni. Napokat, heteket alszik át, nem rendez többé orgiákat. Üzleti partnerei, vásárlói elhagyják, alkalmazottait nem tudja fizetni. Vagyona elúszik egy rossz tőzsdei döntés nyomán. Egyre inkább Ildikó támogatására szorul, anyagilag és lelkileg egyaránt. Ildikó ellátja itallal, kokainnal, társasággal és folytatja a hormonkezelést. Lassan kipiheni magát, testi és lelki sebei meggyógyulnak. Szabolcs változása nyugodt örömmel tölti el. Férje félelmeivel és kétségeivel hozzá fordul, ő pedig türelmesen hallgatja, símogatja, nyugtatgatja, aztán a következő pohár borral, a következő csík kokainnal beadja neki a hormont.

 A kezelés megkezdése utáni második év végén Szabolcs testén és pszihéjében már a női nemi jellegek dominálnak. Ildikó tanácsára melltartót visel és arról álmodik, hogy menstruál. Egy vasárnap reggel magához kéreti utolsó megmaradt testőrét, Kevint. Isznak, kokaint szippantanak. Aztán Szabolcs levetkőzik, az asztalra fekszik és arra kéri Kevint, hogy kötözze össze, tömje be a száját, korbácsolja meg és análisan penetrálja, ahogy azt korábban Ildikóval tették. Az eset után Szabolcs már kizárólag női ruhákat visel, amelyeket Ildikó segítségével vásárol belvárosi butikokban. Elhatározza, hogy eltávolíttatja péniszét és műtéttel női nemi szervet konstruáltat magának. Ildikó vállalja a műtétek költségeit és odaadóan ápolja lábadozó férjét.  A hormonkezelést néhány hét szünet után ujrakezdi. Akkorra már Szabolcsot kizárólag körömlakkjának színe és Lisa Minelli dalai érdeklik. Felépülése után Szabolcson a csillogás utáni vágy lessz úrrá. Ildikó számlájára flitterekkel hímzett estélyi ruhákat rendel, hamis ékszereket, magassarkú cipőket, boákat, kalapokat, parókákat, stólákat. Meleg bárokat kezd látogatni Kevin társaságában. Előadóművészettel kísérletezik, Lisa Minelli és Whitney Houston számaira playbackel UV fényben. Ildikó fokozatosan megvonja tőle a pénzt, az italt, a kokaint - és ami a legfontosabb, a lelki támogatást. Nem hallgatja meg többé pletykáit és panaszait. Ezután gondoskodjon magáról, mondja neki. Elválik férjétől. Beperli és elnyeri tőle a házat, az autót. Az utcára teszi. Amikor utoljára látja férjét, Szabolcs - akit már Szamantának hívnak, -  a játékgépen fekszik egy S&M bárban, ánuszában sörösüveg, Kevin nadrágszíjjal veri és a bár tulajdonosa a szájába vizel. Boldognak látszik, aminek a volt feleség örül, mert még mindíg szereti férjét. Ildikó megveszi Patricia fitness klubját és összeköltöznek. Közös gyermek örökbefogadását tervezik. Télen az Alpokban síelnek. Nyaranta vitorláznak az Adrián. Ildikó lelki tanácsadó szolgálat felállítását tervezi szerelemfüggő nők számára.

Gizella esete

Amikor élettársa, Botond elhagyta, Gizella meggyűlölte az egész férfinemet. Botond nemcsak illúzióit vette el, hanem az együtt töltött évek során teljesen kifosztotta. Az összeköltözésük előtt vadul romantikus, a randevúkra mindíg virággal és csokoládéval érkező Botond teljes természetességgel tekintette sajátjának Gizella minden tulajdonát, attól a pillanattól, hogy beköltözött Gizella önkormányzati lakásába. Elsőként Gizella kedvenc lemezeire tette rá kezét. Összekeverte őket a sajátjaival, kölcsönadta a lemezeket a barátainak, akik nem adták azokat vissza. Ha Gizella meg akart hallgatni egy kedves, régi számot, soha sem találta. Amikor az önkormányzat megvételre kínálta a lakást, Botond adóelőnyökre hívatkozva elérte, hogy azt Gizella az ő nevére írassa. Így kaparintotta meg Gizella apjától örökölt présházát is, a Balatonfelvidéken. Botond legbosszantóbb szokása az volt, hogy szerette Gizella trikóit, pulóvereit viselni. Bekoszolta, kinyújtotta őket. Ha Botond szemet vetett Gizella valamelyik ruhadarabjára, Gizella lemondhatott róla mindörökre. Botond művésznek, gondolkodónak tartotta magát. Rendkívül sokat beszélt, a legkisebb konfliktusukat is képes volt órákon át ragozni, s ha úgy érezte, Gizella nem figyel eléggé tirádáira, a tettlegességtől sem riadt vissza. Gizellát minden fillérjéről elszámoltatta. Anyagi felelőtlenséggel vádolva elvette tőle fizetését és számlát követelt minden bevásárlásról. Botond iszonyatosan rendetlen volt, ruháit szétdobálta, a bútorok alatt hagyta a piszkos tányérokat. Szivarozott, telefüstölte a lakást. Gizella köhögési rohamokat kapott éjszakánként, felébresztve Botondot, aki ilyenkor jelenetet rendezett. Minden házimunkát Gizellával végeztetett és éjszakákon át tartó patáliákat csapott, ha Gizella takarítás közben véletlenül összekeverte az íróasztalán a papírokat. Botondnak követhetetlen teóriái voltak, politikával, vallással, az emberiség eredetével, az egyiptomi papok titkos tudományával kapcsolatban. Gizellának végig kellett hallgatnia ezeket a teóriákat és ha ellentmondott, Botond ordítani kezdett és belenyomta Gizella fejét a fürdőkádba. Igaz, egy-egy ilyen jelenet után mindíg szeretkeztek és ez Gizellának jó volt, mert szerette az ágyban a durvaságot. Botond gorombaságát, ordítozását, a veréseket egyre inkább szexuális együttlétjeik előjátékának tekintette és megtanulta élvezni őket, olyannyira, hogy gyakran ő maga provokálta ki Botond haragját. Szándékosan összekeverte az íróasztalon hagyott jegyzeteit. Késve adta át neki a fizetését. Úgy tett, mintha elveszített volna számlákat. Botond sok füvet szívott. Gizella észrevette, hogyha élettársa nem jut fűhöz, dührohamokat kap, különösen reggel, ébredéskor. Ezért gyakran eldugta Botond készletét. Figyelte, ahogy élettársa ordítozva tűvé teszi a kötényzsebben lapuló zacskóért a lakást, átkutatja a fiókokat, felforgatja a bútorokat. Aztán jött az elkerülhetetlen verés és végül a viharos szeretkezés, ami miatt Gizella gyakran elkésett a munkából. Miután megszokta és megszerette a szenvedést, Gizella úgy érezte, hogy Botond mellett teljes életet él. Remélte, hogy Botond egy napon feleségül veszi, gyermekeik lesznek és együtt öregszenek meg, ahogy szokás. Ehelyett azonban egy szilveszteri buli után Botond elhagyta Gizellát Kingával, Gizella legjobb barátnőjével. Botond Kinga pasaréti lakásába költözött, magával vitte Gizella lemezeit, számítógépét és ruhái közül is sokat. Gizella lakását néhány hónap múlva eladta és az új tulajdonos addig zaklatta a lakásban érvényes bérleti szerződés nélkül lakó Gizellát, amíg ki nem költözött.

 Gizella szakmáját tekintve könyvelő, de járatos a számítástechnikában is. Kapcsolatuk ideje alatt ő intézte Botond adóügyeit. Amint túl lett az élettársa elvesztése miatt bekövetkezett depresszión és megszilárdult benne a gyűlölet, gondolkodni kezdett, hogy miként állhatna bosszút a férfin. Elvégzett egy számítástechnikai biztonsági tanfolyamot, az Interneten lévő hacker fórumokon pedig sokat tanult a számítógépes vírusokról. Megtanulta azt is, hogy milyen módon lehet megtéveszteni a vírusölő programokat és eltüntetni a behatolás nyomait számítógépekből. Tudta, hogy Botond lusta megváltoztatni Internet hozzáférése felhasználói nevét és jelszavát és hiába teltek el évek utolsó találkozásuk óta, még mindíg ugyanazokkal a kódokkal szörföl éjszakánként a neten. Ezt kihasználva Gizellának munkahelyéről sikerült egy éjszaka betörni Botond számítógépébe. Saját kifejlesztésű, úgynevezett 'Vedlő' ('Shredder') vírust telepített a rendszerbe, amely, ha a vírusölő programok valamelyike észreveszi jelenlétét, egyszerűen ledobja digitális 'bőrét' ('skin'), így a megtévesztett vírusölő azt hiszi, hogy megölte a betolakodót. A Gizella által kifejlesztett vírus periodikusan megkeresi a rendszerben a könyvelési összegzéseket és valamelyik véletlenszerűen kiválasztott tételhez hozzáír 1 forintot, aminek következtében a végösszeg hibássá válik. Ezt természetesen észreveszi az adóhivatal számítógépe és revíziót rendel el. Gizella jól tudta, hogy Botond hamis számlákkal operál és nem csalódott, amikor hallotta, hogy az első revíziót követő nyomozás kiderítette a csalást. Kinga és Botond lakásában házkutatást tartottak, mindkettőjüket és Botond teljes baráti körét letartóztatták. Kinga, az áruló barátnő bűnsegédként másfél évet kapott, amiből hat hónapot jó magaviselet miatt elengedtek. Mindenüket, beleértve Kinga Botond nevére írt pasaréti lakását is elkobozták. Botond négy évet kapott, még mindíg ül. Kinga elhagyta, leveleire nem válaszol. Börtönbüntetésének második évében Botond Gizellának is küldött egy kétségbeesett levelet. Gizella azóta havonta látogatja, élelmiszert, tisztálkodóeszközöket visz be neki. Botond teljesen összetört, minden agresszió eltűnt belőle. Már nincsenek bonyolult teóriái, olyan lett, mint egy kis gyerek. Csak néz Gizellára könnyes szemekkel és szeretetért könyörög. Nem lesz semmi baj, kedvesem, nyugtatja Gizella. Egy napon majd Botondot kiengedik és ő nem áll vele többé szóba.

 Gizella elhatározta, hogy valamennyi elhagyott nő nevében bosszút áll, s életét annak szenteli, hogy minél több férfit tegyen tönkre. Éjszakánként laptopja előtt ül, tűzfalakon hatol át, serverek adatbázisait töri fel és a megszerzett listákból kikeresi a férfi felhasználók számítógépeinek hozzáférési kódjait. A gépekbe vírust telepít. Az eredményről az ujságokból értesül. Tekintete kitisztult, ráncai, súlyfeleslege eltűntek. Fiatal, délamerikai barátai vannak, akiktől capuera harcművészetet tanul.

Mónika esete

 Mónika rajztanárnő. A demokratikus ellenzéknek dolgozott a rendszerváltozás előtt. Tiltott irodalmat terjesztett, illegális előadásokat, találkozókat szervezett, lakása sokak búvóhelyéül szolgált. A hatóságok tudtak tevékenységéről és ráállítottak egy Madarász fedőnevű spiclit. Madarász ismert figura volt szociológusi körökben. Hosszú hajat, szakállt, farmernadrágot, farmeringet, szandált és hímzett tarisznyát viselt, mint a Lukács iskola holdudvarába tartozó szociológusok általában. Dezodort nem használt és ritkán mosakodott. Ebben is Che és Mao példáját követi, nem akarja elkényeztetni sem testét sem környezetét, mondta, amikor Mónika a szagát kifogásolta. A kendőzetlen igazságot akarja megmutatni ebben a hazug világban, valódi önmagát, saját, természetes kipárolgásának szagát a szabványosított, engedélyezett, iparilag előállított kozmetikumok hazug, mesterséges illata helyett. Amikor viszonyuk elmélyült, megtiltotta Mónikának, hogy lábait és hónalját borotválja és fürdeni csak kéthetente engedte. Mónikának hosszú szoknyát kellett viselnie és el kellett tűrnie Madarász testi közelségét és részeg, önismétlő szóáradatait.

 Mónika undorodott Madarásztól, a bűzétől, a stílusától, spicli voltától, amit természetesen tudott. Mozgalmi feladatként lett a spicli szeretője, oly sok fiatal nőhöz hasonlóan akkoriban. A testi kapcsolattal hitelesítette a hamis információt, amivel ellátta a besúgót a hatóságok félrevezetése érdekében. Mónika gyűlölte együttlétük minden pillanatát. Szótlanul tűrte a testén és személyiségén elkövetett erőszakot, de nem felejtett semmit sem. Lassan egy bosszúterv körvonalai kezdtek kibontakozni fejében. Nagyon foglalkoztatta a mesterséges megtermékenyítés lehetősége abban az időben. Mindenképpen akart gyermeket, de nem az életét uraló férfitól, akitől teste-lelke undorodott. Más kapcsolatra azonban Madarász paranoid féltékenysége miatt nem volt lehetősége.

 A mesterséges megtermékenyítés tudománya még nyugaton is kísérleti stádiumban volt akkoriban, Magyarországon csak elméletként létezett. De Mónika hitt a jövőben, hogy eljön egy szabadabb, értelmesebb új világ, amelyben a hozzá hasonlóan magányos nőknek is lehet gyermeke, az általuk kívánatosnak tartott férfitól, mesterséges megtermékenyítés útján.  A mesterséges megtermékenyítés lehetőségeit vizsgálva megtalálta Madarász egyetlen sebezhető pontját. Ettől kezdve gyűjteni kezdte a spicli spermáját. Szeretkezéseik után, amikor a részeg, olcsó szesz és áporodott izzadtság szagát árasztó férfi horkolva elaludt, kilopódzott a fürdőszobába, ahol a testnyílásaiból visszanyert spermát kémcsövekbe zárta és szárazjéggel bélelt hűtődobozba helyezte. A szárazjég ugyan valamivel melegebb volt, mint a folyékony nitrogén, amiben a spermabankok állományukat tárolják, ennek ellenére a sperma-kollekció nagy része még másfél évtized után is potens maradt. Így, amikor eljött a rendszerváltozás és vele a lehetőség Mónika bosszútervének gyakorlatba ültetésére, a szárazjéggel hűtött kémcsövek legtöbbjének mélyén még mindig élet ketyegett. Másfél évtizeden át Mónika napi gondja volt a szárazjég beszerzése és elrejtése a fürdőkád alatt kialakított rejtekhelyen úgy, hogy sem Madarász, sem a lakást gyakran átkutató állambiztonságiak ne vegyék észre.

 A renszerváltozás után Madarász, a közismert spicli fényes karrierbe kezdett a kultúra és a művészetek területén. Pénzosztó szervezetek kurátora lett, rendezvényigazgató, megbecsült szociálpszichológiai theoretikus a tévéképernyőkön. Gondjai a rendszerváltozás után 5 évvel kezdődtek. Számára teljesen ismeretlen, szegénysorsú nők tucatjai indítottak ellene gyermektartási pert. A genetikai vizsgálat minden esetben bizonyította, hogy a gyermek valóban Madarász spermájából származik. Az anyákat képviselő ügyvédeket Mónika titkos alapítványa fizette, abból a pénzből, amit az illegalitásban eltöltött évekért kapott a mozgalomtól. Madarász mindent pert elvesztett, legális jövedelmének jó része elment a gyermektartási kifizetésekre, ugyanakkor újabb és újabb anyák jelentek meg és követeltek még több pénzt a tőle származott gyermekek eltartására.

 A volt spicli, kurátor, igazgató, több nyugatmagyarországi település titkos tulajdonosa végül összeroppant. Találkozót beszélt meg egykori tartótisztjével. Barátságos beszélgetést színlelve elkérte annak szolgálati fegyverét és a vendéglői asztalnál főbelőtte magát. Mónika terve működött. Madarász vagyonát többszáz örökös között osztották szét. Sok falu szélén ürült ki a gettó, sok család költözött Mónika szenvedéseinek árából jobb környékre, sok család találkozott először kozmetikumokkal.

 Mónika elment Madarász temetésére. Poszthumusz kitüntetést kapott, a kultúrának és művészeteknek tett szolgálataiért, korábbi kitüntetései mellé, amiket bársonypárnán vitt koporsója mögött egy magasrangú hivatalnok. Mónika megvárta amíg mindenki elment, aztán lefújta a sírt dezodorral.

Dr. Száraz Edit
Femina Nova
A feminizmus ma

Összegző tanulmány a kortárs feminizmus paradigmaváltásáról
(A szerző feminista, amazon)

 Mi, 21-ik századi nők nagyságrendekkel többet tudunk magunkról, mint a bennünket megelőző generációk nőtagjai tudtak. Többet tudunk testünkről, pszichénk működéséről, helyzetünkről és a bennünket megillető helyről a világban. Felfedeztük jogainkat és harcolunk érvényesítésükért. Megtanultuk elfogadni és elfogadtatni önmagunkat. Felismertük női mivoltunkból fakadó radikális különlegességünket. Felébredtünk. Már nem szégyeljük, sőt, büszkén vállaljuk, hogy mi másképp gondolkodunk, másképp szeretünk, más igazságokat keresünk, más módszerekkel és más eszközökkel harcolunk, mint a férfiak.  Mások vagyunk, alapvetően, lényegünket illetően különbözünk a férfiaktól. A másságunkal arányos hatalmat akarunk önmagunk sorsa felett, az évezredek óta férfiak uralta, még mindíg a régi reflexek alapján működő világban.

 A kortárs feminizmus - Camilla Paglia rock and roll feminizmusát, valamint a sámánista irányzatokat  is beleértve, - post-szeparatista periódusába jutott. A két nemet a megelőző szakaszban sikerült szétválasztani, megszűnt a női sors függése a férfi sorstól, nemcsak jogi értelemben, hanem tudatilag is. Ösztönösen ugyan, évszázadok szenvedése és megaláztatása árán, de képesek lettünk érzelmeink tudati úton történő irányítására. Megtanultunk józanul szeretni. A férfi-függőség a 21-ik században már betegségnek, gyógyítható pszichológiai zavarnak minősül. Mindíg is az volt. A post-szeparatista periódus lényege a további távolodás, nemcsak a bennünket a közelmúltig rabszolgasorsban tartó férfitársadalomtól, hanem önmagunktól is, a bennünk élő, bennünket lelkileg még fogva tartó múlttól. Ahhoz, hogy ezt a lelki megtisztulást elvégezhessük, kívülről, a tudományos objektivitás, vagy a vallásos megvilágosodás távolságából kell látnunk magunkat, olyan messziről figyelnünk saját működésünket, döntéseinket, ahonnan már látszanak valódi indítékaink.

 A női agy működését már régóta vizsgálja a tudomány. Az első, tudományosan is megalapozott kutatásokról Gottlieb W. Soldan számol be, Geschichte der Hexenprocesse című, 1880-ban, Stuttgartban megjelent tanulmányában. Klaus von Hentig: Zur Psychologie der Einzeldelikte című, 1956-ban, Tübingenben publikált könyvében olvashatunk először a férfi és a női agy működésének alapvető különbségéről. Eduard Kern: Vom Seenlaben des Verbrechers című, 1964-ben, Hamburgban megjelent munkája indította útjára a női agy vizsgálatának legtöbb, ma is használt eljárását, módszerét.

 A kutatások bebizonyították, hogy a női agy struktúrája jóval komplexebb a volumenében ugyan nagyobb, de gondolkodásra csak egy féltekét használó férfiagy felépítésénél. Magasabbrendű intellektuális képességeink között különleges szerepe van szelektív memóriánknak, amely a túlélés művészeivé tett bennünket. Csak arra emlékezünk, amire akarunk. Erre férfi nem képes. Számunkra, mert akarati úton, bármikor ki tudunk söpörni minden kellemetlen emléket memóriacelláinkból, majdnem minden pillanat új és mi magunk is általában megújulunk minden pillanattal. Nekünk természetes az igazság relativitása, a párhuzamos igazságok közötti célirányos navigálás. A férfi, ha férfi, belepusztul ha kénytelen ellentmondani saját magának. A nőnek ugyanez mindennapi, megszépítő élmény.

 Amíg mi pörgünk, szárnyalunk, intézünk, a minden emlék terhével bajlódó férfiagy lelassul, megbomlik, önmagára támad, elöregszik, lemarad, elhal mögöttünk. Aljas, álnok, ravasz harcosok vagyunk, ha kell. Tudjuk, hogy mi a miénk és azt megszerezzük. Annak biztos tudata, hogy egészséges életmód esetén minden esélyünk megvan akár évtizedekkel túlélni férfipartnerünket, önbizalmat ad kapcsolataink menedzselésében.

07. 09. 2003., Máriabesnyő 

*  *  *  *  *

A tanulmány eredetileg a Magyar Narancs: Tűsarok  című, nő-olvasóknak szóló mellékletének készült, végül az azóta megszűnt korridor.hu portál Amazóna szekciójában  jelent meg először, 2003 szeptemberében.

Hangyika!, kiabálja, már órák óta. Ez így megy minden este. A házat, ahol lakom beállványozták, hogy a betörők könnyebben jussanak be a lakásokba az erkélyajtókon és az ablakokon át. Az ajtókat rácsokkal, keresztpántokkal, drága lakatokkal erősítették meg a lakók, a felsőbb emeletek ablakaira és erkélyajtóira viszont még senkinek sem jutott eszébe védelmi berendezéseket szerelni, s ezt vette észre egy éles szem. Erre az állványra mászik ki a szomszédom az utóbbi napokban, minden este, többé kevésbé pontos regularitásban, mindíg ugyanazt a nevet kiabálva, mélységes kétségbeeséssel. Hangyika! Hangyika!. Senki sem törődik vele. A lakók nyilván hallják a kiabálást, akármennyire is elszigetelte magát mindenki a por miatt, de már megvannak a maguk tapasztalatai a rendőrséggel és túlságosan sok munkával járna személyesen elhallgattatni a hangot, mivel az erkélyajtók el vannak barikádozva bútorokkal és nehéz tárgyakkal az állványzat miatt. Hangyika! Hangyika!...

 A harmadik, vagy negyedik este kimentem az erkélyre és megkérdeztem a kiabálót, hogy mi a baja. Középkorú, elnehezült, fáradt tekintetű férfi, akinek az arcán látszott, hogy rossz lelkiismerettel iszik és rabja a füstölt húsoknak. Mi a baj?, kérdeztem. Elfordította tekintetét az odalenn hat sávon autózó adócsalókról, rámnézett. Hangyika, nyögte. Mi van Hangyikával?, kérdeztem. Itt volt, elhagyott az őrző-védővel, s most nincs akibe belesírjam bánatom, mondta a férfi, egyre halkabban, úgyhogy az utolsó szavakat már suttogta, alig hallottam, amit mond. Hangyika..., suttogta még kétszer, aztán hirtelen feltörő keserűséggel felordította a nevet a Holdra: HANGYIKA! Hol vagy? Mikor jössz? Nem talállak! Van fényképe Hangyikáról?, kérdeztem, amikor végre elhallgatott. Van, mondta a férfi, megvan videon is. Bent vannak a szobában. Van egy üveg borom, átjönnék és megnézném, ha megengedi. Talán tudok segíteni. Tud segíteni? Talán.

 Magamhoz vettem a bort és becsengettem a szomszédhoz. Azonnal beengedett. A lakás mind a két és fél szobáját, faltól falig fényképek borították. Ez az ember nyilvánvalóan megszállott, gondoltam és valami rokonszenv félét éreztem iránta. Fényképek borították az ebédlőasztalt, a kanapét, a foteleket, a székeket az asztal körül, a televízió tetejét, a hálószobában az ágyat, a falakat, a könyvekhez támasztva a polcokat, az íróasztalt, a komputert, a scannert, a nyomtatót. Mindegyik fényképen ugyanaz a fiatal nő mosolygott, integetett, táncolt, vágott pózokat. Az igazság az, hogy engem mindegyik képen tényleg egy hangyára emlékeztetett. Kicsiny, jól megtervezett fej, kitinszerű, csillogó bőr, vékony, sötét végtagok, a végükön valami karomszerűvel, a műkörmök miatt. Szomszédom feltett egy videokazettát. Hardcore porno. Hangyika egy izomemberrel közösült, több alkalommal. Szomszédom feltekerte a hangot. Haggyá má!, kiabálta Hangyika a kamera felé, ahogy az izomember análisan penetrálta. Nem látod, hogy nem megyünk Tirolba síelni, amíg azt nem mondom, hogy OK?!. Vedd már észre magad...

 Hangyika azt akarta, hogy beköltözzön hozzánk az őrző-védő, és én azt mondtam, hogy OK, mert azt mondta, hogy velem nem érzi magát biztonságban a házban, különösen az utóbbi hónapokban, az állványzat miatt, mondta a szomszéd és megtisztította a szófát a fényképektől, hogy le tudjunk ülni. Az az igazság, hogy Hangyika tényleg egy szuperprofi titkárnő a monopoliumnál, ahol a vezér maga használja a legbizalmasabb dolgokra. De a munkaidő után olyan, mint egy gyermek, hat, tízéves talán. Ez izgatott benne a legjobban, mondta a szomszédom és kiment a konyhába a dugóhúzóért. Hangyika!, nyögte alig hallhatóan, ahogy csörömpölt a poharakkal. A képernyőn Hangyika arcát az izomember megint bekente spermával. Idehozta a jazz balett oktatóját, az úriembert, aki autóvezetésre tanítja már másfél éve, a technikust, aki a másolószobában a gépeket javítja, egy tetovált fiatalembert, aki azt mondta magáról, hogy dj és ellopta a compact disc playeremet lemezekkel, mondta a szomszédom. Idejöttek, megetette, megitatta őket, aztán levetkőzött nekik és megdugatta magát minden elképzelhető módon, néha napokon keresztül. Nekem ezt mind dokumentálnom kellett, mert az ő spirituális evolúciójára ment ki a dolog. Tudja, egyre felfelé, a vérbe.

 A monitorra néztem. Hangyika éppen egy kidülledő szemű fiatalembert szopott, nagyon hangyaszerűen, mintha rágói lettek volna. Engedelmeskedj akaratomnak, ribi, kiabálta a fiatalember, ahogy elborította az izzadtság. Hangyika kivette a szájából a furulyát és köpött. Haggyá má! Engedelmeskedjen neked a tudodki, te niemand!, kiáltotta Hangyika és követelte a kamera kikapcsolását. Megtörtént. Szomszédom kikapcsolta a videot. Állandóan új figurákat hozott haza, az őrző védő is részt vett a szervezésben. Egyre intenzívebbé vált a dolog, kénytelen voltam saját kutatómunkámat elhanyagolni. Mi a szakterülete, kérdeztem. Szeizmológia, földrengések. Nem maradt rájuk időm. Mindent fel kellett vennem videora. Egész este, egész éjjel. Reggel Hangyika és az őrző-védő bement a hivatalba, nekem meg meg kellett vágnom a videot, hogy este, munka után megnézhesse a barátaival. Hazahozott egyszer egy gurut, valami swami, nagyon gyanús. Megette Hangyika rúzsát vodkával. Azzal kundalini yogát végeztek, amennyiben a guru beillesztette öklét Hangyika vaginájába és ánuszába, miközben mantrákat énekeltek és Hangyika tapsolt. Megvan videón. De mostmár késő. Reggel lementem a boltba vazelinért, azalatt összecsomagoltak és elmentek az őrző-védővel és én most itt vagyok. Hangyika!

 És mi volt a foglalkozása a rendszerváltozás előtt?, kérdeztem. Fegyveres sofőr. Dr Véghsőt szállítottam gyónni minden péntek éjjel. A rendszerváltozással politikus lettem, nemzeti színekben, de európai értékeket képviselve. Pártlistán parlament, bizottsági tagságok, megkülönböztető jelzés. Mindez megszűnt, amikor átvezényeltek a szeizmológiai intézetbe. Kapcsolataim a Központtal gyakorlatilag megszakadtak, amióta Hangyika beköltözött az életembe. Most, hogy elhagyott végleg, még nehezebb lesz. Mindenkinek megvannak a határai. Én uram attól őrülök meg, hogy Hangyika elhagyott. Nem vagyok többé ura a cselekedeteimnek. Nem vagyok már kompetens. Nem vagyok szabad. Fájdalmam kozmikus fájdalom, csak a csillagok érthetik meg. De azt akarom, hogy ezek az iszonyatos fenevadak az autóikban odalenn is tudják, mert valamiképpen az egész Univerzum bűnös Hangyika eltűnésében, ideértve elsősorban saját magam.

 Szedje össze magát, barátom, mondtam. A férfi arca megvonaglott az elfojtott kíntól. Szedje össze magát, mert van még remény. Ha szembe mer nézni a realitással, talán tudok segíteni. De ehhez az kell, hogy felébredjen végre és lássa, hogy mi történik magával. Tudja, hogy ez a teremtés, Hangyika önt minden módon megalázza, kihasználja, a legszentebb érzelmeit a sárba tiporja? Tudom. És? Akkor is szeretem. Tudja, hogy Hangyika undorodik magától, olyannyira, hogy többé képtelen volt önnel, minden készséges szolgáltatásai ellenére egy fedél alatt élni? Tudom. És? Akkor is szeretem, imádom, nem tudok nélküle élni. Most figyeljen ide! Nagyon figyeljen, mert ez az utolsó lehetősége a megváltásra. Az rendben van, hogy emberi lényként a legrosszabbat, minden megaláztatást, gyötrelmet, aljasságot képes elviselni egy emberi lénytől, akit szerelemmel szeret. De vajon hajlandó lenne-e ön elszenvedni ugyanezt, ha kiderülne, hogy imádatának tárgya egyáltalán nem az ön fajából való, nem ember, mégcsak nem is melegvérű állat, hanem egy rovar, egy ízeltlábú, egy hangya? Nézze!

 Bekapcsoltam a videot és digitálisan ráközelítettem Hangyika arcára és testére. Nézze, a szemek! Ahogy egyre közelebbről mutatta őket a monitor, úgy vált mindinkább nyilvánvalóvá, hogy Hangyikának pontszemei vannak. Milliárdnyi apró szem egy nagyban. Ó nem!, kiáltotta házigazdám és megpróbálta kicsavarni kezemből a távirányítót. És most ezt figyelje! Lelassítottam a képet és hagytam, hogy a monitor közelképben mutassa Hangyika testét. Fej, törzs, potroh. Ízelt lábak. Egy pár belőlük az oldalakhoz símítva rejtve. Kitin, csápok. Nem kétséges, hogy ez a lény nem más, mint egy embernagyságú hangya. Ó nem!, kiáltotta ismét a házigazdám és eltakarta a szemét. Sírni kezdett. Akár ember, akár hangya, szeretem, hüppögte könnyei közül. Szeretem és ennyi az egész. Ez az én végzetem, uram. Engedjen meghalnom.

 Sajnálom, hogy nem tudok segíteni, mondtam, inkább magamnak, ahogy behúztam a szomszéd ajtaját magam mögött. Töltöttem egy pohár brandyt és leültem a fotelba, hogy átgondoljam a történteket. Nem lehetett. Hangyika!, kiáltotta szomszédom az éjszakába az állványzatról, újra és újra, egész éjjel és a következő éjjel és azután is, amíg egy este nem kiabált többé. Nem tudom, mi történt vele. A lakókat nem kérdezem, ők nem mondanak semmit. Az állványzatot lebontották, miután ahová érdemes volt, oda betörtek. Fiatal hölgy, sok zajos vendéggel költözött a szomszédomba.Egyszer összetalálkoztunk a liftben. Hangyika vagyok, mondta és mosolyogva a szemembe nézett. Zavarba jöttem, mert nem tudtam, hogy melyik szemébe nézzek vissza.

1999. 07. 29. Budapest

Egy szájjal több

 Amerikai tudósok önkéntesekkel folytatott többéves kísérletsorozat eredményeként bemutatták a világ első beszélő vagináit. Adam Clay, Friedrich Ruedgers és Li Chang Hu, a New York-i Columbia egyetem professzorai, enyhe elektromos stimulust szolgáltató berendezés közbeiktatásával az önkéntesek agyának beszédközpontját kötötték össze a vaginájuk záróizmaival. Néhány hónapos tréning után a kísérletben résztvevők közel egyharmadának vaginája megszólalt, s egy év után legtöbbjük ugyanolyan jól tudott beszélni a vaginájával, mint a szájával. Lehetségessé vált az is, hogy egyszerre kommunikáljanak szájukkal és vaginájukkal, akár párbeszédet is folytatva a két szerv segítségével. "Képzeljék el a barátom meglepetését, amikor szeretkezés közben a vaginám megszólalt“, mondja Maureen Morgenthaler, az egyik kísérleti alany. A kérdésre, hogy mit mondott szeretkezés közben partnerének a vaginája, Ms. Morgenthaler így válaszolt: "Először csak annyit mondott a vaginám, hogy "Hello, Ira". Ira ettől is megijedt. Időbe telt, amíg fel tudta dolgozni a változást, végül megértette és elfogadta, hogy ezentúl a vaginám is beszél neki. Az dobja fel legjobban, amikor a vaginám felkiált: "Ride ‘em cowboy!“"

 Ms. Molly McMulligan, a kísérlet másik résztvevője polgárjogi mozgalmat kíván indítani a beszélő vaginák társadalmi elfogadottsága érdekében. "Azt akarom elérni“, nyilatkozta, "hogy senki se lepődjön meg, ha történetesen a vaginámmal mondok valamit a szám helyett, vagy ha beszélgetek a vaginámmal“. Ms. McMulligan biztos benne, hogy néhány éven belül nem fog feltűnést okozni, ha egy nő a vaginájával beszélve vásárol az árúházakban, intézi üzleti és magánügyeit. "Nincs törvény, amely előírná, hogy az ember csak a szájával beszélhet“, mondja Ms. Mulligan. "A süketnémák jelbeszéddel kommunikálnak és sok ember van, aki a gégemetszés után a torkába illesztett hangszórón keresztül beszél. Nem látom jogi akadályát annak, hogy a nők a vaginájuk segítségével kommunikáljanak, ha az valamilyen okból kényelmesebb nekik. Nem tudok elképzelni olyan témát sem, amelyet vaginával ne lehetne ugyanolyan jól elmondani, mint szájjal. Sőt, a vagina által közvetített információ – éppen ujdonsága miatt, - valószínűleg jobban rögződik, mint az orális közlés. Büszke vagyok beszélő vaginámra és ebből nem csinálok titkot“.

 Friedrich Ruedgers professzor, a kísérletsorozat egyik irányítója szerint a beszélő vaginák ötletét a száj és a vagina izomrendszerének összehasonlítása adta. "Valamennyiünket meglepett a hasonlóság“, mondja, "Strukturálisan a két szerv csaknem identikus, még akkor is, ha a vagina és a száj egyes izmai, a rutinszerű használat miatt különbözőképpen fejlődtek. Nem volt nehéz elektromos stimulációval a beszédhez szükséges izmokat a vaginában kifejleszteni annyira, hogy a szerv, az agy parancsára megszólaljon. A klitorisz - megfelelő elektromos stimulációval kifejlesztve benne a szükséges izomstruktúrát, - át tudja venni a nyelv funkcióját a beszédképzésben, de a hüvelyben nincsenek fogak, ezért a vagina selypít. A megoldás egyfajta protézis beillesztése lehet, vagy bizonyos izomcsoportok erősíthetők fel fogsorszerűvé. A hüvelyben nincsenek hangszálak sem, ezért egyenlőre vaginálisan csak suttogni tudnak a kísérlet résztvevői. A hangszál-átültetés, vagy a vaginális hangszálak megalkotása más szövetekből ma már sebészi  rutinfeladat“.

 Professzor Li Chang Hu a beszélő vaginák pszichológiai hatását vizsgálja. "Természetes, hogy a beszélőképesség elsajátítása után hosszú ideig a kísérleti személyek minden gondolata a vaginájukra irányult, a vaginájukkal, a vaginájukról szerettek elsősorban beszélni. Néhány hónap után ez a késztetés elmúlt és a vaginális kommunikáció az önkéntesek döntő többségénél, a témákat tekintve már nem különbözik az orálistól. Alanyaink hétköznapi dolgokról beszélgetnek  családjukkal, üzleti tárgyalásokat folytatnak, hivatali, munkahelyi feladatokat látnak el, barátnőikkel csevegnek, verset mondanak vaginálisan. A kísérlet résztvevői csak gazdagodtak pszihológiailag az új képesség által“.

 Professzor Clay már a jövőre gondol. Szeretné a férfiak nemiszervét is alkalmassá tenni hangok kibocsájtására. "Tisztában vagyunk a férfi és női nemi szervek közötti különbségekkel. A pénisz nem alkalmas a beszédre, elsősorban a megfelelő méretű belső rezonátor-üreg hiánya miatt. Ugyanakkor izmainak működését kontrollálni tudja az agy megfelelő központja, ezért lehetséges, hogy tudati parancsra a pénisz bármelyik izma hangot adjon, a kiadott hang magassága és hangereje pedig precízen szabályozható legyen. Beszélni talán soha sem fog a férfi nemiszerv, de zenélni esetleg igen. Nincs fiziológiai akadálya annak, hogy a megfelelő nyílásokkal, illetve tartozékokkal ellátott pénisz úgy működhessen, mint bármelyik fúvóshangszer, fuvola, klarinét, szaxofon, kürt. A jövő házaspárját úgy képzelem el, hogy a feleség vaginájával beszél, vagy énekel, a férj pedig a zenei kíséretet, aláfestést adja péniszével - miközben esetleg mindketten mobiltelefonálnak szájukkal. A beszélő nemiszervek kifejlesztése megkétszerezi kommunikációnk idő-hatékonyságát“, nyilatkozta a kutató.

Dr. Répássy Szender, MD